Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
Bölcs 1.2
Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
Bölcs 1.3
De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
Bölcs 1.4
Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
Bölcs 1.5
Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
Bölcs 1.6
Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
Bölcs 1.7
Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
Bölcs 1.8
Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
Bölcs 1.9
Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
Bölcs 1.10
hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
Bölcs 1.11
Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
Bölcs 1.12
Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
Bölcs 1.13
Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Bölcs 1.14
Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik.
Bölcs 1.15
Mert az igazságosság halhatatlan.
Bölcs 1.16
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
Bölcs 2
Bölcs 2.1
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.
Bölcs 2.2
Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Bölcs 2.3
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.
Bölcs 2.4
Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.
Bölcs 2.5
Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Bölcs 2.6
Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!
Bölcs 2.7
Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!
Bölcs 2.8
Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Bölcs 2.9
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Bölcs 2.10
Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Bölcs 2.11
Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Bölcs 2.12
Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Bölcs 2.13
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.
Bölcs 2.14
Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Bölcs 2.15
Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Bölcs 2.16
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
Bölcs 2.17
Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Bölcs 2.18
Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Bölcs 2.19
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Bölcs 2.20
Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!"
Bölcs 2.21
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Bölcs 2.22
Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Bölcs 2.23
Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.
Bölcs 2.24
A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
Bölcs 3
Bölcs 3.1
Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket.
Bölcs 3.2
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték,
Bölcs 3.3
elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.
Bölcs 3.4
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.
Bölcs 3.5
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Bölcs 3.6
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.
Bölcs 3.7
Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Bölcs 3.8
Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.
Bölcs 3.9
Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük.
Bölcs 3.10
Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.
Bölcs 3.11
Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.
Bölcs 3.12
Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.
Bölcs 3.13
Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.
Bölcs 3.14
Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.
Bölcs 3.15
Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.
Bölcs 3.16
A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul.
Bölcs 3.17
Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz.
Bölcs 3.18
Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.
Bölcs 3.19
Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.
Bölcs 4
Bölcs 4.1
Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Bölcs 4.2
Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben.
Bölcs 4.3
De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Bölcs 4.4
Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Bölcs 4.5
Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Bölcs 4.6
Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Bölcs 4.7
Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.
Bölcs 4.8
Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
Bölcs 4.9
Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.
Bölcs 4.10
Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.
Bölcs 4.11
Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.
Bölcs 4.12
Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.
Bölcs 4.13
Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Bölcs 4.14
Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,
Bölcs 4.15
hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.
Bölcs 4.16
Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Bölcs 4.17
Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Bölcs 4.18
Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük.
Bölcs 4.19
Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.
Bölcs 4.20
Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
Bölcs 5
Bölcs 5.1
Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Bölcs 5.2
Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
Bölcs 5.3
Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Bölcs 5.4
"Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
Bölcs 5.5
Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
Bölcs 5.6
Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
Bölcs 5.7
A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
Bölcs 5.8
Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
Bölcs 5.9
Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
Bölcs 5.10
mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
Bölcs 5.11
vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
Bölcs 5.12
vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
Bölcs 5.13
mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."
Bölcs 5.14
Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Bölcs 5.15
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Bölcs 5.16
Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.
Bölcs 5.17
Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
Bölcs 5.18
Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
Bölcs 5.19
Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
Bölcs 5.20
bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
Bölcs 5.21
Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
Bölcs 5.22
És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
Bölcs 5.23
A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
Bölcs 6
Bölcs 6.1
Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!
Bölcs 6.2
Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!
Bölcs 6.3
A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.
Bölcs 6.4
Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.
Bölcs 6.5
Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre.
Bölcs 6.6
A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.
Bölcs 6.7
Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.
Bölcs 6.8
A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.
Bölcs 6.9
Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok.
Bölcs 6.10
Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Bölcs 6.11
Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.
Bölcs 6.12
A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Bölcs 6.13
Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Bölcs 6.14
Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
Bölcs 6.15
Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.
Bölcs 6.16
Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Bölcs 6.17
Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
Bölcs 6.18
A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,
Bölcs 6.19
s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Bölcs 6.20
Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Bölcs 6.21
Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Bölcs 6.22
Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot.
Bölcs 6.23
Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
Bölcs 6.24
A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Bölcs 6.25
Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
Bölcs 7
Bölcs 7.1
Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Bölcs 7.2
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Bölcs 7.3
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Bölcs 7.4
Pólyában és gondok közt neveltek.
Bölcs 7.5
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Bölcs 7.6
Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.
Bölcs 7.7
Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Bölcs 7.8
Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
Bölcs 7.9
A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Bölcs 7.10
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Bölcs 7.11
De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Bölcs 7.12
Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Bölcs 7.13
Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Bölcs 7.14
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
Bölcs 7.15
Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Bölcs 7.16
Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Bölcs 7.17
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Bölcs 7.18
az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
Bölcs 7.19
az év lefolyását és a csillagok állását,
Bölcs 7.20
az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Bölcs 7.21
Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcs 7.22
Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Bölcs 7.23
akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Bölcs 7.24
Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Bölcs 7.25
Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Bölcs 7.26
Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Bölcs 7.27
Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Bölcs 7.28
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Bölcs 7.29
mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Bölcs 7.30
mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Bölcs 8
Bölcs 8.1
Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
Bölcs 8.2
Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.
Bölcs 8.3
Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti.
Bölcs 8.4
mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Bölcs 8.5
Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Bölcs 8.6
Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
Bölcs 8.7
És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.
Bölcs 8.8
Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
Bölcs 8.9
Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Bölcs 8.10
Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
Bölcs 8.11
A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.
Bölcs 8.12
Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.
Bölcs 8.13
Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.
Bölcs 8.14
Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
Bölcs 8.15
A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Bölcs 8.16
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Bölcs 8.17
Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
Bölcs 8.18
a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Bölcs 8.19
Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
Bölcs 8.20
vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
Bölcs 8.21
De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből mondtam:

forrás : www.mek.iif.hu/