"Thot elmondása szerint Ádám és Éva ideje után egy jelentős tengelyváltozás következett be, melynek eredményeképpen Gondvanaföld elsüllyedt. Amikor Gondvana szigetét elnyelték a hullámok, egy másik földtömeg emelkedett ki a Csendes-óceán vizéből, melyet ma Lemuriának nevezünk. Ádám és Éva leszármazottait szülőföldjükről Lemuriába vitték.

A földdarab Hawaii-szigetektől egészen a Húsvét szigetekig nyúlt. Nem összefüggő szárazföld tömegről van szó,sokkal inkább egymással szoros kapcsolatban lévő szigetek sora alkotta. E szigetek némelyike nagy volt, némelyikük kisebb.Olyan földrész volt, amely éppen hogy kiemelkedett a vízből - voltaképpen vízi kontinensnek mondhatnánk.

Amennyire én tudom, Ádám utódait eze a földrészen telepítették le, és  szabadon, a Nefilimek beavatkozása nélkül fejlődhettek.65-70.000 évig időztünk Lemurián, s boldog időket töltöttünk ott. Úgyszólván alig akadtak gondjaink. Gyorsan lépkedtünk előre evoluciós ösvényünkön. Számos kísérletet hajtottunk végre önmagunkon, és igen sok fizikai változást foganatosítottuk testünkben. Megváltoztattuk csontrendszerünk felépítést, rendkívül sokat dolgoztunk hátgerincünk tartásának kialakításán, éppúgy, mint koponyánk alakjának és nagyságának átformálásán. Javarészt jobb agyféltekés, női természetű lények voltunk. Egy evoluciós ciklusban minden esetben dönteni kell arról, hogy a férfi vagy a női jelleg lesz-e a domináns, ahogyan nekünk is határoznunk kellett efelől, amikor a Földre érkeztünk. Mindenféleképpen meg kell hoznunk ezt a döntést. egyszóval, fajunk női jelleget vett fel. Mire Lemuria is a víz alá merült, mint faj, fejlettségünk, úgyszólván egy 12 éves leánygyermek érettségi fokával volt egyenértékű.

Társadalmunk először 1910-ben adott hitelt annak az elképzelésnek, miszerint Lemuria valóban létezett...

...Épphogy csak elkezdték a munkát, amikor Lemuria a víz alá merült. A lemur civilizáció, mint már említettem női jellegű volt, s tagjai pszichikusan meglehetősen érzékeny lénynek számítottak.Már jó előre, teljes bizonyossággal tudták, hogy Lemuria el fog süllyedni, s ez nem is volt vita tárgya soha. Tulajdonukat a Titicaca tóhoz, a Shasta-hegyhez és más helyekre menekítették. Még Lemuria hatalmas arany korongját is elszállították. Minden értéket elvittek az országból, és felkészültek a végre. Amikor Lemuriát végül elnyelték a hullámok, már teljes egészében elköltöztek a szigetről. A Titicaca-tótól Közép-Amerikán és Mexikón keresztül egészen a Shasta-hegységig terjedő vonalon telepedtek le.

Thot elmondása szerint, Lemuria elsüllyedése és Atlantisz kiemelkedése ugyanabban az időben zajlott le. Atlantisz meglehetőden nagy kiterjedésű földrész volt. Akkoriban az Egyesült Államok délnyugati része - Florida, Lousiana, Alabama, Dél-Karolina, Észak-Karolina és Texas egyes részei - még víz alatt feküdtek. Nem tudom, hogy Atlantisz valóban ekkora volt-e, mindenesetre elég nagynak számított. Voltaképpen magából a földrészből és még kilenc kisebb szigetből állt : egy északi, egy keleti, egy déli és hat nyugati földdarabból, melyek egészen a mai floridai korallzátonyokig nyúltak.

Lemuria halhatatlan lényei szülőföldjükről egy, az újonnan kiemelkedett Atlantisz kontinens északi részén elhelyezkedő apró szigetre "repültek". Hosszú ideig várakoztak a szigeten, melyet ők maguk Udalnak neveztek, majd nekiláttak szellemi tudományuk újjáteremtésének..."

/ részlet : D.Melchizedek: Az élet virágának ősi titka /