BUDDHA - GAUTAMA - SZIDDHÁRTHA - SÁKJAMUNI

Buddha életéből nem elég kirostálni a csodás elemeket, hogy a valódi eseményekhez férkőzhessünk. Legendák nélkül Buddha élete csak lerágott csont marad anélkül, hogy a történelmi igazságot feltárná. De talán elég izgalmas az is, milyennek látták őt tanítványai, hogyan rajzolták meg életútját a gazdagságtól a nyomorúságig, a megvilágosulástól a küldetésig és a végső kioltódásig.

A leendő Buddha, a Himálaja-hegyaljai sákja törzsszövetség fejedelmének sarja, 566 körül született a Kapilavasztu melletti Lumbiní kertben. Családnevén Gautamának, saját nevén Sziddhárthának, később Sákjamuninak, a sákja törzs bölcsének hívták. Fiatalsága a pompa és az élvetegség jegyében telt, meg is házasodott, fiat is nemzett, mígnem felfigyelt az öregség, a betegség és a halál rejtélyére és ráébredt, hogy a szenvedésen túli világot is meg kell hódítania. 29 éves korában elhagyta Kapilavasztu városát, szépséges hitvesét és újszülött fiát - vándorszerzetes, otthonahagyott vezeklő lett. Első mesterei, Álára Káláma és Udraka Rámaputra a jógára oktaták, majd csatlakozott öt kolduló baráthoz és a legzordabb önsanyargatásnak vetette magát alá hat éven át: lélegzetét vissza-visszatartotta, nem tisztálkodott, éhezett, míg az élete is veszélybe került. Küszködése mégis hiábavalónak bizonyult, s ahogy korábban az élvezethajhászásról, most az önkínzásról is lemondott. Kiábrándult öt társa méltatlankodva magára hagyta. Elfogadta egy fiatal leány ételadományát, megfürdött a Nairanydzsaná-folyó vízében és alkonyatkor leült egy pípál-fügefa tövébe, Gajá közelében. Figyelmét a születés és a halál rejtelmére összpontosította, s mire meglátta a hajnalcsillagot, elérte a teljes és tökéletes megvilágosulást, „buddhává" vált. Néhány héten át elmélkedett itt még, majd meglátogatta a Benaresz melletti Őzparkot, hogy tanítóbeszédet tartson öt néhai társának a szenvedés megszüntetéséről. Ezzel elkezdődött 45-éves közéleti tevékenysége a Közép-Gangesz vidékén. 486-ban, 80 éves korában hunyt el a végső nirvánára Kusinagara városában, egy sála-fa ligetben.

 forrás : /www.terebess.hu

Gótama Sziddhártha, (i. e. 563- i. e. 483) ismertebb nevén a történelmi Buddha, a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak az alapítója, aki az Északkelet-Indiában, Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Páli nyelven beszélt.

Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt rátalált a megoldásra, és buddhává vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor 35 éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezreket térített meg. Legfőbb tanításait a „Négy Nemes Igazság” foglalja össze: 1. az emberi élet lényegében boldogtalan; 2. e boldogtalanság oka az emberi önzés és vágyakozás; 3. az önzéstől és vágyakozástól való teljes megszabadulás állapota a „nirvána”; 4. a „nirvánához” az ún. „Nemes Nyolcrétű Ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés. A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624, 566 és 448 is.

A buddhista tanok széles körű elterjedését nagyban elősegítette, hogy az i. e. 3. században Asóka király is felvette a hitet.

Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése – a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy „buddha” lesz, amely azt jelenti: „Felébredt!” Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnősült.

Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.)

Mígnem április-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát, ami egy állapot (nem pedig hely, ahogy tévesen hiszik).

49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául.

A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.

80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint ^[1] valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz.

Elhamvasztották, majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentős része Srí Lankán „található”. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el – dagoba, sztupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják – másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata –, majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/sztupában tartják bezárva. Nem nyitják fel – az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéről. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.

Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz „megvilágosodott”), a következő világkorszak buddhája Maitreya Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.