DR. MIKAO USUI

Mikao Usui 1865. augusztus 15.-én a Kyotoi prefektúrában, Gifu megye, Yamagata járásnak, "Taniai-mura" nevű falujában született Japánban. Usui nagyapjának neve Tsunetane Chiba, apja kereszt neve Uzaemon, édesanyja családi neve pedig Kawaai volt. Egy lány és két fiú testvére volt. A Chiba szamuráj család 11 generáción keresztül élt itt, 750 évre visszamenőleg Japán leghíresebb harcosainak számítottak, és az egyik legrégibb Hatamoto (a szamuráj rend felsőbb osztálya) generációhoz tartoztak. (Az Amerikai Kendo Szövetséget 1978-ban Harutane Chiba alapította, aki szintén ehhez a családfához tartozott.) Ez a család a Tendai Ezoterikus Buddhista vallási csoporthoz tartozott. Amikor negyedik életévét betöltötte, családja elküldte őt tanulni a Tendai kolostorba, hogy alapiskoláit elvégezze. Különlegesen jó képességű tanuló volt. Harci művészetet tanult 12 éves korától. Már 20 éves korára magas "Menkyo Kaiden" küzdő minősítést szerzett. Harcművészetét később tovább bővítette több japán stílussal.

Usui fiatalon megnősült. Kezdetben Kyotoban élt feleségével Sadako Suzukival, fiával Fujival aki 1907-ben született és kislányával. Üzletemberként tevékenykedett és vállalkozásai változó szerencsével sikerültek. 

Mint a legtöbb intellektuális beállítottságú fiatal, Usui is érdek-lődött az új tudományok után, ami ez időben nyugatról áramlott be Japánba.  Különösen kedvelt tananyagai közé tartozott a gyógyítás, pszichológia, költészet, mondák, regék világa. Ezekkel kapcsolatos gyűjtő munkája Japánon kívül a Föld más országaira is kiterjedt. Több nyelvet tökéletesen beszélt, jártas-ságot szerzett nyugati orvoslásban, teológiában és filozófiában. Már fiatal korában a spirituális életvitel jellemezte. Sokat uta-zott, folytatta a keleti mellett a nyugati orvoslás és tudomány tanulását. Többször járt Kínában, Európában. Széles körű tanulmányokat folytatott, mint a Meiji Restauráció idejében legtöbb fiatal Japán üzletember és diák.

Ez időben (kb. 1900) Kyoto egész környékén kolera járvány pusztított, ami Usuit is megfertőzte. Súlyos beteg lett. Halál közeli élményt élt át, víziót látott, melyben megjelent előtte Mahavairocana Buddha (Nagy Központi Buddha) és instrukciókat kapott tőle. Ez a látomás annyira nagy benyomással volt rá, hogy életében egyfajta értékrend változás történt.  Szinte minden idejét Buddha ezoterikus tanításainak felkutatására és alkalmazására fordította ezután. Mikor kigyógyult a halálos betegségéből, családjának és a család papjának beszámolt halál közeli, tudatváltozásbeli élményéről és látomásáról. Ők teljesen értetlenül és hitetlenül fogadták megvilágosodás béli élményét Ennél az első szatorinál megkapta életútjának indíttatását és szellemi utasításait.

Hogy választ találjon vízió béli élményére, Usui találkozott Shingon Bonze-val, aki megállapította, hogy Usuinak hatalmas spirituális adottsága van, majd tanítványává fogadta őt. Praktizálni kezdte a Shingon Su (Valódi Szó) buddhista vonalat. Középpontjában a legfőbb kozmikus Buddhával való azonosulás áll, mely által bárki már itt, a földön is elérheti a megvilágosodást. Ez családját olyan nagyon felháborította, hogy kiközösítették a családból. Úgy értékelték, mintha ezzel a magatartásával elárulta volna a szent hagyományokat, amit a családja tiszteletben tartott. Ettől a naptól fogva családja nem beszélt vele.

Tudatváltozása után Mikao Usui rengeteg időt szentelt a spirituális meditációknak és elkezdte gyűjteni a különböző Buddhista tananyagokat. Folytatta spirituális önképzését, és létrehozta a "Rei Jyutsu Ka" nevű spirituális csoportot. A csoport központi székhelye az észak Kyoto-nál lévő Kurama-yama nevű szent hegyen volt.

A tantrikus gyakorláson keresztül Usui egyre jobban megismer-te és megértette az ember belső energiarendszerét, valamint a test, lélek és szellem viszonyát és az embernek az Istenséggel való kapcsolatát. Usuiban egyre nőtt a vágy, hogy a buddhista vallási hagyományokban gyökeredző spirituális önfejlesztő módszereket találjon. Tanulta és gyakorolta a különböző Budd-hista meditációs és gyógyító technikákat és többféle önfejlesztő és gyógyító módszernek is mestere lett. 

Usui a szociális normák kiszélesítését szorgalmazta, ami korának kényes pontja volt. Usui hitte, hogy vallási felekezet figyelembe vétele nélkül minden egyes állampolgárnak joga kell, hogy legyen ezeknek a spirituális önfejlesztő és gyógyító rendszereknek az elsajátítására és használatára. Meg akarta találni a módját annak, miként lehetne ezt a tudást a leggyorsabban tanítani, és átadhatóvá tenni mindenki számára a lehető legegyszerűbb módon. Fogadalmat tett magának, ha megtalálja a módját e módszerek egyszerű átadására, azt mindenkinek tanítani fogja függetlenül attól, akármilyen anyagi vagy társadalmi helyzethez, illetve bármilyen valláshoz is tartozik a személy.

Több régi eredeti tekercs gyűjtésébe is kezdett. Mivel kitűnő politikai és akadémiai kapcsolatai voltak így jelentős gyűjteményre tett szert igen rövid időn belül. Több országból származtak a kéziratok, melyek között Tibeti eredetűek is szerepeltek.

Kyoto-ban több nagy terjedelmű Buddhista könyvtár és kolostor volt. Usui kutatásait ezekben is folytatta. A szútrák tanulmányozása során, különösen a Lótusz Szútrában, számos hivatkozást talált a Buddha gyógyító képességeire. A keresés során egy Tokyoi antikváriumban rábukkant egy ősi kéziratra. Ez egy több száz éves Shingon tantrikus szútra szövege volt. A címe: "A Testet Meggyógyító és a Tudatot Megvilágosító Transzcendens Fény Villámának Ösvénye." Usui így írt a szöveg felfedezéséről: "Miután elolvastam, elküldtem valakit Kínától Tibetig, hogy nézzen utána, létezik-e még a szövegnek kiegészítése is."

Usui felvette a kapcsolatot különböző japán kolostorok könyvtáraival, hogy új részleteket találhasson valahol. Több idős ember, szerzetes és gyakorló is tudott részinformációval szolgálni, azonban a szöveg, amire az antikváriumban bukkant rá, Japánban továbbra is egyetlen volt a maga nemében. Az elmondás szerint a szöveget Kobo Daishi (Kukai), a Shingon Buddhizmus alapítója hozta Japánba Kínából a IX. Század elején. A tanításokat láthatólag csak néhány általa kiválasztott gyakorlóval osztotta meg. Időközben Usui elkezdett néhány, a tanításokban leírt technikát alkalmazni, és jó eredményeket ért el velük. Néhány kiválasztott tanítványának tanításokat is adott a szöveg egyes részeiből. Usui érezte, hogy a szöveg nem teljes, és valahol meg kell lennie a hiányzó résznek.

Mivel sok kapcsolattal rendelkezett, elküldött egy jó nyelvészt Tibetbe további információ felkutatására. Úgy gondolta, kell lennie egy ennek megfelelő gyakorlatnak a tibeti buddhizmus Vajrayana hagyományában is. A híres tibeti főiskolán a Chagpori Lingben egy újabb szöveget találtak. Szanszkrit nyelven volt írva és tibeti fordítást mellékeltek hozzá. A szövegről másolatot készítettek és elküldték Usuinak Japánba. Amikor a tibeti szöveget Usui a meglévővel összehasonlította, a következőt fedezte fel: "A szöveg tartalmazott két fejezetet, amit az én szövegem nem, de hiányzott belőle öt fejezet, ami az enyémben megvolt. A tibeti szöveg felhasználásával korrigálni tudtam az én szanszkrit szövegemet, ami keresztülutazott Kínán egészen Japánig. Ezt nagyon fontosnak tartottam a hangok használata miatt a transzcendentális energia lehívásában. Az én szövegemben volt egy "Erkölcsi észrevételek" című rész, ami viszont a másikból hiányzott". A szanszkrit szótagok váltak később Usui meditációs elvonulásának alapjává. Van olyan vélemény, hogy ebből az "Erkölcsi észrevételek" c. felsorolásból lett később az öt Reiki alapelv. Frank Arjava Petter kutatása szerint az alapelvek Meiji Császártól származnak, ez áll Usui emlékoszlopán és saját kézirataiban is. Azzal a céllal is vette át Usui ezt a tanítást a Meiji Császártól, hogy szilárd erkölcsi alapot biztosítson Reiki szervezetének (a császár rendkívüli köztisztelete volt erre a garancia).

Az öt Reiki alapelv:

1. Ma és most nem táplálok haragot.

2. Ma és most nem aggódom.

3. Ma és most minden lény felé tisztelettel és  szeretettel  fordulok.

4. Ma és most „keményen” dolgozom önmagamon.

5. Ma és most hálás vagyok minden áldásért.

A képen a Reiki öt alpelve Usui kézirásával egy régi tekercsről másolva.

A szövegek összehasonlítása és kölcsönös kiegészítése nyomán Usui úgy érezte, hogy egy teljes gyakorlat van a kezében, amely áll az "Erkölcsi alapelvek"-ből, egy vizualizációval és mantra recitálással elvégzendő Vajrayana meditációs gyakorlatból, és gyógyító technikákból, ami tartalmazza az "ezoterikus elixírt", az "erő lehívásának titkos jelképeit", "az erő átadásának módszerét", a teljes Reiki átadási vonalat Sákjamuni Buddhától kezdve. Jegyzeteket készített, és a két szöveget egybe szerkesztette úgy, ahogy a véleménye szerint összeillettek és egy egészet alkottak. Tudta, hogy ennek a buddhista tantrikus szövegnek a gyakorlása megadja a választ a kérdéseire.

Mivel Japánban a tantrát hosszú ideje nem használták, nem volt senki, akitől a beavatásokat meg lehetett volna kapni, ez pedig a buddhista tantrikus hagyomány nélkülözhetetlen része. Tudta, hogy nem elég, ha az ismeretek a rendelkezésére állnak, szük-ség van egy olyan mester általi beavatásra, aki megvalósította a gyakorlatot. Egyetlen ilyen élő személy nem volt azonban Japánban. Papjának tanácsára Usui elhatározta, hogy elvonul egy szent hegyre meditálni, hogy saját maga ébressze fel a gyakorlatot, és így közvetlen beavatást kapjon.

1914-ben Usui a Kurama-Yama hegyre vonult. Itt szokványos 21 napból álló meditációját végezte. A 21. nap végén nagy fényesség hatotta át, transzba merült és szellemvilági beavatásként megkapta a választ a kozmikus energiák használatának új módjára. Színes fénygömbök vonultak el a látóterében, különböző jelekkel a belsejükben.  Megvilágoso-dásának élménye által, mintegy áthozta az energia-gyógyítás pontos módját erre a dimenzió szintre, amit később Reiki Ho-nak (szellemi erő gyógymódjának) nevezett el. Viszont a közhiedelemmel ellentétben Usui csak ezt követően jött rá, hogy a benne aktivizálódott erőnek külső gyógyító hatása is van. Eleve nem gyógyító képesség elérésének reményében meditált, hanem az ősi spirituális hagyományt szerette volna újra felébreszteni önmagában, abba beavatás által bekapcsolódni. Az Ég kiválasztotta őt , hogy a gyógyítás adományának elterjedésével az emberiség inspirációt kapjon a szellemi igazságok keresésére és spirituális küldetésének betöltésére. Életfeladatának ez a része csak beavatását követően vált világossá számára.

Segítségével gyógyíthatók a testi és lelki zavarok, de nem önmagáért a testi-lelki jólétért, hanem azért, hogy a spirituális fejlődés útjából ezek az akadályok elháruljanak. Ez a Reiki titka.

Közeli barátja Watanabe Kioshi Itami, aki Usui buddhista tanárának fia volt, nemsokára egyik legjobb tanulója lett. Idővel a tanításokat követve Usui megbecsült tanárrá vált ezen a téren Watabane számára. Rendszeresen találkoztak és Usui a gyűjtéséből álló tanításokat adott neki. A tanítások központjában a gyógyítás állt és ezek közül is csak a leghatásosabb eljárásokat kiemelve. Figyelemmel követték a betegségek kiváltó okait és ezt figyelembe véve pontos gyakorlatokat dolgoztak ki a testi és a lelki gyógyításra is. Usui korának kimagasló személyiségévé vált e téren.

Usui először ezzel az új gyógymóddal barátait kezelte. Aztán elkezdte használni, majd tanítani ezt az energiacsatornázási formát Kyoto szegény negyedében is. Otthonában mintegy hét évig kezelte és tanította az embereket. Város több részében is előadásokat tartott az új gyógyító rendszerről és bemutatta alkalmazását is. Az érdeklődők száma folyamatosan nőt. Mindez lehetőséget adott számára is, hogy alaposan tanulmányozhassa a Reiki gyógyító hatását különböző betegségek kezelése közben Valamint jegyzeteket készített az általa tapasztalt gyógyulásokról.  Később minden információt összesítve és a lényegét kiemelve megírta Reiki kézikönyvét az "Usui Reiki Hikkei"-t, amit a tanítványok később is másoltak és felhasználtak. A könyvet gyógyító fejezete mellett, számára fontos spirituális vers gyűjteménnyel is kiegészítette, amelyek Meiji császár és más jelenős költők ezoterikus költeményeit tartalmazta. Usui több külön szervezetet is alapított. Az első és szélesebb körű a "Reiki Society Usui Kai", majd 1922-ben megalapította az "Usui Reiki Ryoho Gakkai"-t. Az Usui Kai-t az általános Reiki gyógyítók szövetségének lehetne nevezni, a Gakkai volt az ezoterikus orientáltságú szervezet, ami magába foglalta Usui gyógyító és speciális meditációs technikáit is. Úgy tudni, Hajasit kivéve az összes Shinpiden, azaz Tanító Mester tagja volt a szervezetnek. A Reiki történetét végig követve úgy tűnik nem véletlen ez a dolog sem. Mintha Usui jól látta volna, hogy Hajasi az a Mester, aki az egész nagyvilág számára  lehetővé teszi  a Reiki gyógymód tanulását. És ez volt Usui egyik legnagyobb kívánsága.

Tokyo külvárosában Harajukuban megnyitotta első hivatalos Reiki gyógyító központját. Itt tanuló csoportokat szervezett és a Reiki energia átadás rendszerét oktatta, ami magába foglalta a Buddhista ezoterikus módszereket is. Számos tanulónak, köztük Mr. Watanabe Kioshi Itami, is Usui átadta a Reiki teljes beavatási rendszerét és meditációs technikáját.  Watanabe volt az a személy, akire Usui halála után ráhagyta az összes jegyzetét és az Usui által kollektizált Buddhista Tantra tanításokat. Később Watanabe maga is székelő elnöke lett az Usui által megalapított Usui Gakkainak. A szervezet mai napig is működik, bár a Nyugati ember számára az 1990-es évekig szinte elérhetetlennek számított. A Japánban lévő vonal elzárta magát a külvilágtól, és hallani sem akart semmiféle Nyugati Reikiről.

Usui soha nem nevezett ki Nagymestert vagy ennek megfelelő címet.  

1924 februárjában Tokió melletti Nakano városban megszervezte második gyógyító központját. Gyógyításainak híre gyorsan terjedt az egész országban, nemsokára az ország több részéről is meghívásokat kapott, hogy tanítsa módszerét. De talán sokakban megbotránkozást is keltett a korhoz képest túl széleskörű látásmód, ahogy módszerét tanította. Sokak számára a tudatról tartott előadásai szentségtörőnek tűntek. Kétségtelen: Mikao Usui nagy lépéssel megelőzte korát.

Munkásságáért még életében a "Kun San To" nevű kitüntetést kapta a Meiji Császártól, ami Japánban nagyon magas kitüntetésnek számit, magyar nyelvű fordításban talán "Birodalmi Díszdoktor" lehetne. Ezt a kitüntetést csak nagyon különleges életmunkásságért adományozta a császár. Ezt követően híre még jobban terjedt. Régiókból több természetgyógyász és gyakorló orvos is részt vett előadásain és tanfolyamain. 1924-ben a Reiki önfejlesztő és lélekfejlesztő hatásáról tartott előadássorozatot.

Usuit teljesen lekötötte a reiki oktatás, amit az ország különböző részeiben tartott. Beutazta az egész országot, hogy tanítsa a reikit (több mint 2000 embernek tanított reikit), ami az időben nem éppen bizonyult könnyű dolognak.

Végezetül Usui 62-dik életévében, 1926. március 9-én Fukuyamában halálos agyvérzést kapott. A japán szokásoknak megfelelően elhamvasztották. Hamvai még mindig egy japán templom oltárán pihennek, Tokyo egyik elővárosában a buddhista Szaihodzsi templomban. Usui úgy halt meg, ahogyan élt: hívő, szent életű japán Shingon buddhistaként.