Lelki társak, lélekpárok, ikerlelkek, duális lelkek... Ezekkel a kifejezésekkel emlegetik leggyakrabban azt a jelenséget, amikor két ember eleve elrendelt módon egymáshoz tartozik
Az elmélet alapjául azok a vallási és mitológiai történetek, legendák szolgálnak, amelyekben a közös motívum az eredendő egység, amelyet egy felsőbb erő választ ketté, hozza létre belőle a két pólust. Amikor egyedül vagyunk és társat keresünk, jó azzal erősíteni a kitartásunkat, hogy valahol létezik az a bizonyos "másik felünk", és ha találtunk valakit, reménykedünk, hogy ő az.
Ha félbetörünk egy kekszet, a tésztája attól még ugyanaz marad, és a két fél törési vonala mentén egymásba illeszthető. Ilyenek az összetartozó lelkek is. Nem ellentétek, hiszen az anyag ugyanaz, és nem is egyformák, hiszen a két darab különbözőképpen tört, ám épp ezen a felületen összeilleszthető. A lélek-kekszet persze isteni kezek törték két darabra, sok-sok inkarnációval ezelőtt. A tálca pedig óriási, téren és időn keresztül keressük a másik felet, olykor megtaláljuk, majd elveszítjük a körforgásban, hogy aztán újabb életeink során újra kereshessük.
De hogyan is működik mindez, honnan ismerjük fel lelki társunkat? Nos, az intuíció fontos, de emellett másra is szükség van. Fel kell fedeznünk az anyagot, ami bennünket alkot, és ami így azt a másik embert is alkotja. És tisztába kell jönnünk a saját törésmintánkkal is ahhoz, hogy a másikban meglelhessük a hiányzó részt.
Vannak bizonyos jelek, olyasfajta kapcsok két fél között, amelyek azonnal árulkodnak valamiféle egységről, végzetszerű sorsközösségről. Ilyen jel lehet például az asztrológiai ikrek jelensége, tehát az, amikor két személynek megegyezik vagy nagyon hasonló a születési képlete.

A lelki társak kifejezést leggyakrabban a szerelmi kapcsolatok vonatkozásában használják, holott érvényes lehet családi, baráti, sőt munkakapcsolatokra is, tehát az emberi kötődések mindenféle formájára. Ebből kiindulva elmondható, hogy egyetlen inkarnációnk során több lelki társra is lelhetünk az élet különféle területein. Mindezek alapja a karmikus kapcsolat, amely különböző inkarnációink során összesodor azokkal a lelkekkel, akikkel eredendően összetartozunk.

Különböző energiákat képviselnek, ám hasonló jellemzőkkel bírnak. Mindkettő partneri viszonyt jelez. A lélektárs életre szóló társ. Ez nem feltétlenül romantikus viszony. Lehet anya és lánya kapcsolat, vagy két, egymással rokoni kapcsolatban nem álló ember, akik valamilyen célból összeállnak egymással. És igen, szerelmi kapcsolat is lehet. Tehát partnerkapcsolati energia.
Az ikerláng energiája a te tükörkép energiád. Az ikerláng az, aki megtalálja a "másik felét" annak, amit keres. Az ikerláng energia nem feltétlenül partnerkapcsolat, mint a lélektárs. Sokkal inkább arról szól, hogy bizonyos célból összekerül két ember, hogy együtt létrehozzanak egy egészet, ami külön-külön hiányzik belőlük, mint lehetőség vagy cél.
A lélektárs egy életre szóló jó kapcsolat lehet, ám az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Az ikerláng céllal kerül az életedbe, valamilyen cél felé hajt. Hadd adjak konkrét példákat. Volt vezetőtöknek, Ronald Regan-nek volt egy Nancy nevezetű lélektársa. A DNS szerkezetének felfedezői, Watson és Crick pedig ikerlángok voltak.
Néha az ikerlángok között is szerelmi viszony alakul ki, ám ha ez a helyzet, ez a nagyobb kép miatt van így... valamit együtt kell megvalósítaniuk. A lélektársak az öröm, és az élet kiterjedésének megtapasztalása miatt vannak együtt. Az ikerlángok kapcsolata arról szól, hogy közösen létrehozzanak valamit, amire egyikőjük sem lenne képes egyedül. A lélektárs és az ikerláng ugyanaz a személy is lehet! Ha ez történik, az valóban nyilvánvaló.

A teremtés hajnalán, Isten szétszórta a lelkeket, hogy járják be a világot és tapasztaljanak.
A lelkek életről életre születtek, nemtelen lények voltak, épp hogy megtapasztalták az Istentől elkülönülés fájdalmát.
Tudásuk és képességeik oly hatalmat adott a kezükbe, hogy már-már a Félistenek birodalmát fenyegették.
Bőszségüket és nagyravágyásukat megelégelte a Teremtő, és kettéválasztotta Őket: Férfivá és Nővé.
Az elkülönült lelkek lassan elsodródtak egymástól, később viszont hiába keresték már párjukat, nem lelték meg.
Születésről születésre szüntelen keresünk valamit, amit elvesztettünk. Keressük Lélekpárunkat és haza akarunk jutni Istenhez. Eme két, lelkünkből fakadó vágy hajt bele újabb párkapcsolatokba és nagyobb kihívásokba, de tudatosság híjján nem sok esély van a hazaérkezésre!

Lélekpárod megtalálásának több módja is van:

- A legbiztosabb, ha elindulsz és megkeresed. Persze nem kívül a világban, össze-vissza kutakodva, hanem inkább Önmagadban - meglelve hiányzó másik feledet!

Lélekpárunk megtalálásához az - "Ahogy bent, úgy kint." - Univerzum törvényét használjuk fel.
Ha valamit megtalálsz saját belső világodban, akkor azt be fogod vonzani a külvilágból is. Vagyis, ha megtalálod magadban nemiséged másik felét, akkor bevonzod a hozzád illő partnert a világból, méghozzá a legtökéletesebbet!

Életeink során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor szeretnénk a másikkal kapcsolatba kerülni, de ez nem jön össze, vagy nem annyi ideig, úgy ahogy arra vágytunk.
Ilyenkor a vágy megmarad és átjön egy következő életre. Itt, ha van rá lehetőség, akkor újra összetalálkozik a két lélek és a belső kötődésből fakadóan próbálják megélni öntudatlanul a régmúlt vágyakat. Ez a karmikus kapcsolatok alapja.

Gyakori működésképtelenségük oka az, hogy a vágy kialakulásának idején teljesen mások voltak a viszonyok, személyiségek, amelyek vonzódtak egymáshoz, és most már nem biztos, hogy feltámad ugyanaz az érzés.
Viszont a belső kötőerők miatt a kapcsolatnak létre kell jönnie, ha akarjuk, ha nem! - Kivéve, ha megkeressük magunkban ezeket a kötődéseket és a tudat mély rétegében feloldjuk azokat. Férfi és Női ideálképeink kisgyermekkorunk óta alakulnak. Igen jelentős az ellentétes szülőtől átvett tulajdonság és kisugárzás minta aránya. Aztán hozzáadódik az idősebb fiútestvér, első szerelem, első párkapcsolat, első szexuális kapcsolat és a társadalmi ideál képe.
Ezek az ideálok segítenek a párválasztás során a szelektálásban, de hatékonyságuk tragikus!

Hiszen mi köze lenne egy ilyen másokból összegyúrt ideálnak ahhoz, hogy ki az akivel jól érzem magam? Ezeket a mintákat követve számtalan olyan kapcsolatról lemaradhatunk, amely elégedettséget és így boldogságot hozhatna az életünkbe.
Ezért a Lélekpár keresés során a bennünk levő Ideálokat minél előbb meg kell ismerni, tudatosítani és végül elengedni, hogy illúzióba kergető hatásuk ne érvényesülhessen.
A lélek mikor beleszületik egy testbe, hozza magával annak az életnek a programját. Ez határozza meg sorsunkat egészen addig, míg tudatosságunkkal formálni nem kezdjük életünket.
Gyermeki énünk még nem azonosítja magát egyik nemi szereppel sem, de a környezet tudatos és öntudatlan programozása már elindul. A szülők és mindenki aki érintkezik a gyermekkel, jeleket ad arra, hogy minek látja Őt, fiúnak vagy lánynak. Megerősíti azt a személyiségrészt, amilyen testtel született és így alakul ki az a téves önazonosságunk, hogy csak fiúk vagy csak lányok vagyunk!
Hiszen a testet lakó lélek éppúgy nevelhető, programozható lenne mindkét nemre, de a világ eldönti és bevési, hogy: A kisfiúk nem sírnak, a kislányok pedig nem verekednek!
Ezzel elveszítjük a kapcsolatot belső nemiségünk másik felével és ahogy évek múltán sem ismerjük meg, úgy nem találjuk meg Őt a külvilágban sem.
Éppen ezért ennek megoldása belső elfeledett felünk feltárása, megtalálása!

forrás : Kryon.hu