Az Adeptusok Testvérségének tagjain a Sugarak különbözősége sokkal világosabban tűnik ki, mint másokon, és ez meglátható az aurában. Az a Sugár, amelyhez az Adeptus tartozik, nemcsak az ő megjelenésére hat ki, hanem arra a munkára is, amelyet el kell végeznie. A Sugarak megkülönböztető jellegeit legjobban talán akkor láthatjuk, ha megfigyeljük annak az öt Csohánnak a munkáját, Akik a harmadiktól a hetedik Sugárig működnek, és annak a két Csohánnak a munkáját, Akik ugyanazon színvonalon az Első és a Második Sugárhoz tartoznak, s ugyanolyan fokú munkát végeznek; azokat a Nagy Lényeket szolgálván, Akik az Ő irányító Főik. A Hierarchiában a hét Sugár fejeiben tükröződik vissza a Trón előtt álló hét Szellem.

Meg kell értenünk, hogy az egyes Sugarakhoz csoportosított tulajdonságoknak csak a legpusztább vázlatát adhatjuk, és csak a töredékét az illető Sugárhoz tartozó munkájának. Vigyázzunk továbbá, mert azt is meg kell értenünk, hogy az, hogy az egyik Sugár tulajdonságai a legnagyobb mértékben kifejlettek, semmi esetre sem jelenti azt, hogy a többi Sugarak tulajdonságai hiányzanak. Ha például azt mondjuk, hogy egyik Adeptus kiválóan elsőrangú az erő tekintetében, emellett az is igaz, hogy elérte az emberi tökéletesség mértékét, úgy az odaadásban, mint a szeretetben és minden más tulajdonságban is.

Morya Mesterről, Aki az első Sugárt képviseli a csoháni beavatás színvonalán, már írtam valamennyit. Sugarának nyugodt és rendületlen erejével állja meg helyét, és nagy része van az emberek vezetésére, és a nemzetek megalkotására irányuló munkában, amiről a következő fejezetben kimerítőbben kell beszélnem. Ugyanehhez a Sugárhoz tartozik még az a Mester is, akit mi Jupiternek nevezünk, aki, mint India védnöke működik a Hierarchia részéről. Védelmezője annak a nemzetnek, amely az ötödik faj hosszú életidején keresztül ápolja a faj összes lehetőségének vetéseit, és elindítja azokat a kellő időben mindenik alfajhoz, hogy ott nőjenek, érjenek és gyümölcsözzenek. Mélyen belemerül a rejtettebb tudományokba is, melyeknek a kémia és a csillagászat a külső héjai; és így az ő munkája e téren például szolgál arra, hogy milyen változatos lehet egy Sugár határain belül a tevékenység.

Kuthumi Mester, aki azelőtt Pythagoras volt, szintén Csohán, és Ő képviseli a második Sugarat ugyanazon a színvonalon. Ez a bölcsesség Sugara, mely nagy Tanítókat ad a világnak, s a reá tartozó munkát legjobban a Bódhiszattva és a buddha munkájával kapcsolatban lehet leírni, ami a legközelebbi fejezetben következik. Már szóltam arról a csodás szeretetről és bölcsességről, mely abból a Mesterből sugárzik ki, akit szolgálhatnom és követhetnem oly kimondhatatlan megtiszteltetés és gyönyörűség nekem. Mindaz, amit a tanítványok tanításáról és neveléséről mondtam, különösen az Ő módszerét fejezi ki. Más Tanítók, más Sugár útján ugyanoda juttatják el tanítványaikat, ahová Ő juttatja az övéit, és ugyanazokat a nemes tulajdonságokat fejlesztik ki bennük, és mindig a legkifogástalanabb eszközökkel; de módszereik mégis határozottan eltérők egymástól; sőt, abban is van eltérés, ahogyan ugyanaz a Mester foglalkozik különböző tanítványaival.

A harmadik Sugár élén az a Nagy Mester áll, akit Velencei Csohánnak neveznek. Azokban az emberekben, akik ennek a Sugárnak irányában szolgálják az emberiséget, igen erősen van kifejlődve az alkalmazkodni tudás, ami ahhoz a Sugárhoz tartozik, és ennek befolyása oda irányul, hogy képesek legyenek magukat mindenkihez igazítani, s hogy ezáltal jobban segíthessék az embereket, s így ők azzá lesznek, amit Szent Pál mondott: „mindenkinek mindene”. Akik e Sugár vonalán igen előhaladottak, nagyon tapintatosak, és mindig a helyes dolgot, s a kellő pillanatban cselekszik. Az asztrológia tudománya áll kapcsolatban evvel a Sugárral, mert, már amennyire azt egy kívülálló megértheti, az asztrológia tudománya abban rejlik, hogy pontosan meg tudjuk állapítani, melyik idő a legalkalmasabb valaminek a megtevésére, bizonyos erők mozgásba hozatalára, és hogy tudjuk azt is, ha a jelen idő nem megfelelő bizonyos dolgok elintézésére, ami által magunkat ilí módon sok kellemetlenségtől mentjük meg, és hasznosabbakká lehetünk.

A negyedik Sugár fölött Serapis Mester őrködik. A Teozófiai Társulat korábbi napjaiban sokat hallottunk felőle, mert egy időszakra Ő vette át Olcott ezredes kiképzését, mikor saját Mestere, Morya Mester, más módon volt elfoglalva. A tanítványok ilyen kicserélése a Mesterek között bizonyos külön és ideiglenes célból, nem ritkán történik. Ennek a Csohánnak specialitása a harmónia és a szépség, és azok az emberek, akik az Ő típusához tartoznak, boldogtalanoknak érzik magukat mindaddig, amíg környezetükben meg nem teremthetik az összhangot, mert ők ebben az irányban végezik munkájuk legnagyobb részét. Ennél a Sugárnál nagy jelentősége van a művészetnek, és sok művész tartozik ide.

Az ötödik Sugár élén Hilárion Mester áll, a tudományos pontosság ragyogó tulajdonságával. Valamikor az újplátói iskola Jamblichusa volt, és Ő adta M. C. útján, a „Világosság az Ösvényen”-t, s a „Fehér Lótusz Idill”-jét. Mint Elnökünk mondja, Ő „gyakorlott művelője az angol költői prózának, s a dallamos kifejezéseknek”. Befolyásával a világ legtöbb nagy tudósára hat; és azok az emberek, akik nagyon haladottak az Ő Sugarán, arról nevezetesek, hogy képesek pontos megfigyeléseket tenni, és tökéletesen megbízhatók a tudományos kutatások terén. A Mester tudománya természetesen messze túlterjed azon, amit rendesen tudománynak nevezünk, és Ő sok oly erőt ismer, s dolgozik is azokkal az erőkkel, melyeket a természet visz be az ember életébe.

A természet az emberiség hangulataihoz alkalmazkodik, és meg is erősíti azokat különböző módon. Ha valaki boldog és örömteljes, más teremtmények élvezik a jelenlétét; a természet-szellemek köréje sereglenek, s így a saját boldogsága növekszik. Észak-Európában pl. a természeti szellemek inkább hallgatagok, és bánatosan önmagukba tekintő hangulatai vannak, és az ilyenek kész otthonra lelnek Skóciában, Írországban, Wales-ben, Bretagne-ban és hasonló helyeken. Kevésbé készek az örömre válaszolni, és az ott lakó emberek is hidegebbek és nehezebben vidíthatók fel. Ezekben az országokban a természet kevésbé örömteljes; mindenütt sok az eső, s borult az ég, szürke és zöld színű minden, az élet és a költészet pedig borongásra hajlik.

Óriási az ellentét az említettek és Görögország vagy Szicília között, ahol minden ragyogó arany színű, kék és piros, az emberek pedig jókedvűek és boldogok kívülről is. A természeti teremtmények valósággal fürödnek az emberek boldogságában, s legjobban ahhoz vonzódnak, aki telve van vidám szeretettel; annak aurájában boldogok, s kedvteléssel tekintenek reá. Ma az életnek erről az oldaláról sok mindent nem tudunk, bár a fizikai világbeli tudásunk kiterjedt és részletes. Tudjuk például, hogy a víz H2O; de a régi hinduk és a régi görögök akár tudták azt, akár nem, bizonyos, hogy felismerték a vízzel kapcsolatos különböző típusú természet-szellemek jelenlétét, és használták is azok szolgálatát olyan határozottan, mint mi használjuk ma a villamosság erejét, s a gőznek feszítő erejét a sokféle gépezet hajtására.

Jézus Mester, aki mint Tyanai Apollonius lett Adeptussá, és aki később Shri Rámánujácsáryá néven Dél-India nagy vallásreformátora volt, a hatodik Sugarat kormányozza, a Bhákti-nak vagy az odaadásnak a Sugarát. Ez minden vallás szentjeinek és misztikusainak a Sugara, és Jézus Csohánra vannak bízva az ilyen emberek, bármilyen formában imádják is az Isteni Lényt. Ezerkilencszáz évvel ezelőtt Tyanai Apolloniust a Testvérség küldetéssel bízta meg, melynek egyik része az volt, hogy különböző országokban magnetikus központokat létesítsen. Talizmán-tulajdonságokkal bíró tárgyakat adtak neki, melyeket a kiválasztott helyeken kellett elásnia, hogy a belőlük kisugárzó erő ezeket a helyeket előkészítse arra, hogy a jövőben nagy események központjai legyenek. Egyes ilyen centrumok már használatban vannak, mások azonban még nem, de ez utóbbiak a legközelebbi jövőben fognak használtatni, az eljövendő Krisztus munkájával kapcsolatban, úgy, hogy az Ő munkájának részleteiből sok már előre határozottan meg volt tervezve csaknem 2000 évvel ezelőtt, s annak előkészületei még a fizikai világban is megtétettek.

A hetedik Sugár feje St. Germain Gróf, akit a tizennyolcadik század történetében ismernek, és akit Rákóczi Mesternek is neveznek néha, miután Ő az utolsó ivadéka ennek a fejedelmi családnak. A tizenhetedik században Francis Bacon, Lord Verulam volt, a tizenhatodik században Robertus szerzetes, a tizenötödikben Hunyadi János, a tizennegyedikben Christian Rosenkreutz, a tizenharmadikban Roger Bacon. Az „Occult World” „Magyar Mestere” Ő. Még régebben Ő volt Proklos, a nagy neoplatonikus, és még azelőtt Szent Alban. Nagymértékben szertartásos mágia által dolgozik, és felhasználja a Nagy Angyalok szolgálatait, akik Neki feltétlenül engedelmeskednek, és örvendve teljesítik az akaratát. Noha minden európai, és sok keleti nyelven beszél, sok munkája latin nyelven megy végbe, amely nyelv az Ő gondolatainak különleges eszköze, és annak pompáját, s ritmusát semmi fölül nem múlhatja, amit itt alant ismerünk. Az Ő különböző szertartásai alkalmával csodás és sokszínű ruhákat és ékszereket visel. Van egy aranylánc-páncélöltözéke, mely valamikor egy római császáré volt; e fölé pompás kárminpiros köpenyt vesz fel, melynek csatján gyémántból és ametisztből alkotott hétágú csillag van. Néha gyönyörű violaszín öltönyt visel. Noha Ő a szertartásokkal van eképp elfoglalva, és még az ősrégi misztériumok néhány szertartását is használja, amelynek még a nevét is régen elfelejtette a külvilág, sokat foglalkoztatja Őt azon kívül Európa politikai helyzete is, valamint a modern fizikai tudományok gyarapodása.

forrás : www.terebess.hu