MI A KRISTÁLY ?

Kr.e. 1600-ból származnak azok az ismert leírások, amelyek a kristályok gyógyító erejére vonatkoznak.                                              

Bár hozzá kell tennünk, hogy a kristálygyógyászat közel egyidős az emberiséggel, hiszen Lemúriában, majd később Atlantiszon igen jelentős szerepük volt. A kristályokat több, mint 80.000 éve használjuk a Földön. Az ősi civilizációkban a gyógyítás és a hatalom forrásai voltak, információ- és energiahordozóként használták őket. Olyan geometriai mintákat fejlesztettek ki, mellyel energiamezőket hoztak létre. Ezek az energiák valóságosak, és a kristályok képesek együtt rezegni más tárgyakkal, élő szervezetekkel együtt. Például az egyiptomi, maja halotti kamrákban alkalmazott ásványokat, kőzeteket rezgéseik és színük alapján választották ki.  

Hippokratesz, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal. Pilusz pedig (i.e.93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez idő tájban alakul ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára. 
 
A kristályok a kozmikus világ rezgéseinek a hordozói, rezgésükkel energiát tudunk átadni, közvetíteni vagy harmonizálni -így fejtik ki gyógyító hatásukat. A kristályok közül a kvarckristály az egyik leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló fajta. A gyógyítás mechanizmusát, végeredményét a szervezetben előforduló valamennyi életfolyamatért illetve jelenségért felelős ásványi anyag és kristályszerkezet kölcsönös együtthatása adja meg. Az ásványok fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt hatnak.

               Mire használták a nemesköveket a történelem során?

A kultúrtörténet kezdete óta a nemeskövek fontos szerepet játszottak az emberek életében.
Például a féldrágakövek kategóriájába tartozó obszidiánból az Azték birodalomban már kézifegyvereket készítettek. Sőt, a jáspist az őskorban vadászfegyverként használták. Boskovice (Csehszlovákia) környékén egy barlangban megtalálták egy vadász fegyverének jáspis hegyét, amely egy pleisztocén kori barlangi medve koponyájába fúródott.

Az inkák földjén a Cabezas Achatadas temetőben úgynevezett "szendvics, vagy festett" köveket találtak (csak itt, Dél-Peruban), melyek mágikus jelentőséggel bírtak. Talán ugyanaz volt a rendeltetésük, mint az amuletteknek.

Kövek képviselhetnek szimbólumokat is. A kőbe vésett, vagy a ráfestett, természetből vett minták erősítették a kövek erejét. Egyiptomban a skarabeus az örökkévalóság szimbóluma volt. A skarabeus bogarat az általa készített galacsin alakja miatt a Napisten megjelenési formájának tekintették. Így az örök nap szimbóluma, mely gömbként mozog. A lazúr kőből vagy a türkizből kifaragott skarabeus kék színével az ég és a szellem végtelenségét reprezentálja. Az iszlám kultúrában gyakran Allah nevének jelét, vagy betűjelét vésték karneolba, vagy lazúr kőbe.

Mint ahogy minden forma - geometriai jel, betű jel, számjel - az anyagi világban meghatározott jelentéssel bír, úgy az éteri világban is megvan a megfelelője és hatása. Mivel a nemes kövek hatalmas finomenergia mezőket hoznak létre, energiájukkal kultikus tárgyakat, oltárokat, templomokat és szent kapukat, kultikus helyeket és vallási ceremóniákat lehetett erősíteni és védeni a ceremóniák és rituálék alkalmasak az elemek (föld, víz, tűz, levegő) erőinek összekapcsolására. Így erősíteni lehet a kapcsolatot a kozmoszhoz, az ős-alaphoz. Ezeket a rituálékat, ceremóniákat megfelelő időpontokhoz kötötték, mint például holdtölte, napforduló, napéjegyenlőség, stb. Ugyanis ezeken a napokon az atmoszféra energiával nagyon telítetté válik.

A kristály "leghétköznapibb" felhasználási módja ékszerként a ruha vagy test ékesítésére, valamint krémek, olajak, és egyéb kozmetikumok készítésére. A régi Egyiptomban a szem és a haj díszítéséhez a legkedveltebb a malachit volt, az arc pirosításához a rubint, a szemhéj festéséhez a lapis lazulit alkalmazták. Régóta tapasztalják az emberek, hogy a nemes kövek fizikai ereje életük minden területére nagy hatást gyakorol. A kövekkel foglalkozó szakemberek ismerték a titkos és misztikus sajátosságokat is. Olyan ékszereket készítettek melyek védtek, (valamilyen szimbólumot képviseltek), vagy gyógyítólag hatottak

A szent kolostorokban Kínában, Indiában hosszú hónapokon keresztül, ( az akkori egyszerű módszerekkel ) különleges alakú köveket tudtak csiszolni, melyet ha a beteg a kezébe vett, rövidesen érezte hatását. Energiapályáin – meridián vonalai mentén - kialakult az egyenletes energia áramlás. Egyiptom papjai, papnői, akik egyben gyógyítók is voltak, sok nemes követ viseltek testükön.                                           

Amit azonban a bölcs öregek tudtak, lassan elfelejtődött, az ismeretek egy része elveszett, és a megmaradó ismereteknek pedig a materialisztikus meghatározása erősödött fel. Az emberek anyagi világhoz való kapcsolata mind erősebb lett. A kristályok természetes szépségüket továbbra is megtartották, és főleg ez a tulajdonságuk került előtérbe. Így többé már nem tudtak az emberekhez "szólni", hiszen az emberek elvesztették intuíciójukat, és nincs figyelmes, érzékeny fül és szem, mely meghallja és meglássa őket.

A kristályok, mint az eleven lények sugároznak, azaz különböző rezgéseket bocsátanak ki magukból. Olyan finom energiamezőkkel rendelkeznek, amelyek az élőlényeket különböző energiákkal töltik fel, védik, erősítik képességeiket, a belső energiaáramlást szabályozzák, a külső energiával lévő kapcsolatot elősegítik, megnyugtatják és megvigasztalják, harmonizálják és így gyógyítják. A nemes kövek kisugárzása által a sérült aura " segítséget " kap, és így az ember közérzete kellemesebbé jobbá válik.

forrás : www.kristálycentrum.hu