A sok új bizonyosság közül, melyeket a Teozófia tár elénk, a legfontosabbak egyike az, hogy vannak tökéletesült emberek. Ésszerűen következtethető ez a Teozófiának más tanításaiból, melyek a karmát és az újratestesülés útján való fejlődést hirdetik. Amint körülnézünk, világosan látjuk, hogy az emberek különböző fejlődési fokokon állók. Sokan jóval alattunk állnak fejlődés tekintetében, mások fejlettsége pedig erősen fölülmúlja a magunkét. Így állván a dolog, nagyon lehetséges, hogy vannak olyanok is, akik ennél is igen sokkal haladottabbak. Valóban, ha az emberek folyton jobbakká lesznek az egymást követő életeik hosszú során át, mely határozott cél felé irányul; akkor bizonyosan kell lenniök olyanoknak is, akik már elérték azt a célt. Némelyek közülünk a fejlődésük folyamatában már eredményesen bontakoztatták ki néhányát azoknak a magasabb érzékeknek, amelyek ott szunnyadnak minden emberben, és melyeket a jövőben mindenki örökölni fog. Ezek az érzékek képesekké tesznek minket arra, hogy meglássuk a fejlődésnek azt a létráját, amely messzire elnyúlik fölöttünk és épp oly messzire alattunk is. Ezek segítségével látjuk meg azt is, hogy a létrának mindenik fokán állanak emberek.

Tekintélyes számmal vannak közvetlen bizonyítékaink arra, hogy vannak olyan Tökéletesült Emberek, amilyeneket mi Mestereknek nevezünk; mégis első lépésünk az kell legyen, hogy meg legyünk győződve, hogy kell ilyen embereknek lenniök, és csak egy későbbi lépés lesz az, ha tudjuk, hogy akikkel mi összeköttetésbe jutottunk, ehhez az osztályhoz tartoznak...

AZ ADEPTUSOK TESTVÉRSÉGE

A világot nagyrészben egy Adeptus Testvérség irányítja, melyhez a mi Mestereink is tartoznak. A Teozófia tanulmányozói ezekre nézve sokféleképpen tévednek. Sokan rejtett helyen együtt élő szerzetes közösségnek tekintik. Mások Angyaloknak képzelik Őket, és vannak sokan tanítványaink közt, akik Őket mindnyájukat hinduknak gondolják, vagy hogy a Himalájában van a székhelyük. E feltevések közül egy sem igaz. Van egy Nagy Testvérség, és annak Tagjai folytonos érintkezésben állanak egymással, - de találkozásaik magasabb világokban történnek, és nem élnek szükségszerűen együtt. Munkájuk egy részeképpen e Nagy Testvérek közül egyesek, kiket a Bölcsesség Mestereinek nevezünk, készek újonc-tanítványokat elfogadni, és oktatják azokat, de e Mesterek csak kicsiny csoportját képezik a Tökéletesült Emberek hatalmas testületének.

Amint majd később megmagyarázzuk, hét embertípus van; mert mindenki annak a hét Sugárnak egyikéhez tartozik, amelyeket a fejlődő élet nagy hullámzásában határozottan meg lehet különböztetni. Úgy látszik, mintha mindenik Sugár mentén egy-egy Adeptus volna kijelölve arra, hogy a kezdők betanítását végezze, és mindazok, akik az Ő külön fejlődési Sugarában haladnak, az Ő kezén mennek keresztül.

Az Adeptus fokán alul állók egyikének sincs engedélye arra, hogy teljes felelősséget vállaljon egy újoncért; noha azokat, akik már sok év óta csélák, gyakran használják fel, mint helyetteseket; és azok abban a kiváltságban részesülnek, hogy a sokat ígérő törekvőknek segíthetnek, és tanáccsal szolgálhatnak. Ezeket az öregebb tanítványokat fokozatosan a jövőbeli munkájukra oktatják, amit majd akkor kell végezniök, mikor ők lesznek Adeptusokká; ezek megtanulnak mindig többet átvenni Mestereik munkájokból, hogy azok így felszabadulván, oly magasabb munkákat végezhessenek, amelyeket csak Ők vállalhatnak. A tanítványságra jelölendőknek előzetes kiválasztása jelenleg nagymértékben ezekre az öregebb munkásokra bízatik, és a jelöltek inkább ezekkel a helyettesekkel jutnak ideiglenesen kapcsolatba, s nem közvetlenül a nagy Adeptusokkal. A tanítványok és a Mester azonban oly csodálatosan egyek, hogy ez csaknem „különbség híjával való megkülönböztetés”....

EGY SZAKADÉK TIBETBEN

Van Tibetben egy bizonyos völgy vagy inkább szakadék, ahol jelenleg a Nagyok közül hárman élnek: Morya Mester, Kuthumi Mester és Djwal Kul Mester.

Mme. Blavatsky kérésére egyszer Djwal Kul Mester a szakadék bejáratának képét vetítette, és az ide mellékelt kép az eredetinek fényképéről készült másolat. Az eredetit, amelyet selyemre vetített a Mester, Adyarban őrzik a Teozófiai Társulat házának meditációs termében (a „szentély”-ben). A kép baloldalán Morya Mester látható lóháton a háza ajtajánál. Kuthumi Mester lakása nincs a képen, mert az följebb van a völgyben, a jobboldali forduló körül. Mme. Blavatsky kérte Djwal Kul mestert, hogy a saját képét is rajzolja oda; Ő eleinte megtagadta a kérést, de végre, mint a vízben a nézőhöz háttal álló kis alakot tette oda magát, kezében egy rudat tartva. Ez az eredeti kép halvány árnyalatú, kék, zöld és fekete színű. Rajta van a művész aláírása, mégpedig a becézőneve, Gai Ben-Jamin, amelyet fiatal korában viselt, a Társulatnak első idejében, jóval előbb, mint elérte az Adeptusságot. 1 A kép nyílván korareggeli időben készült, mert a domboldalokon még ott csüngenek a reggeli ködök.

Morya és Kuthumi Mesterek a keskeny szakadék két oldalán egymással szemben levő házakban laknak; a helyek lejtőit fenyők borítják. Házaik előtt ösvények futnak le a mélybe, s alul, a patak egy kis hídjánál találkoznak. A hídhoz közel egy szűk ajtó látható baloldalt a képnek alján, mely egy nagy földalatti teremcsoporthoz vezet le, ahol egy okkult múzeum van. Ennek, a Nagy Fehér Testvériség megbízásából, Kuthumi Mester az őre.

E múzeum tartalma a legváltozatosabb jellegű. Mintha csak arra volna szánva, hogy a fejlődés teljes folyamatát tüntesse fel. Ott vannak például teljesen élethű másai mindazoknak az embertípusoknak, melyek ezen a bolygón kezdettől fogva éltek; kezdve az óriási laza összefüggésű lemuriaktól, egész a még korábbi és kevésbé emberies fajok törpe maradékáig. Domborművű minták mutatják a föld felületének változásait, az állapotokat a nagy katasztrófák előtt és után, amelyek annyira megváltoztatták a föld felszínét, óriási ábrák illusztrálják a világ különféle emberfajainak vándorlását, pontosan feltüntetve, hogy mily messzire jutottak el az eredetük helyétől. Más hasonló ábrák a különböző vallásainak hatásával foglalkoznak, megmutatva, hogy hol maradtak azok fenn eredeti tisztaságukban, hol keveredtek más vallások maradványaival, vagy hol torzultak el azok által.

Bámulatosan elevenszerű szobrok örökítik meg rég elfelejtett fajok nagy vezetőit és tanítóit. Nagyon sok érdekes tárgy, mely a civilizáció fontos és fel nem jegyzett haladásait mutatja, van itt megőrizve, hogy azt az utókor nemzedéke tanulmányozhassa. Hihetetlen régiségű és megbecsülhetetlen értékű eredeti kéziratok láthatók itt, például magának az Úr Buddhának egy kézirata, melyet, mint Siddharta herceg utolsó életében írt; egy másik kézirat pedig Krisztus Urunké, melyet a Palesztinában töltött idejének élete alatt írt. Itt őrzik a csodálatos eredeti DZYAN KÖNYVÉT, melyet Mme. Blavatsky írt le a „THE SECRET DOCTRINE” előszavában. Vannak itt olyan különös írások is, melyeket a mienktől eltérő más világokban írtak. Láthatók állatok és növények rajzai is, melyeknek egy része ismertes nálunk megkövesült formában, de legtöbbjükről fogalma sincsen a modern tudománynak. Megvannak a rég elfelejtett őskor egyes nagyvárosainak mintái, hogy tanulmányozhassák a tanítványok.

Az összes szobrok és minták élénken színesek, éppen mintha az eredetiek volnának. Megjegyzendő pedig, hogy az egész gyűjtemény szándékosan időrend szerint van elrendezve, hogy így pontosan tüntesse fel az utónemzedéknek a múlt idő művelődési előhaladását fokozatosan; és így ahelyett, hogy csak tökéletlen töredékeket nyújtana, mint azt múzeumaink oly gyakran teszik, ez az okkult múzeum egy oktató céllal összeállított tökéletes sorozatot mutat. Itt találjuk a különböző civilizációk által fejlesztett gépek mintáit, valamint a mágia különböző típusainak gondos és bőséges ábrázolását, amint a különböző történelmi korokban használták.

Az e nagy termekhez vezető előcsarnokban vannak Morya és Kuthumi Mester olyan tanítványainak élő képmásai, akik éppen akkor próbatétel alatt állanak. Erről később írok. Ezek a képmások, mint valami szobrok vannak a fal mentén felállítva és tökéletes másai az illető tanítványoknak. Mindamellett nem valószínű, hogy fizikai szem számára láthatók volnának, mert az őket alkotó legalacsonyabb fokú anyag az éteri.

A hídhoz közel egy kissé birmaias tornyocskákkal ellátott kicsiny templom is van, melybe néhány falusi jár el, hogy virág- és gyümölcsáldozatot vigyen, kámfort égessen, és hogy elmondja a Pancha Sila-t. Egy göröngyös, egyenetlen mezsgye vezet le a folyó mentén a völgybe. Mindkét Mester házából látható a másiknak háza, mindkettő a híd fölött áll, de a hídról nem látható mindkét ház, mert a szakadék elkanyarodik. Ha a Kuthumi Mester háza mellett haladó ösvényt a völgyön felfelé követjük, egy nagy sziklaoszlophoz jutunk, amelyen túl a szakadék újra elkanyarodik, s így a ház eltűnik a szemeink elől. Kissé távolabb a hegyi út fennsíkká szélesedik, melyen egy tó van, s abban, mint a hagyomány mondja, Mme. Blavatsky szokott megfürdeni; azt is mondják, hogy igen hidegnek találta. Maga a völgy védett és Dél felé tekint, s így, bár a környező vidék télen hó alatt áll, mégsem emlékszem, hogy valaha havat láttam volna a Mesterek házai közelében. Ezek a házak kőből vannak, igen erősen és szilárdan felépítve...

forrás : www.terebess.hu