ESSZÉNUSOK

„Gyógyítókat küldtek ki. Ezek egyike volt Jézus, az Esszénus. Ott sétált a betegek és bajbajutottak között és elhozta nekik azt a tudást, amivel meggyógyíthatták magukat. Néhányan, akik követték őt, leírták, ami elhangzott közötte és a szenvedők, a nehéz helyzetben levők között. A Közösség Öregjei költeményt csináltak szavaiból és feledhetetlenné tették az emberek Gyógyítója, a Jó Pásztor történetét. És végül, amikor eljött az idő, hogy a Testvérek elhagyják a sivatagot és egy másik helyre menjenek, a tekercsek ott maradtak, mint eltemetett őrszemek, mint az örökkévaló és élő igazság oltalmazói.
Sötét korszak kezdődött, a kegyetlenség és a barbarizmus, a könyvégetés, a babona és az üres bálványok imádásának ideje. A szelíd Jézus örökre elveszett a keresztre feszített Isten képében; az esszénus testvérek elrejtették tanításaikat azon kevesek elméjében, akik meg tudták őrizni azokat utódaik számára, és a Gyógyító Tekercsek elhagyottan hevernek a sivatag szeszélyes árnyainak rejtekén..."

Edmond Bordeaux Székely
"Az Esszénus Béke Evangélium Felfedezése"           

Az Esszénus Béke Evangéliumok története
( Prof. Dr. Edmond Bordeaux Székely )

1928-ban történt, hogy Prof. Dr. Edmond Bordeaux Székely először publikálta "Az Esszénus Béke Evangélium Első Könyvét", egy ősi kéziratot, amit a Vatikán Titkos Levéltárában talált a határtalan türelem, a tévedhetetlen tudományosság és a biztos ráérzés eredményeként. Ennek történetét mondja el 1975-ben publikált következő könyvében: "Az Esszénus Béke Evangélium felfedezésében".
Az Első Könyv angol változata 1937-ben jelent meg, és az óta a kis könyvecske bejárta a világot. Számos nyelvre lefordították, és egyre több és több olvasót nyert meg minden évben, míg, máig kereskedelmi reklámozás nélkül is, egyedül csak az Egyesült Államokban több mint egy millió példányban kelt el. Majdnem ötven év telt el az első francia fordítás után, míg a Második és a Harmadik könyv is megjelent  (Az Esszénusok Ismeretlen Könyvei, és Az Esszénus Közösség Elveszett Tekercsei) és hamarosan elérték az Első Könyv népszerűségét.
1981-ben a Negyedik Könyv, "A Kiválasztott Tanításai" jelent meg posztumusz, Székely professzor kívánságának megfelelően, ami egy másik részét képviseli, annak a teljes kéziratnak, amely arámi nyelven található a Vatikán Titkos Levéltárában, és ószláv nyelven a Habsburgok Királyi Levéltárában (most az Osztrák kormány tulajdona).

Néhány fejezet cím: Az Esszénus Egyesülések, A Hétszeres Béke; Az Élet, a Fény és a Hang Szent Folyói; A Szerény Fű Ajándéka.

Forrás

„A sivatagban éltek, egy homoktenger szélén. Azért jöttek ebbe a forró pusztaságba, mert az kevésbé volt kegyetlen, mint az üldözés, amelyet embertársaiktól kellett elszenvedniük. És a kopár sivatagba olyan kertet varázsoltak, amely évszázadokon át virágzott. Egymás között őrizték a legősibb tudást, a szentség legnagyobb kincsét, amelyet a világ valaha ismert. Ők alkották az Esszénus Közösséget.
Még eredetük is bizonytalan, ősi kezdeteik emléke elveszett a távoli múltban. Az ókori Sumériában őseik a Fény Gyermekei voltak, valamint a gyógyítók és tanítók a Pleisztocén kataklizma előtti időkből, amelyet mi Özönvízként ismerünk. Mózes és a hajdani próféták is közülük jöhettek. A Közösség mindig velünk volt.

A sivatagban ültetett kertjeiket féltő és szerető gondoskodással locsolták. Hajnalban keltek, hogy egyesüljenek a Föld Anya angyalaival és elmélkedjenek az Ő fölmérhetetlen ajándékain. Magasztalták a Nap Angyalát, mikor felkelt, és amikor lenyugodott. Összegyűjtötték a sivatagi növényekről a hajnali harmatot, hogy a Víz Angyalát elvezessék kertjeikbe, a Föld leg-szárazabb vidékén. Olvastak a Föld Anya könyvéből, és tudásukat arra használták, hogy elérjék a teljes harmóniát környezetükkel. Szürkületkor egyesültek a Mennyei Atya Angyalaival, és megtanulták a Törvényből, hogyan leheljék az egyetértés és a béke csókját mindazon nyugtalan, zaklatott testvéreik homlokára, akik gyógyulást és segítséget kerestek náluk. Tanították a Szent Törvényt. Újraírták azt végtelen türelemmel, egyik tekercset a másik után, hogy megörökítsék az utókor számára. Dicsőítő, boldog, és szomorú dalokat írtak. Osztoztak az emberi örömben és gyászban, még ha fölé is tudtak emelkedni az emberi korlátoknak.

Gyógyítókat küldtek ki. Ezek egyike volt Jézus, az Esszénus. Ott sétált a betegek és bajbajutottak között és elhozta nekik azt a tudást, amivel meggyógyíthatták magukat. Néhányan, akik követték őt, leírták, ami elhangzott közötte és a szenvedők, a nehéz helyzetben levők között. A Közösség Öregjei költeményt csináltak szavaiból és feledhetetlenné tették az emberek Gyógyítója, a Jó Pásztor történetét. És végül, amikor eljött az idő, hogy a Testvérek elhagyják a sivatagot és egy másik helyre menjenek, a tekercsek ott maradtak, mint eltemetett őrszemek, mint az örökkévaló és élő igazság oltalmazói.
Sötét korszak kezdődött, a kegyetlenség és a barbarizmus, a könyvégetés, a babona és az üres bálványok imádásának ideje. A szelíd Jézus örökre elveszett a keresztre feszített Isten képé-ben; az esszénus testvérek elrejtették tanításaikat azon kevesek elméjében, akik meg tudták őrizni azokat utódaik számára, és a Gyógyító Tekercsek elhagyottan hevernek a sivatag szeszélyes árnyainak rejtekén.”

( részlet :Edmond Bordeaux-Székely : Az esszénus béke evangéliuma 1-4. )

„…Mester, mondd nekünk, hogyan beszélhetnénk az angyalokkal, és maradhatnánk az ő szent körükben, hogy a Törvény állandó lánggal éghessen a szívünkben?

 És Jézus mondá nekik:

- Az égre emelni tekinteteteket
Amikor mindenki más a földet nézi,
Nem könnyű.
Az angyalok lábánál imádkozni
Amikor mindenki a hírnevet és gazdagságot imádja,
Nem könnyű.
De mindenek előtt a legnehezebb
Megfejteni az angyalok gondolatait,
Kimondani az angyalok szavait,
És tenni, amit az angyalok tesznek…”

„Ebben a könyvben sokat foglalkozunk Szt. Ferenccel, és nem ok nélkül. Minden egyéb erénye mellett ő volt az esszénusi, ragyogóan tiszta szellem utolsó megtestesülése is. Miután Isten szelíd trubadúrja elhozta szeretetének, tisztaságának, és egyszerűségének üzenetét, senki nem volt hozzá hasonlítható, aki annyira tökéletesen képviselte volna az esszénus szellemet, mint ő.
Az ipari korszak eljöttével a szellemi dolgoknak egyre csökkenő igazságát tételeztük fel életünkben, míg végül már majdnem teljesen elfelejtettük, hogy mi mindannyian a Föld Anya és a Mennyei Atya gyermekei vagyunk. A huszadik század emberének istene a technika -akinek hatalmas masinái teljes mértékben a korlátozott energiaforrásoktól függenek -, aki egy számí-tógépesített isten, általunk arra programozva, hogy anyagi dolgokat termeljen, amelyek többségére nincs is szükség és amelyek jelentős része még káros is.
Hogy a prioritások mennyire eltolódtak az elmúlt néhány száz év alatt, arra jó példa az, hogyan reagált a világ 1947-ben a Holttengeri Tekercsek felfedezésére. Az igaz, hogy nagy volt a szenzáció. De az ezzel kapcsolatos izgalom az elsősorban a nagy horderejű régészeti felfedezésnek szólt, és nem a szellemet, a spirituális újjászületést ünnepelte. A felfedezést követő könyvek és értekezések tömege majdnem kizárólag száraz technikai részletekkel, követhetetlen teológiai érvekkel foglalkozott, magyarázatok magyarázataival tűzdelve, amelyek mindegyike lábjegyzetre hivatkozott lábjegyzet után.

Mi történt velünk? A múltban volt olyan idő, amikor maga a levegő is csodákkal volt telve, amikor a madarak misztikus dalokat zengtek, és a poros úton találkozni lehetett mezítlábas szentekkel, akiknek szelleme az ismeretlen szent birodalmak magasságaiban szárnyalt. Manapság az emelkedett állapothoz kábítószeren, és önpusztító technikákon keresztül lehet csak eljutni, s a vallás többnyire csak kötelesség és becsület kérdése a vasárnap délelőtti, vagy szombat reggeli programokban.
A lelkesedés és áhítat az élet csodáival szemben, - amely olyan fényesen lángolt az Esszénus Közösségben, és ami kialudt az utolsó nagy esszénus, Szt. Ferenc távozásával, - még egyszer az enyém lehetett, hogy lángra lobbantsam Az Esszénus Béke Evangélium Felfedezésével. Ez a könyv csodákkal van teli, nemcsak bölcsessége és iránymutatása folytán, hanem mert régi korok elveszett szelleme tündököl és ragyog a lapjain. Olyan koroké, amikor az ember és Isten között még nem volt akkora távolság, s amikor az egész gyönyörű természet az angyalok hangján énekelt.

Az Esszénus Béke Evangélium nem az egyetlen ilyen kézirat volt a Vatikán Titkos Archívumában. Voltak ott Evangéliumok, amelyeket Máténak, Barnabásnak, Jakabnak, Péternek és Tamásnak tulajdonítottak, és amelyeket a maniheusok együtt használtak a következőkkel: "A Szülészet Könyve", "A Genezis Esszénus Könyve", "Krisztus Éneke", az esszénus eretnekek által írott, de Szt. Ambrusnak tulajdonított könyv "A Fiziológus", Tertullian pamfletjei és Simon, a mágus kéziratai. Mindezek a kéziratok apokrifnek minősültek, és el lettek "kárhoztatva mindörökre" szerzőikkel és követőikkel együtt.
Volt idő, amikor ezen ismeretlen írások bármelyikének publikációja óriási izgalmakat váltott volna ki az igazság keresői körében, és dühöngő vitát a felszentelt teológusok között. Ma már semmin sem lepődünk meg. Hovatovább semmi nem döbbent meg bennünket. Az első nukleáris robbanás óta fel kellett ismernünk, odajutottunk, hogy fennáll az élet megsemmisülésének közvetlen veszélye, és ez visszavonhatatlanul megváltoztatta perspektívánkat az élet és a halál kérdésében. Miután a világ egyes részein hozzászoktattak bennünket a napi erőszakhoz és terrorizmushoz, valamely apokrif szöveg hitelessége fölötti vita jelentéktelennek és komolytalannak tűnhet.

De a fatalizmus, és felelőtlenség soha nem fogja megoldani azt a monumentális problémát: Hogyan kerülhető el a világkatasztrófa. Újra fel kell fedezzük az Élet csodáját. Felnyitottuk a nukleáris energia Pandora szelencéjét. Az igazság kulcsával ugyancsak kinyithatjuk az ősi bölcsesség rejtett kincsestárát, amely arra vár, hogy felfedezzük egy elfelejtett kéziratban, ősi tekercsben, vagy a bensőnkben lévő ismeretlen tudásban. Újra meg kell találni helyünket a világban, s eredeti szerepünket, mint a Teremtő társáét, segítvén Őt a vetésben és aratásban, és abban, hogy a Földön megint beköszönthessen a várva várt boldog Aranykor. Ezért önmagunkban is fel kell fedezzük az Esszénus Béke Evangéliumot.”