A Mer-Ka-Ba és a szívben rejlő szakrális tér

Sok tanítvány várja már az emberi fénytest, a Mer-Ka-Ba következő szintjére vonatkozó instrukciókat. Csaknem tizenkilenc évembe került megszereznem ezt az információt, mivel minden a saját idejében és az isteni rend szerint történik.

Létezik még egy további szint vagy rész, ám az még a jövőben várakozik ránk, s akkor ismerhetjük meg, ha Isten úgy határoz. Egyelőre e harmadik és utolsó részt illetően pusztán az információ egy részével rendelkezem. Ha a három részt egyesítjük s megéljük, valódi felemel­kedés kezdődhet.

Sok ember ismerkedett meg a Mer-Ka-Bával kapcsolatos tanításokkal Az Élet Virágának ősi titka című művem két kötete, egyik tanfolyamom, vagy az Élet Virága videokazetta sorozat révén, s határozott úgy, hogy tanítani fogja ezt az információt. Igen szerencsétlen fordulatot jelent a Föld számára, hogy ez így történt. Ezek az emberek azt hiszik, hogy a Mer-Ka-Ba teljes, és egy-két dolog megváltoztatásával a „megfelelő” tudatszintre juthatnak el. Ez azonban nem igaz. Egyedül a Mer-Ka-Bával kapcsolatos energiaformák tudománya révén ezt nem lehet elérni – nem számít honnan, vagy kitől érkezik ez az információ a világegyetemben.

A Melchizedek-tudatosság, mely ősibb, mint maga a teremtés egésze, tanúja volt a teremtés kezdetének ebben a tér/idő/dimenzió világegyetemben, a világegyetemek sokaságának egyikében. E tapasztalat révén a Melchizedek tradíció felismerte, hogy a Mer-Ka-Ba három alkotóelemének megélésén keresztül az individualizált lélek mindig visszatér Isten-tudatos jelenlétébe, ami a szív szakrális terén belül nyilatkozik meg – hogy újrakezdje a teremtést, új módon. És pontosan ez az, amihez a Mer-Ka-Ba élmény végül elvezeti az embert.

Mielőtt azonban ez megtörténhetne, a léleknek emlékezetébe kell idéznie a három alkotó­részt, egyesítenie kell őket, s megélni a tapasztalatot. Ebben a fejezetben és a következőben a második alkotórészről, vagyis a szívben rejlő szakrális tér és az emberi Mer-Ka-Ba mező összekapcsolásáról tanulhatsz.

Ha még nem sajátítottad el a Mer-Ka-Ba meditációt, az is jó, ha csupán a szívben rejlő szakrális térben emlékezel. Végül világossá fog válni, hogy az emberi fénytest még a szív szakrális terében is nélkülözhetetlen része az emberi tapasztalásnak. A fénytest kapcsolja össze a szívet az elmével, és ha ez megtörténik, a szív az elmén belül teremthet.

Nagy mennyiségű Mer-Ka-Ba geometriai minta létezik; több mint százezer ismert szerte a világegyetemben. Az emberiség csupán az első és a második lehetséges mintával foglalkozik, melyek a tetraéder csillaggal állnak összefüggésben. Jóllehet még számos más mintázat léte­zik, ezek az alakzatok, nem számít, mit mond erről néhány ember, egyelőre még nem megfe­lelőek az emberi tudat számára. Ami azt illeti, inkább bajt, mint hasznot hoznak.

Időben feltárul majd előttünk minden; semmi sem marad titokban. Mindennek megvan a maga ideje. Mi sem ültetnénk egy hároméves gyermeket a kamion volánjához, ugye?

A szívben rejlő szakrális tér és a Mer-Ka-Ba összekapcsolása

Meg szeretném veled osztani a szívben rejlő szakrális tér és a Mer-Ka-Ba összekapcsolását érintő tapasztalásaimat, mert a történet sok mindenre magyarázattal szolgálhat. Ám kérlek légy tudatában, amikor arra kerül a sor, hogy te is átéld ezt az élményt, szinte biztos, hogy teljesen más formában fogod megtapasztalni azt.

Saját élményem látszólag véletlenül ment végbe, de természetesen nem „véletlen” volt. Elmélyülten ültem a Mer-Ka-Ba meditációban lélegezve, s onnan a szív szakrális terébe mozdultam. Beléptem a barlangomba, s odamentem a szakrális téren belül található térhez. Leültem a túláradó vízbe szembefordulva a fallal – miképpen már oly sokszor megtettem azelőtt.

Nem gondoltam semmi különösre, csak lélegzésemre figyeltem. Szememet nyitva tartva az előttem álló kőfalat néztem. Számtalanszor láttam már azelőtt – ezúttal azonban a kövek közötti tér kezdett megtelni ragyogó fehér fénnyel. A fény egyre ragyogóbban sugárzott, mígnem a barlang egyszer csak eltűnt, én pedig elmerültem a tömény fehér fénymezőben, melyből ki sem láttam. Olyan volt, mintha megvakultam volna.

Meglehetősen szokatlan volt számomra mindez, s először érzékeltem ilyesmit. Nem éreztem félelmet. Gerincem kiegyenesedett, és teljesen éber voltam. Emlékszem, hogy az energia emelkedni kezdett a testemben, ami hasonló érzés volt ahhoz, mint amikor először tapasz­taltam meg a Kundaliní felszállását a gerincemben. Úgy tűnt, az eseményeket nem lehet irányítani. Bármi volt is az, csak megtörtént, és rendkívül erőteljes volt az egész.

A fehér fény fokozatosan visszahúzódott, és láttam magam lassan kibukkanni a tömör sziklá­ból a bolygó felszínén keresztül, ki a bolygót körülfogó térbe. Beletelt néhány percbe, míg megértettem, de utána kezdett derengeni, hogy Mer-Ka-Ba mezőmben vagyok, s gyorsan emelkedem az űrbe.

Ösztönösen tudtam, hogy a szívemben rejlő szakrális tér és Mer-Ka-Bám valami módon összekapcsolódott és eggyé vált egymással, ám nem volt időm elmélkedni ezen. Vissza­pillantottam, hogy megnézzem, mint távolodik tőlem a bolygó, melyet már annyira meg­szerettem. Megfordultam és kitekintettem a ragyogó csillagok hatalmas űrébe, majd lenéztem az ugyancsak hatalmas térnek tűnő bolygóra. Egyszerre voltam mélységesen megdöbbent és mérhetetlenül izgatott. Vajon mi okozhatta ezt? Fogalmam sem volt. Mit jelentsen mindez? Nem tudtam. Nem volt más választásom, mint hogy tanúja legyek a történéseknek.

A felemelkedés járművében utaztam, nagyjából egy mérföldnyire a bolygó felszíne felett, szédítő sebességgel haladva. Alattam esőerdőkkel, fákkal, más növényekkel és hatalmas óceánokkal teli őseredeti világ terült el, ám állati életnek nyomát nem tudtam felfedezni. Éppen amikor arra gondoltam, hogy jó lenne közelebb kerülni a bolygó felszínéhez, a felemelkedés járműve lefelé kezdett ereszkedni, pontosan úgy, amint kívántam.

Mi történt? Mi ez az egész? Oly sok kérdés futott keresztül az agyamon. Valamiképpen tudtam, hogy mindennek különös jelentősége van számomra, noha a történés folyamán semmi mást nem tudtam tenni, mint átélni és figyelni a kibontakozó jeleneteket.

Azután tudatára ébredtem Isten jelenlétének mindenben körülöttem és önmagamban, valamint a vezérlő elveknek, melyek e tapasztalásban részesítettek, bármik is voltak azok. A megis­merés és megértés érzése árasztott el, a kérdéseimre adott feleletek kezdték betölteni értel­memet; s a válaszok rögvest követték az új kérdéseket. Tovább szárnyaltam e bolygó felett, s úgy éreztem magam, mintha egy vadonatúj univerzumba születtem volna, melyet még sohasem láttam azelőtt. Igazán szívderítő élmény volt!

Talán egy óra telhetett el, azután mintha álomból ébredtem volna, utazásom képei és érzése még mindig körülöttem lebegtek. Napokig másra sem tudtam gondolni.

Az angyalok magyarázattal szolgálnak

Röviddel e tapasztalás után megjelentek angyalaim. Rendkívül örömtelinek tűntek, s fényük ragyogóbb volt, mint valaha is azelőtt. Azt mondták, hogy végül átléptem a második szintre. Abban a pillanatban fogalmam sem volt róla, miről beszélnek, de néha egy kicsit lassú vagyok.

Elmagyarázták, mi történt: Mer-Ka-Bám, illetve a szívem szakrális tere által létrehozott tórusz alakú mező tengelye összekapcsolódott és eggyé vált. Úgy is mondhatnám, a Mer-Ka-Ba, illetve a szív tórusz alakú mezői összhangba kerültek egymással. Most csupán három hüvelyknyi eltérés van a két mező tengelye között, de lehetne akár háromszáz mérföld is, mert ekként megakadályozzák, hogy ez az élmény véletlenszerűen megismétlődjön; elvá­lasztják egymástól a szívet és a fejet, míg el nem érkezik az ideje az egyesítésüknek.

Az angyalok azt is elmondták, hogy ezt az élményt minden ember másképpen éli át, ám ha tudnak ennek lehetőségéről, az segíthet, s türelemre intettek. Néhány ember esetében ez a szinkronicitás gyorsan megy végbe, míg másoknál éveket vehet igénybe. Amikor és ahogyan megtörténik, az minden bizonnyal tökéletes lesz, és az isteni rend szerint fog zajlani.

Végül azt is tudatták velem, hogy ha az ember úgy érzi, készen áll, mindenképpen segít, ha az elme képzelőerejét és a szív álomszerű megközelítését is kipróbálja, hogy lássa és érezze a két tengely eggyéolvadását, ám nem szabad várakozásokat táplálni. Az időzítés Istentől függ, és az ember semmit nem tehet azért, hogy megtörténjen. A tapasztalás mindig a megfelelő „időben” fog végbemenni.
/ részlet  D.Melchizedek : Élet a szívben című könyvből /