AZ ESSZÉNUSOKRÓL

„ Az esszénusok közösségével már az ókor írott műveiben is találkozhatunk. A híres Holt-Tengeri Tekercsek napvilágra kerülése óta a közösség ismét a nyilvános érdeklődés középpontjába került.

Ők magukat „Jalad”-nak nevezték, aminek a jelentése : a Fény gyermekei. A közösségen belül különböző szellemi irányzatok léteztek, melyek eltérő véleményt képviseltek a politika, a fegyveres erőszak, a lélekvándorlás, és a nőtlenség fogadalmának kérdésében.

A titkos atlantiszi tudás szétszóródott és különböző kultúrákban fennmaradt, mint például  Egyiptom  misztériumiskoláiban és beavató templomaiban, és innen került azután az esszénus hitközösség szellemi alapítóinak birtokába.

Az esszénusok – régi atlantiszi lelkek – azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy az ősi tudás segítségével kialakítsanak egy új képzési rendszert.

Egyiptom földjén Heliopolis volt az esszénusok egyik képzési központja.

Az esszénusok átvették Atlantiszból az angyalkommunikáció rendszerét a tizenkét atlantiszi királyangyallal együtt.

A folytonos kapcsolat az angyalokkal olyan különleges képességekkel ruházta fel őket, mint pl: a szellemi gyógyítás, bensőséges kapcsolat az állatokkal és a növényekkel.

Az egészség és a magas életkor természetes volt, sőt az atlantisziakhoz hasonlóan a nehézségi erőt is képesek voltak legyőzni.

Az effajta „csodatételek” a többi szellemi irányzat képviselőinek irigységét és rosszakaratát váltották ki, különösen a papok és az írástudók körében.

Az esszénusok különböző helyeken fogadóféléket tartottak fenn, ahol az utazók szállást és ellátást, a betegek kezelést kaptak. Vándorlásai során ezeken a helyeken pihenhetett Jézus is nagyszámú követőivel. Ezenkívül voltak esszénus kereskedőházak és kereskedőhajók, amelyek az akkoriban ismert országokkal kereskedtek. A nyereség a közösségé volt. Ezekben a kereskedőházakban térítésmentesen kaptak az esszénusok ruházatot és a mindennapi életükhöz szükséges eszközöket.

Jézus idejében Qumran még működött. A felnövekvő nemzedék legtehetségesebbjei – így Jézus is – szülei javaslatára „Karmel”-be kerültek tanulni. Ez az oktatóközpont a nazaré-nusokhoz tartozott.

A tenger közelében fekvő Karmel hegyén található központot egyetemi kolostorként képzelhetjük el, ahol a mesterek a titkos tudást továbbadták az ifjaknak. Aki beavatottként hagyta el Karmelt, alapos tudással rendelkezett a kabbalisztika, a számmisztika, a csillagászat, a drágakövek ismeretében. Látnoki és gyógyító erővel bírt, ismerte az emberiség eredetének és céljának titkos összefüggéseit, természetesen tudott mindent, amit egy zsidónak a Bibliáról és a törvényekről tudnia kellett. Aki mesterképzést kapott, rendelkezett abban az időben elérhető összes titkos tudással, és felhatalmazást kapott az Úrvacsora szertartásának elvégzésére…..”

( részlet :F.E.Eckard Strohm : Atlantisz angyalai című művéből )