Egy időörző elbeszélése

Az őslakos amerikaiak között a mesélés hagyománya az eszköze annak, hogy a titkos tanításaikat egymásnak generációról generációra átadják. A cherokee-k Megcsavart Hajszálaknak nevezik ezeket az embereket, akik több mint 400 különböző néptörzs tagjait foglalják magukba az egész Észak-, Közép- és Dél Amerikából. A Megcsavart Hajszálak öregjei a következőket mondták el:

„Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a planéták különböző napok körül keringtek, és a vének egy Osiriaconwiya nevű bolygón találkoztak. Ez a negyedik bolygó a Nagy Kutya csillagtól, a Szíriusztól számítva. Két napja és két holdja van, és itt találkoztak a vének, hogy megvitassák a „gyermekek bolygójának” helyzetét – ez az a planéta, melyet napjainkban benépesítünk. Ez Föld nagyanya. A mi nyelvünkön Eheytomának nevezzük, de a „gyermekek bolygóját” is értjük alatta, mert ez a legkevésbé fejlett az ember által belakott bolygók közül. Valójában tehát 12 planétából álló nagy család vagyunk.

A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe – legalábbis modern kifejezéseinkkel így tudnánk leírni – táplálta: egy kristálykoponyába. Ezek tökéletesen makulátlan kristálykoponyák voltak. A koponyáknak mozgatható volt az állkapcsa, akárcsak a mi koponyánknak, ezért gyakorta utalnak rájuk úgy, mint éneklő „koponyákra”, és a teljes konfiguráció az „Osiriaconwiya Bárkája” nevet viseli. A legjobban talán úgy érthetjük meg ezeket, ha elképzeljük azokat a számítógépeket, melyekkel napjainkban nagy mennyiségű információ is tárolhatóvá és elérhetővé válik a számunkra. Valamennyi kristálykoponya roppant mennyiségű adatot foglal magában, és ha tudjuk a módját, ehhez hozzá is férhetünk.

Akárhogy is, kozmikus véneink fogták a Bárkát, és az emberek által benépesített  12 – általunk „szent 12” planétának vagy a „nagyanyáknak” nevezett - világ valamennyi tudását beletáplálták, majd idehozták őket, és munkálkodni kezdtek, hogy megtanítsák Föld nagyanya gyermekeit. Ezek a kozmikus vének megtalálták a módját, hogy képesek legyenek kommunikálni a „kétlábúakkal”, idelent Föld nagyanyán.

És valóban ez volt a leghatásosabb és legértékesebb ajándék, amit a Föld gyermekei kaphattak, hiszen ez volt a tudás ajándéka. Ez volt a legnagyobb ajándék, mert ez volt a gyökér, melyből a fejlődés a szárba szökkenhetett; ez volt az alap, melyre minden felépülhetett.

Eredetileg tehát ez történt, és volt egy időszak, amikor óriási fejlődés ment végbe. A más bolygókról származó vének kioktatták a Föld gyermekeit, és nekik adták, amit „a szent pajzsok tanításának” hívnak.

Az öregek megtalálták a módját, hogy a Föld lakóival saját bolygójukról kommunikáljanak, két hatalmas kupola - egy vörös és egy kék – segítségével, melyek az óceán alatt helyezkedtek el. És segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemuria, Mu, Mieyhun és Atlantisz civilizációit. És arra használták fel a koponyák tudását, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Kezdték széles körben elterjeszteni a tanokat. Az információ megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000 esztendővel ezelőtt kezdődött el a terjesztése Föld nagyanyán. A tanítások segítségével további koponyák készültek a Földön, ám ezeknek, bár életnagyságúak voltak, nem volt mozgatható az állkapcsuk. Számos ilyen koponya létezik, melyeket „beszélő koponyákként” ismerünk, hogy megkülönböztessük őket az eredeti Bárka „éneklő koponyáitól”, melyek a 12 világ valamennyi tudását tartalmazták.

A koponyákat egy piramis belsejében tartották – a Bárkaként ismert, hihetetlenül hatalmas formációban. A Bárka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12 koponyából állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció középpontjában. Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tudásához.

Az utazó emberek az éneklő koponyákból álló Bárkát először az „olmékként” ismert néphez vitték el, majd az vándorlásnak indult, és a maják vették át, azután az aztékok (Teotihuacanban őrizték), és napjainkban ez a tudás még mindig a Megcsavart Hajszálak birtokában van.

Az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy másokat az irányításuk alá vonjanak; hogy visszaéljenek saját erejükkel, és hatalmassá tegyék önmagukat. Olyan hatalmassá váltak, és erejük oly pusztító méreteket öltött, hogy meg kellett őket állítani. Az egyetlen hatalom, mely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt. A Bárka még Teotihuacanban volt, amikor Cortez leigázta az amerikaiakat. A papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották a kristálykoponyák hírét, és azt az információt eljuttatták Rómába, a pápának is. A kor katolikus pápája pedig így rendelkezett: „Ezt a tudást meg kell szerezni.” Jobban akarta a koponyákat, mint a birodalom minden aranyát és minden gazdagságát. És, habár a Bárka akkoriban még jól el volt rejtve a föld színe alatt, a spanyol katonák eljöttek, és egy belső árulás folytán sikerült tudomást szerezniük a rejtekhelyről.

Mielőtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a jaguár papok és a sas harcosok megfogták a koponyákat, és elmenekültek velük. Néhányukat a korábbi maja területekre vittek magukkal, mások Dél-Amerikába kerültek, megint mások szétszóródtak a világban.

Így tehát a koponyák történelmük során első ízben itt, Föld nagyanyán elváltak egymástól.

A koponyáknak odakint kell lenniük és vándorolniuk, hogy távol legyenek egymástól, míg el nem jönnek azok az idők, hogy megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk Föld nagyanyán.

Azt azonban mindenki tudja, hogy napjainkban Föld nagyanyán nem ez történik, ezért a koponyáknak továbbra is odakint kell lenniük, és vándorolniuk.

A legenda viszont úgy tartja, hogy egyszer valamennyien vissza fognak térni a családjukhoz; ha az a család végre hajlandó lesz felnőni, megérni, és békében csatlakozni a bolygók családjához.

Ez tehát a legenda, amit tanítóm mesélt el nekem, és neki annak előtte az ő tanítója, a Megcsavart Hajszálak tradíciói szerint.” 

Jamie Sams elbeszélése

„Az a világnézet, mely tudósaitok és akadémikusaitok sajátja, minden, csak nem az emberiség és annak történelmének nézőpontja, és nagyon is beszűkült látásmód. Ez a beszűkült látásmód az oka, hogy egyetlen archeológus sem képes valódi magyarázatot adni a kristálykoponyák csodájára. Nem tudják megmagyarázni még Teotihuacan piramisait sem, vagy azokat, melyek az ősi Egyiptomból származnak. Képtelenek magyarázatot találni a roppant kőtömbökre, melyeket a perui inka birodalom használt. Nem találnak választ rá, hogy mi – ilyen egyszerű és primitív emberek – hogyan voltunk képesek azokat mozgatni. Nem tudják megmagyarázni, hogy népem hogyan tett szert arra a technikai precizitásra, mely az ilyen épületek létrehozásához szükséges. Senki sem tudja megmagyarázni, hogyan készültek a piramisok, és hogyan lehetséges az, hogy éppen a legősibb példányok lettek a legpontosabban és legszebben kialakítva. Nem találnak rá magyarázatot, hogyan lehettek az ősi egyiptomiak, vagy olmékok, maják és aztékok közönséges törzsekből egyik napról a másikra építőmesterek. Attól tartok, ez a beszűkült látásmód még most sem engedi láttatni a mi igazságunkat, de azért én elmondom nektek, mert a Szellem kért arra, hogy így tegyek. Amit el fogok mondani nektek, titokban volt tartva az európaiak előtt, mióta azok csak megérkeztek a Teknős-szigetre, most azonban eljött az idő, és fel fogunk szólalni.

Tudjátok, a földönkívüliek voltak azok – ahogyan ti nevezitek őket – akik elhozták nekünk a kristálykoponyákat. Mi „égi isteneknek” vagy „égi embereknek” nevezzük őket. Ezek az égi emberek a Víz Harmadik Világának vége felé keresték fel a Földet. A Víz Harmadik Világa hosszú-hosszú idővel ezelőtt zajlott, még a kontinentális sodródás előtt, amikor a világ valamennyi földtömege egyetlen, Teknős-szigetként ismert kontinenst alkotott.

Az égi istenek a kezdetek kezdete óta látogatták a Földet, és azóta is több alkalommal eljöttek ide. Gyakorta nagy tanítóként emlegették őket, és olyan neveket kaptak, mint Közép-Amerikában Quetzalcoatl, vagy Dél-Amerikában Viracocha. Sokszor jöttek olyankor, amikor az emberiség éppen küzdelmet folytatott egymással, vagy olyankor, amikor nem voltak törvények, vagy egyéb okokból éltünk szegényes életet. Segítőkként léptek fel, gyógyítókként; megpróbálták megtanítani az emberiséget, hogy békében éljen. Ezek az égi istenek segítették a korai embereket abban is, hogy a klasszikus világ csodáit létrehozhassák. Az emberiség átalakult a saját galaxisunkból, de más bolygókról származó lényekkel való kapcsolattartás során. Kulcsszerepet kezdett játszani a fejlődésben, és sokkal nagyobb mértékben, mint azt képzelnénk.

De amit el szándékozok mondani, sokkal mélyebbre nyúlik vissza. Elvisz bennünket legkorábbi őseink idejébe. Elmondom nektek a teremtés igaz történetét úgy, ahogyan annak idején én is hallottam az őseimtől. Kezdetben béke honolt a Földön. Az emberek, akik akkoriban éltek, nem voltak homo sapiensek, ahogyan ma ismerjük őket. Ti Neander-völgyi emberként ismeritek ezt a típust, de mi „Föld-embereknek” nevezzük őket. Ez volt az aranykor, amikor a Földön az emberek és az állatok kommunikáltak egymással és harmonikus életet éltek. Számtalan legenda örökíti meg a világ minden részén ezt az aranykort. Ugyanaz, mint ami a ti Ótestamentumotokban is szerepel, Édenkert néven. És ezt - ha ez még kényelmesebbé teszi mindennek az elfogadását – tudományos bizonyítékok is alátámasztják. Még a ti saját tudósaitok is felfedezték, hogy őseink egyáltalán nem voltak azok az agresszív ragadozók, mint amilyennek korábban hajlamosak voltunk tartani őket. Nem is olyan régen a John Hopkins egyetem tudósai ismét megvizsgálták az ősi koponyák fogazatát, és felfedezték, hogy korai ősünk szinte teljes egészében vegetáriánus volt, és hogy egyáltalán nem öldöste az állatokat.

A problémát az okozta, hogy az fejlődni kezdett, a feje egyre nagyobbá és nagyobbá vált, ahogyan az agy tömege fokozatos növekedésnek indult. Ez azért történt így, mert az agy tárolta el az összes genetikai információt, ami minden generációval egyre duzzadt, és ahogy nőttek az emlékeik, úgy nőttek a fejméretek is. Ahogy a fejek egyre nagyobbak lettek, a faj női egyedeinek egyre nagyobb gondot okozott az utódok megszülése. Idővel megnövekedett a szülés közben elhalt asszonyok száma, és az egész faj továbbélése kérdőjeleződött meg.

Biztosan ti is hallottatok már az evolúció történetének „hiányzó láncszeméről”, melyről a tudósaitok annyit beszélnek, de sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudják. Bekövetkezett egy hirtelen és nagy léptékű ugrás a törzsfejlődésben, amire nincs magyarázat. Senki sem tudja, miért történt ez az óriási előrelépés, és hogy hogyan következett be ilyen rendkívüli hirtelenséggel. Nos, mindez azért történhetett így, mert pontosan akkor, amikor a Föld ebbe a krízishelyzetbe sodródott, az égi istenek – vagy „földönkívüliek”, ha úgy tetszik  - eljöttek az égből, a Plejádokról, az Orionról, a Siriusról. Azért jöttek, hogy új otthonra találjanak, itt a Földön, ezen a gyönyörű kék-zöld bolygón.

Az égi istenek tehát eljöttek, és elhozták magukkal a kristálykoponyákat, ajándékként a földlakóknak. Ezek a koponyák ugyanis tartalmazták a más bolygókról érkezett lények valamennyi tudását. A koponyákba volt foglalva kultúrájuk, matematikájuk, tudományaik, csillagászatuk és filozófiájuk egésze, beleértve reményeiket és álmaikat is. Lényük egésze azokban a koponyákban volt eltárolva. Elmondhatjuk, hogy nem akármilyen ajándékkal kedveskedtek nekünk!

A koponyáknak azonban volt egy másik funkciójuk is. Mintaként szolgáltak egy új fajhoz. Az emlékek, melyeket az agyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be. Az agyunknak nem kellett már tovább növekednie. A kristálykoponyák képviselték azt az új formát, amilyenné mi váltunk, az emberiség modelljét. Ez megint olyasmi, ami a Mózes I. könyvében is megtalálható, mely elmondja: „És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok.” Tudjátok, amikor a földönkívüliek megérkeztek ide, tudták, hogy nem lesznek hosszú életűek a mi atmoszféránkban. Így, akárcsak a földi emberek, az égi istenek is halandóak voltak. Megtörtént tehát a kölcsönös átváltozás. Ezek a földönkívüliek, „égi emberek”, egyesítették a földi emberek génjeit a sajátjukkal, hogy mindkét faj fennmaradhasson, de egy olyan új formában, mely különbözött mindkét korábbi fajtól.

Talán nehéz ezt elhinni, de ez olyan valami, amit ma már nekünk is hatalmunkban áll megtenni. Nemsokára képessé válunk egyetlen állati sejt felhasználásával reprodukálni az egész állatot, ugyanakkor már ma is összeolvaszthatjuk két különálló faj génjeit, hogy létrehozzunk egy teljesen eredeti példányt. Az emberi lények tehát majdnem olyan szinten állnak ma, mint akkor földönkívüli őseink. Habár számos területen kell még előrelépnünk – nem utolsósorban a Földanya iránti nagyobb tisztelet, és kölcsönös kapcsolatrendszerünk megértésének terén – máris hihetetlen hatalom birtokosai vagyunk. Csillagközi őseink azonban már hosszú-hosszú idővel ezelőtt elérték ezt a szintet, és teljesen új fajokat, új életformákat hoztak létre. Az általuk létrehozott faj lett a homo sapiens, ahogyan mi emberi lények magunkat nevezzük. Egyedül ezúton volt biztosítható mind a földönkívüli, mind az ember előtti fajok továbbélése, és mi megtaláltuk a módját, hogy egy fajként éljünk tovább a Földön.

A kristálykoponyák az eredeti reprezentánsai annak az új formának, amivé lettünk. Ők az emberiség modelljei. És ez csak az egyik eleme annak, ahogyan a kristálykoponyák az eredetünkkel és végzetünkkel kapcsolatos információkat tartalmazzák. Ez az oka, hogy a bennszülött népek – szerte a világon, nemcsak Amerikában – eredetükkel kapcsolatban a csillagokról és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a cherokee-k mind azt állítják, hogy a csillagokból származnak. Van egy afrikai törzs, a dogon, mely mindig is azt állította, hogy az ősei a Siriusról jöttek, amit ők egy kettős csillagrendszernek tartanak. Senki sem hitt nekik egészen addig, míg a teleszkópjaink eléggé fejlettek nem lettek ahhoz, hogy felismerhessük, valóban két egymáshoz közeli csillagról van szó. Mostanra már a csillagok körül keringő bolygókat is felfedezhettük. Nemsokára igazolni tudjuk majd azt is, hogy a más életformák számos más bolygót is benépesítenek, még saját galaxisunk határain belül is.

Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a Földről jöttünk. Mindkét pártnak igaza van. Valamennyien kettős ősiséggel és genetikus emlékekkel rendelkezünk. Valójában a DNS-nek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta a mi földi emlékeinket, a másik égi őseinkét. A tudósok nemsokára fel fogják ismerni mindezt.

És az egyik ok, amiért a koponyák kvarckristályból készültek, mert a szilikont az égi istenek vezették be saját genetikus struktúránkba. Az életformánk teljes egészében szén alapú volt. A szilikon azonban most már ott van a vérünkben. Így tehát részünkké vált az a kristályos mátrix, mely a galaxis többi részéhez köt bennünket. Az őslakosok mindig is tudták, hogy a Földet, a Napot, és minden más planétát egy kristályos struktúra roppant méretű hálója fogja egybe. A háló hangból és színekből szövődött. Az univerzum egésze egy struktúra és szervező elv szerint épül fel, és ehhez a hálóhoz kapcsolódik, akárcsak Földanyánk. A tudósaitok nemsokára ezt is felfedezik majd. Ezért vonzzák a kristálykoponyák magukhoz az embereket, mert felszabadítják a belső tudást; a tudást, hogy valamennyiünkben ott a szén és a szilikon struktúra. Ránézünk a koponyára, és eszünkbe jutnak saját szöveteink, saját lényünk szilikon struktúrája, mely az univerzum egészéhez kapcsol bennünket.

Az én népem azt mondja, „Emlékezz az őseidre. Emlékezz rá, hogy ki vagy, és honnét jöttél”. És ez a béke üzenete az emberiség egésze számára. Mert a kristálykoponyák azért vannak itt, hogy eszünkbe idézzék közös eredetünket. Mert ez a Föld valamennyi lakójának öröksége. Valamennyien osztozunk ugyanabban a közös háttérben: feketék, fehérek, vörösek, sárgák, barnák. Ennek a Földnek valamennyi lakója ebből a forrásból ered; a házasságból Ég és Föld között, a teremtés látható és láthatatlan aspektusai között.

Nézd, én nem kérem tőled azt, hogy feltétel nélkül higgy el mindent, most azonnal. Hamarosan úgyis meg fogod érteni. Hogy elhiszed-e, a történelemnek ebben a szakaszában nem kiemelt fontosságú, sőt valójában nem is számít. Ha másért nem is, a történet abból a szempontból mindenképpen fontos, mert ráébreszt arra, hogy a múlt története talán nem feltétlenül az, amit te mindig is annak tartottál, és ez már önmagában véve is fejlődés lesz.

Egyszer, ha majd belátod, hogy a bolygó történelme és saját eredeted sem olyan, aminek korábban tartottad, ez segít neked abban, hogy többet gondolj a múltra, többet az emberiség múltjára, és saját személyes múltadra, és azt fogod látni, hogy ez jelentősen megnöveli majd a lehetőségeket. Ha egyszer megnyitod magad annak megértése előtt, hogy a helyed a világban nem szükségszerűen olyan, amilyennek korábban tartottad, belátod majd, hogy ez önmagában újabb lehetőségeket tár fel nem csak a múlttal, de a jelennel és a jövővel kapcsolatban is. Ha ugyanis a múltunk különbözik mindattól, amit korábban elképzeltünk, akkor talán a jövőnk is másmilyen lehet és lesz, mint amilyennek napjainkban elképzeljük. És ez jelen pillanatban a legfontosabb.”

forrás :Kristálykoponyák rejtélye