Egyiptom bölcsesség-istenne – avagy egy világűrből származó kultúra hordozója?

                                               Összefoglaló

Az egyiptomi mitológia egyik legfontosabb alakja: Thot, a bölcsesség istene. Bár származása és tevékenysége a korai egyiptomi kultúra és az azt megelőző korok idejére nyúlik vissza, a hagyományokban tovább élnek az ismeretek arról az istenségről, aki párhuzamba állító a Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségében megjelent más kultúrateremtő személyiségekkel. Írásos formában rögzített mítoszok - melyek talán az egyiptomi Halottaskönyvből származnak - azt állítják, hogy Thot képes volt az űrutazásra és ezzel kapcsolatban utalást tesznek a Naprendszer egyik bolygójára, a Merkúrra. Mint ahogy a Nílus vize évezredek óta nélkülözhetetlen életelixírt jelentett az össze ott élő ember számára, éppúgy ragyogta be Egyiptom változatos történelmét a mitológiai múltba visszamenően egy olyan személyiségnek a neve, aki jelentősen hozzájárult az ország kulturális és tudományos fellendüléséhez. Ennek a személynek a neve: Thot, akinek származását titokzatos fátyol borítja, és azt sem tudja senki, hogy hová tűnt küldetésének teljesítése után.

A nyelv mestere

Thot az egyiptomiak számára az erkölcsös élet hirdetője volt, ő volt az, aki írásra, olvasásra és szónoki beszéd művészetére tanította az embereket. Az egyiptomi papok közül őt tartják a nyelv, az írás és a matematika tanítómesterének (feltalálójának?). A számok területén épp olyan átfogó ismeretekkel rendelkezett mint az asztronómiában. Valószínűleg ő alkotta meg az állatövek (zodiákus) rendszerét és ő osztotta a nappalokat és éjszakákat 12-12 órára. A földműveseknek megtanította a földmérést és hogy hogyan kell csatornáknak megfelelő medret kialakítani. A papokat arra késztette, hogy az isteneknek és uralkodóknak szentelt templomokat előre átgondolt tervek szerint építtessék. Azt tartották róla, hogy értett az istenek nyelvén. „Nagy varázsló”-ként és „Időmérő”-ként tisztelték. De valóban isteni származású volt-e Thot? A ránk maradt szövegekből ez nem derül ki. Mindenesetre ő ezt soha nem állította magáról. Mindamellett nyilvánvalóan átlagon felüli intelligenciával, széleskörű műveltséggel rendelkezett és ismeretlen volt a származása. Az mindenesetre biztos, hogy nem egyiptomi volt.  A „Mágikus papirusz 500” –ban a következőket olvashatjuk: ”Üdv neked, 7 kölyök páviánja, kinek szeme arany, szája tűzvörös és szavai izzanak.”

Thot „hatalmas pávián” –ként való említésére találunk utalást abban a szövegben is, amely hermopoliszi Ámon-templomban levő Mer-en Ptah király sírkövén olvasható: ”Egy nagy fehér pávián alakjában jelenek meg előtted.” Az adatok szerint Thot állítólag három és fél méter magas volt. Egy másik szövegben, melyet egy Nacht-nebof király idejéből származó király sírkövén találtak, Thot-ot „kétszer nagyobb”-nak majd később „háromszor nagyobb Hermesz Triszmegisztosznak” nevezik. Ilyen jellegű utalásokat Thot hatalmas testméretére kizárólag a mitológiában találunk, jogos azonban az a feltételezés, hogy Thot igen magas termetű lehetett, ami alátámasztja idegen származását. De mi a helyzet a többi tulajdonsággal, amelyekkel Thot-ot jellemezték (aranyszem, tűzvörös száj, izzó szavak?). Ezek a jelzők feltűnően emlékeztetnek a szláv „Henoch-könyv” egy szövegrészletére. „akkor megjelent előttem két hatalmas férfi, amilyen hatalmasat még soha nem láttam a Földön. Arcuk úgy ragyogott mint a Nap, a szemeik mint égő fáklyák, a szájukból tűz csapott ki…” Henoch a továbbiakban a „nagy férfiak” ruházatát írja le, mely fehér színű volt, és mind az öltözetük, mind az arcuk úgy vakított mint a hó.

A lényegét tekintve ugyanúgy jellemezték Thot-ot az egyiptomi források. A „nagy férfiak”, akikkel a bibliai pátriárka találkozott, szintén „Égi Őrzők” –nek nevezték magukat. Elvitték Henoch-ot egy földkörüli és egy világűrbeli utazásra. Nem téves tehát az a feltételezés, hogy a legenda egy földönkívüli intelligencia képviselőivel való kapcsolatfelvételen alapszik.  Thot-ot a „titokzatos”, „mindentudó” jelzőkkel illetik. A legenda szerint valamikor egy aranyló, fényben csillogó kőből vagy egy „titokzatos tojás” –ból kiszállva érkezett a Földre. Más feltételezések szerint „egy kőnek a fia, aki tojáshéjból jött elő”. Tekintetéből a hagyomány szerint energia sugárzott. Feltehetően ez alapján tisztelték Thot-ot ébiszként is. A gólyatollakat éppúgy, mint Hórusz sólyomisten tollait, amelyek az ég felé szálltak, a fény szimbólumának tekintették. A tojás-szimbólum pedig szinte minden népnél annak a tárgynak a jelképe volt, amelyekkel „a csillagok istene”, „az istenek fiai” vagy „az ég őrzői” a Földre leszálltak. Ulrich Dopatka 18-féle mítoszról tesz említést, melyek a világ különböző helyein keletkeztek és mindegyik még további variációkban maradt fent. A Thot név az egyiptomi mitológiában szoros kapcsolatban áll a „repülés” fogalmával. Az Egyiptomi Hallotaskönyv 136. fejezetében Thot égi utazásáról a következőket olvashatjuk:

Ti, Junu csillagszellemei
 és ti, Kher-aha fénylényei!
Nézzétek éppen most született
egy Isten.
Elkészült égi bárkájának
kötélzete.
Most megragadja az evezőket…
Remélem elég erős vagyok,
hogy az istenek szerszámát
irányítsam.Had evezzek hát csónakommal,
nézd,
már fenn az égen járok vele
égi utakat átszelve
jutok el Nut-hoz.
Majomszerű lényként
kisérem Ré bárkáját és
távol tartom
a világmindenségtől a rosszat,
amely fenyegeti azt, éppúgy mint
öt bagu lépcsőjét

A „Junu csillagszemei” és a „Kher-aha fénylényei” elnevezések azokat a lényeket jelenthetik, akiket az egykori Egyiptomi Birodalomban „isteni” származásúnak tekintették.  „Junu egyébként egy nílusvölgyi régi város neve. „Jun” annyit jelent mint pillér vagy oszlop és Héliopolisz város szolgált. Ezek az oszlopok nem mások, mint az egyiptomi obeliszkek. Úgy Héliopolisz mint az obeliszkek szoros kapcsolatban álltak Egyiptom űrutazás-mítoszaival, melyre Peter Fiebag több helyen talált bizonyítékokat. Kher-aha, a másik város, melyről említést tesz a Halottaskönyv, Memphisz közelében volt és ma Fustat(régi-Kairó) néven ismert. Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett két elnevezés valóban csak két helységet jelent-e, melyek a Nílus völgyében találhatók? Gregoire Kolpaktchy egyiptológus a következőket állítja az egyiptomi Halottaskönyvhöz írt kommentárjában: „Itt is, mint mindenütt a Halottaskönyvben, ahol városokat említenek, nem földi városokról van szó, hanem azok „prototípusáról”, egy magasabb helyen lévő mintaképről.” Tudjuk, hogy a régi egyiptomiak az „Istenek Birodalmának” konkrét vonatkozási pontjait mítoszokba rejtették, és így felismerhetetlenné tették az utókor számára (különösképpen a mai egyiptológusok számára – jegyezhetnénk meg ironikusan). Vajon ezzel a „magasabb helyek” egészen konkrét égi városok un. Űrvárosok voltak-e. Mindenesetre a Hallotaskönyv egyértelműen beszél egy „égi bárkáról”, amellyel Thot elért a „Nut” –hoz, amely az égboltot szimbolizálta, miután rövid idő múlva Thot bárkájával feljutott az égbe, és ott neki kellett „távol tartani a világmindenségtől az azt fenyegető rosszat”.  

/Peter Krassa, Reinhard Habeck nyomán/