A mester akit keresel mélyen benned lakik,
csak enged át magad , ne akard....
csak légy csendben....

Egy új energia egy új tudat van születőben!!!
Te vagy az aki a változást hordozod!!!
Csak figyelj!!!

Az önök eredete a fény születéséig nyúlik vissza. A mindenség elgondolt gondolatából világra jött fényrészecskéből, önálló lény, fiú isten keletkezett!
Az összes létező teremtés ugyanabban a pillanatban zajlott.

A fény, amivé valamennyien lettek, az értelem, ami lényegüket alkotja, nem más, mint a fénnyé lett istenség része. A mai napig birtokolják ezt az ősszellemet, Isten ősi énjét. Azt az eredeti fénytestet, amivé lettek önök születésekor, amikor a gondolat az önök szellemén átsuhant, létre jött egy múló érzelem. Így keletkezett a lelkük, önnön teremtő erejüknél fogva, és pedig azért hogy mederbe terelje az Isteni atyából kiáradó végtelen szeretetfolyamot. Alkotóerejük letéteményese a szellemükben lakozó lélek. A teremtéshez ugyanis tisztán és szilárdan kell megőrizni az emlékezetben a gondolatot. Ha ez sikerül, ama teremtő értékekké tágíthatják a gondolatot, amelyeket összefoglaló néven Valóságnak nevezünk.
A teremtés valójában örökkön létező életminőségekkel egyenlő. Nincs kezdete, és bízvást mondhatjuk, hogy vége sincs. A Teremtők pedig Önök, nagy fényentitások és kisebb istenségek, istenfiak, akik a gondolat anyagából, az Istenatyából szabták ki a világot. Minden ebből jött létre. Bármit hoznak is létre a fiak, az az atya kibővült énjévé alakul.

Valahányszor önök elgondolnak egy gondolatot, és érzelmeket fűznek hozzá, az a fénynek megfelelő rezgésszámra tágul. A gondolat további lassulásával és sűrűsödésével az elektromágneses tér és az elektron durva anyaggá tömörül össze. Ennek molekulába és sejtekbe rendeződésével születnek meg az élet alakzatai. E formákat azonban a gondolat tartja össze, melyet a maga idejében a lélek képzelt el magának a teremtés ideájaként. A teremtés során tehát egy sebességgel nem rendelkező szubsztancia a gondolat-fénnyé tágul, amelynek viszont már igenis van sebessége. A fény lelassulásával azután létre jönnek az anyagi világ különböző alakzatai úgy, ahogyan a természetben rájuk találunk.

Önök a teremtők, tulajdon gondolatuk folyamataik hatalmánál fogva; önök alkották meg a Világ pompázatos szépségeit. Önök hozták létre a változatos világegyetemet gondolatból. Igen a gondolat előbb fénnyé majd anyaggá változik, így alkották meg a világegyetem naprendszereit. Igen önök!

Az önök isteni mivolta abban áll, hogy önök voltak a kezdetek kezdetének fényszikrái, s önök alkották meg az Atyából (aki maga a gondolat) a lét egészét. Isten nem az univerzumok teremtője, hanem egy velük. Az alkotók önök, akik gondolatból és érzésből teremtettek a lélekben.
Önök eónokkal, világkorszakkal ezelőtt érkeztek a Földnek nevezett bolygóra, s itt létrehozták a földi élet gazdag változatosságát.

A teremtés folyamata több millió évet vett igénybe, már a mostani időszámítás szerint. Önök, fényentitások alkották meg az élővilágot azokból a baktériumokból, amelyek a vízben oldott, gáz halmazállapotú anyag reakcióiból jöttek létre. Ebből az alapanyagból gyúrták, tehát ki a különböző életformákat.

Kezdetben a teremtést csupán alaktalan anyagmasszát eredményezett. Az önök teremtőereje eleinte ennyire futotta, mivel csak ekkor kezdték kapiskálni az anyag és az alkotás teremtését és mára már ide fejlődtek.

Kérdem én, ha maguk teremtették a világot, akkor ki teremti a saját életeiket?
Mára már annyira elfelejtették eredetüket, azonosultak az anyaggal és az anyagba teremtett korlátaikkal, mert azt is maguk teremtették, teljesen elfeledve miért vannak itt.

Akkor kérdik mi a karma? :

Az önök által karmának nevezett jelenség nem Isten alkotása, hanem azoké, akik hisznek benne. Sajnos mára már óriási tömegek tartoznak ide elfeledve szabadságukat és teremtő tudatukat. Ezek az emberek keserves küzdelmet folytatnak holmi képzelt tökéletesség elérésére. Úgy tartják, minden tettükért vissza kell térniük ide, hogy leróják az adósságot. Bármi történjék is velük, karmikus kötelezettségnek titulálják. Ez azonban fölöttébb szegényes magyarázat az életre, az élet szentsége jóval többet érdemel ennél.

A karma törvénye csupán azok számára valóságosak, akik hisznek bennük.

Csak azok a törvények lépnek hatályba, úgymond, amelyeket önök jóváhagynak saját életükben. Minden felsőrendű entitás külön törvényhozó, énje elfogadja vagy elveti az igazságokat, és bármit fogad el igazság gyanánt az azzá lesz: bármi féle törvényeket alkot, azok működésbe lépnek.

Ha ön úgy dönt, hogy hisz a karmában, saját teremtménye kezére adja magát, mivel felruházta erejével, hatalmat adott ennek az elképzelésnek, és ha egyszer megadta a karma éreztetni, fogja hatását. Ez esetben ön újra meg újra visszajön erre a létsíkra, hogy semlegesítse vagy dicsőségre, vigye előző tetteit.

Akik a karma gátló törvényének értelmében törekednek A tökéletességre, soha nem érnek célba. Mert amint ledolgozták valamely tett karmáját, máris ott a következő, s verejtékezzenek akárhány életen keresztül, soha nem érik el a pőre létezés felhőtlenül boldog, isteni állapotát, soha nem gyarapítják lelki vagyonukat, ehelyett adósságot adóságra halmoznak. Tökéletesség amúgy sem létezik, csupán a lét, a maga mezítelenségében. Amennyiben el akarjuk fogadni a karma tanítását, szabadságukban áll, ez is egy tapasztalat, csak vegyük észre ugyanakkor, hogy ezzel képzeletbeli megtorlást hozott önön fejére, és mondva csinált korlátokat állított saját magának.

Az ön lelke és szelleme szabad, bármely pillanatban szabadon alkothat magának igazságokat, valóságokat, képzelgéseket. Bármely pillanatban újra alkothatja az álmát, hisz megvan hozzá a hatalma.

Mit gondolnak, kik alkotják az önök sorsát?

Sokan valamiféle felsőbb rendű lényben hisznek, eszerint ő rángatná dróton az eseményeket. Kényelmes hit ez, hisz leveszi a felelősséget ki-ki válláról.
Önök teremtik meg életük minden egyes pillanatát az adott pillanat gondolatai és érzelmei segítségével.

Mindössze azt kell megérteniük, hogy jelen pillanat valójában egy örökké valóságra szól, hogy soha nincsen vége. És a mostnak ebben a folyamatosságában valamennyi pillanat vadonatúj. Bizony hogy az. A ma nem a tegnap foglya, hanem a holnap létre álmodója. Önök tehát azt tehetnek ebben a pillanatban, amit csak akarnak. Az Atya úgy nyilvánítja ki az önök iránt érzett szeretetét, hogy szabadságot és hatalmat ad az önök kezébe minden egyes pillanat újrateremtésére. Senkit nem köt a múlt, bármit tettek egy pillanattal vagy egy évezreddel ezelőtt, nem kell megfizetniük érte!

Látják milyen egyszerű, és mégis túl bonyolítják az életet, pedig csak szeretni kell és élvezni a létezés adta örömöket, amit maguk teremtettek saját maguknak.

Azért hozták létre a világot, hogy kipróbálják önmagukat, milyen az anyagban megtartani isteni eredetüket. Sikeresen elvesztek, már több évezrede, nagyon kevesen vannak, akik kiválasztottak, és azért jöttek vissza, hogy önöket emlékeztessék, isteni mivoltukra.

Ramtha: egy magas szintű identitás, aki előkészíti a Megvilágosodás Iskolájának megalakulását. Most eljött az idő az ősi tanok újjáélesztésére, hogy immár ne csak a kiválasztott kevesek hallhassanak róluk. Ramtha olyan iskolát álmodott, meg ami, mindenki előtt nyitva áll, aki meg szeretne ismerkedni elődei örökségével.

Kik vagyunk?

Istenek, akik lényünk csöndjében magunkkal hordozzuk a gondolkodás és teremtés képességét, azt a képességet, hogy azok legyünk, amivé lenni akarunk. Mert e percben is pontosan azok vagyunk, aminek kigondoltuk magunkat, s ezen közben senki nem kötötte meg a kezünket. Mi vagyunk a törvény, hozok, életünk és életkörülményeink felsőrendű teremtői. Önök alkotják meg ezt a korlátokkal tele tűzdelt életet azáltal, hogy olyasmiben hisznek, ami csak korlátokat támaszt. Ezek a korlátok azután igazsággá csontosodnak a lelkükben, s ennek megfelelően alakítják életüket. Száműzik magukat az élet túláradó bőségéből, mert folyvást ítélkeznek, embertársaik és akár önmaguk felett is. Megszületnek, felnőnek, testükben megfogyatkozik az erő, majd elkövetkezik az öregség, hiszen ebben hisznek, végül pedig a halál. Mint isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. Mert voltaképpen érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel. Ezek ismertetnek meg bennünket a világgal, nem a testünk.

Valójában lélek és szellem vagyunk tehát, fény és érzelmi entitások elegye. Testünk valamennyi molekuláját parányi fénykör övezi, ez a szellemünk, mely így hajlékot ad és szilárdságot kölcsönöz testi valónknak. Lelkünk az anyagba ágyazódik, a szívünk közelében fészkel, egy csont pajzs alatti üregben, ahol semmi más nincs elektromos energián kívül. Lelkünk mindent rögzít és elraktároz érzelmek formájában valamennyi gondolatunk, ama valaha is átsuhant a tudatunkon. A lélekben felgyülemlett érzéseknek ez az egyedi halmaza hozza létre az egyéniséget, avagy személyiséget. Testünk puszta váz, amely lehetővé teszi, hogy eljátszódhassunk kissé az anyag világában. Ez a váz azonban azt az illúziót ülteti el önökben, hogy a testükkel azonosak. Ez nagy tévedés. Amiként isten testetlen önök is azok.

Nagy teremtő istenség, aki vagy, mit gondolsz, ki alkotta meg az életedet? Azt képzeled, hogy rajtad kívül álló erő kormányoz? Nem ez a helyzet. Felelős vagy minden tettedért és tapasztalatodért. Te, akinek hatalmában áll csodálatos csillagokat megformálni, te alkottál meg minden egyes pillanatot és eseményt. Az vagy aki lenni akarsz; tetszésedre van bízva. A küllemedet is te alakítottad ki, amiként az életed alakulását, a sorsodat is te tervezted el. Ez úgymond az istenemberséggel járó előjog. Életünket gondolataink formálják. Minden gondolatunk érzéssé válik, és minden érzésünk tovább módosítja életkörülményeinket. Gondolják meg, a boldogság néha röpke pillanatig tart, ami egész testüket felvillanyozza. És ugyan ilyen múló pillanat a magányos remete szerepe, akinek nincs egyetlen barátja. Ugyan így egy pillanat műve, hogy abba hagyjuk a siránkozást, és tiszta szívvel kikacagjuk önmagunkat. Egy pillanat műve, hogy felhagyjunk a gáncsoskodással, és átérezzük az élet szépségét. És kiműveli mindezt? Önmaguk! Miközben azonban érzéseink tűzijátékában gyönyörködünk, meg változik bármi is körülöttünk? nem semmi se változik mi magunk, azonban igenis változunk. Hajszálra azonosak vagyunk a gondolatainkkal. Minden, amit elgondolunk, meg is valósul. Ha szeretkezésről álmodozunk egész testünk tűzbe, jön. Ha szegénységtől rettegünk, előbb utóbb el is szegényedünk. Ugyan ez áll a boldogtalanságra, az örömre, az alkotómunkára és a lángészre.