Bhagawan Sri Sathya Sai Baba 1926. november 23-án született. Egész életét Isteniségének megnyilvánulásai jellemzik. Világra jöttét csodálatos események kísérték: születésekor a házban lévő hangszerek maguktól kezdtek játszani. Később kobrát találtak a takaró alatt, amin újszülöttként feküdt. Már gyermekkorában azonosnak érezte magát minden élőlénnyel, és irtózott attól, hogy tápláléknak szánva megölik a madarakat és az állatokat. Nem volt hajlandó húst enni. Már négy évesen sokszor a kéregető koldusoknak adta ebédjét. Nem bírta elnézni a szenvedést.

Határtalan részvétről tett tanúbizonyságot. Nyolcévesen a korabeli gyerekekből csoportot szervezett Istent dicsőítő dalok éneklésére, és saját szerzeményű bhajanokat (szent dalok) tanított társainak. Már fiatal korában csodálatos erők birtokában volt. Istentiszteletek után például egy üres zsákból - prashadot - áldott ételt, édességet osztott. Előre megjósolt későbbi eseményeket, különböző tárgyakat teremtett elő a semmiből.
Hozzátartozói, attól tartva, hogy természetfeletti képességei egy, a testét megszálló gonosz szellemnek tulajdoníthatók, különböző eszközökkel - többek közt fizikai kínzásokkal - igyekeztek kihúzni belőle a vélt szellemet

A kínzásokat és megpróbáltatásokat Baba nyugalommal viselte. E kísérletek során kinyilvánította magáról, hogy Ő az újjászületett Shirdi Sai Baba. Mindaddig a dél-indiai Puttapartiban nem hallottak Shirdi Sai Babáról, Aki a tőlük 1000 km-re, északnyugatra fekvő Shirdiben élt és tevékenykedett. 14 évesen, 1940. Október 20-án kijelentette, hogy többé nem tartozik a családjához, és levetve a magára öltött Maya (illúzió) köntösét, követőihez csatlakozik, hogy beteljesítse Isteni Küldetését.

Ezt követően a hívők mind nagyobb és nagyobb számban sereglettek köré. Követői csodák sokaságát láthatták, ami mind boldogságukat és jólétüket szolgálta. Többek közt, a Chitravathi folyó közelében található egyik tamarind fáról (ma Kalpa Vriksha néven ismert) egymás után szedte, a hívők által kívánt gyümölcsöket. Mindenütt jelenlévő erejével segítette híveit. Gyógyíthatatlan betegségektől szabadította meg őket, és Kegyének jeléül tárgyakat teremtett számukra.

Hasonló csodák máig is jellemzőek Swami tevékenységére, és nem csupán Indiában fordulnak elő, hanem a világ minden részén, ahol az emberek Istent keresik. A hívők gyakran lelnek rá Sathya Sai Babában Isten keresésük beteljesült céljára.

Már 14 éves korában megmutatta tudását és különleges képességeit a környéken lakók körében, de az idő múlásával egyre nagyobb hírnévre és megbecsülésre tett szert; egyre több embert vonzott maga köré. Az 1960-as években már a nyugati világ országaiból is egyre többen látogattak el Hozzá.

Ma Prasanthi Nilayam - elsőszámú tartózkodási helye - a tiszta lelkiség kimagasló fellegvára, ahová végeláthatatlan sorokban érkeznek, a hívők - fajtól, nemzetiségtől, származástól és társadalmi helyzettől, hovatartozástól függetlenül.

Sathya Sai Baba kijelentette, hogy nem akar új vallást alapítani, sem valamely létező vallás elfogadására késztetni a hívőket, hanem arra ösztönöz, hogy akik az Ö Üzenetéhez vonzódnak, "Tartsanak ki meglévő hitük mellett, és azt erősítsék."

Azt is kinyilvánította, hogy nem azért jött, hogy követőket gyűjtsön maga köré, hanem hogy a szívekben meggyújtsa a szeretet tüzét, hogy még nagyobb fénnyel ragyogjon. Sathya Sai Baba India egész területén kórházakat, általános, közép és felsőfokú iskolákat alapított, ahol a gyógyítás és oktatás teljesen ingyenes.

Lenyűgöző személyiségének hatására világszerte mindenütt, Sai Központok ezrei alakultak, ahol a hívők az Ö tanításait, követik és széleskörű közösségi munkát, folytatnak.

Azt tanítja:

"Éljenek és virágozzanak a különféle vallások; hirdessék Isten Dicsőségét minden nyelven, minden dalban. Legyen ez az eszménykép! Tiszteljük a hitek közötti különbséget, s fogadjuk el mindegyiket egyaránt mindaddig, mígnem valamennyi egységre fog törekedni. Ha minden ember a vallásalapítók által lefektetett eszmék szerint él - kerülve gyűlölködést és kapzsiságot - akkor a világ békés és boldog lakóhellyé válhat."