A Kard Őrzője : Steve Rother

1995-ben a tengerparton álltam a napfelkeltét nézve az Új Év reggelén. Feleségem, Barbara, és én azért mentünk oda, hogy kinyilatkoztassuk szándékunkat az Univerzum és önmagunk felé az elkövetkező évvel kapcsolatban. Fogalmam sem volt róla, mi fog történni. Csak pár hónappal azelőtt találtam rá a Kryon anyagra. Olyan volt, mintha Kryon gyengéden megrázott volna a tarkómnál fogva, azt mondva: „Steve! Itt az ideje felébredni… dolgunk van.” Azon a reggelen a tengerparton azon kaptam magam, hogy kijelentem, hogy fénymunkás leszek. Akkor még azt sem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent. Volt egy olyan érzésem, hogy építési vállalkozói gyakorlatom nem fog nagyon messzire juttatni ebben.

Amikor harmadéves hallgató voltam a főiskolán, akkor volt egy olyan időszak, amikor megpróbáltam kigondolni, hogy a főiskolán milyen irányban folytassam tovább. Eldöntöttem, mi szeretnék lenni, ha felnövök. Egyik hétvégén a szüleim egy kedves barátja jött látogatóba hozzánk, majd egyszer csak azt vettük észre, hogy kettesben beszélgetünk a konyhában. Megosztotta velem, hogy az ő nézőpontja szerint milyen az élete. Olyan ember volt, aki nagyon szerette a munkáját. Sokat kellet utaznia, a legcsodálatosabb emberekkel állt üzleti kapcsolatban, és olyan dolgokkal foglalkozott, amik valóban izgatták. Miután velünk töltötte a hétvégét, hétfőn nagyon kora reggel távozott. Félálomban, ugyanabban a konyhában állva, egy pillanatra ismét kettesben maradtunk, és megosztotta velem a sikerről alkotott elképzelését. Azt mondta: „Tudod, Steve, én annyira szeretem, amit csinálok, hogy alig várom, hogy reggel felkeljek.” Ettől a naptól fogva én is ilyen munkára vágytam. Ma büszkén állíthatom, hogy megtaláltam.

Így kezdődött az „ugrásom” Építési Vállalkozóból Fénymunkássá. Sok segítséget kaptam. Az interneten családra leltem, és legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy tudok írni. Egyszer megemlítettem a barátaimnak az interneten, hogy egy online meditációt kellene tartanunk, hogy segítsünk a Föld Anyának. Valaki azt válaszolta: „Nagyszerű ötlet! Szólj, ha kész vagy vele.” Ez volt a kezdete annak, amit most a Fény Világítótornyai meditációknak hívunk. Az idő haladtával észrevettem, hogy az információ, amit akkor kapok, mikor leülök megírni ezeket a meditációkat, nem tőlem származik. Miután befejeztem az írást, ránéztem a monitorra, és vmi ilyesmit mondtam: „Honnan jött ez?” és „Mit akartok, mit mondjak?” Ekkor fedeztem fel, hogy a Csoport ott van a vállaim felett. Velem voltam születésemtől fogva, ám csak miután kifejeztem a szándékomat, válaszoltak a hívásomra. Ettől az időponttól kezdve lehetőségem van arra, hogy gyakoroljam a hallgatás művészetét, ahogy ezt ők hívják.

A Csoport a „Kard Őrzőjének” hív engem. Azt mondják, hogy én vagyok a Kard Őrzője. Ez egy nagy megbecsülésnek örvendő pozíció volt Artur Király és Camelot idején. Azt mondják, ez sokkal többről szól, mint a puszta mítosz, amiben hiszünk. Azt is mondták, hogy ebben a csodálatos időszakban munkám egy kovács és egy ékszerész munkájának keveréke volt. Én készítettem az ún. szertartási kardokat. Ezek nagyon speciális kardok voltak, vmint egyéb eszközök, amiket soha nem használtak harc során, csak egy szertartás során, hogy az embereket a következő legmagasabb szintjükre juttassák a Lovagság szertartásán. Akkor én voltam megbízva ezekkel az eszközökkel, és sokakat tanítottam a hatalom visszaszerzésének (empowerment) művészetére. Most újra ezt kell tennem. Az eszközök, melyeket eddig kaptam, az Igazság Kardja és az Önszeretet Jogara. Van még egy harmadik eszköz is a Csoport szerint, ami még nem fedte fel magát előttem, ám az idő még nem alkalmas a bolygón a használatára. (Már alig várom!)

A meditációk, melyeket online indítottam, a Fény Világítótornyai meditációk néven ismertek. Ezek havi gyakorlatok, fókuszált szándékkal, segítséget nyújtva. Már 162 országból jelentkeztek be hozzánk, és a lista gyorsan bővül. A Csoport üzenetei jól érthetők, és igazságuk bizonyítéka nyilvánvaló mindazok életében, akiket eddig megérintettek. Jelenleg privát üléseket is tartok a Csoporttal a vállam felett. Közösen segítünk az embereknek, hogy emlékezzenek arra, hogy kik ők.

Barbara társam a Szeretetben és a Fénymunkában. 32 éve tartó házasságunk sok izgalmas helyre elvezett minket, ám eddig messze ez a legizgalmasabb munka azok közül, melyekkel valaha is foglalkoztunk. Együtt utazunk, hogy megtartsuk az „A hatalmunk visszaszerzéséhez vezető út” szemináriumokat. Ezek a Fénymunkásnak szóló workshopok életet megváltoztató események azok számára, akik szeretnének emlékezni arra, hogy kik ők valójában. Ezek a szemináriumok mind a Csoporttól érkezett információkra épülnek, hogy hogyan éljünk a magasabb vibrációkban. Ezek nem arról szólnak, hogy megtanuld a Csoport vagy bárki más tanításait… arról szólnak, hogy találd meg a saját igazságodat, és lépj be ebbe az igazságba.

Valódi öröm számunkra a munka, amit végzünk. Köszönjük, hogy lehetővé teszitek, hogy a számunkra kedves helyünkön legyünk.

 Steve & Barbara Rother 

                                       Hadd mutassam be a Csoportot 

Amikor először kezdtem el közvetíteni a Csoportot, akkor nem hittem el, hogy ez a közvetítés (channeling), mert annyira természetes folyamat volt. Olyan volt, mintha a saját hangomon szólnának hozzám, bár tudatában voltam, hogy többen vannak. Szerintük a közvetítés egy természetes folyamat, és semmi misztikus nincs benne. Ez a hallgatás művészete, és ha megtanulsz hallgatni, az információ elkezd nagyon tisztává válni. Ez a közvetítésnek egy nagyon megalapozott formája.

Egyik nap megkérdeztem tőlük, hogy kik ők. Ők szeretetteljesen nevettek, és azt mondták, hogy a kérdésemre a válasz egy háromszoros:

1. „Semmi közöd hozzá.”

2. „Semmi közöd hozzá.” és

3. „Semmi közöd hozzá.”

Az első reakcióm a félelem volt, mivel azt gondoltam, hogy olyan entitások, akik nem hajlandók azonosítani magukat, biztos nem a fényt képviselik. Ám ezek az üzenetek annyira csodálatosak voltak, hogy nem tudtam tőlük távol maradni. Továbbra is hallottam ezt a csodálatos nevetést, és végül megkérdeztem tőlük, miért nem akarnak válaszolni nekem. Ezt mondták: „Szeretnénk, ha az üzeneteket pusztán a bennük rejlő szeretet alapján különböztetnéd meg. Ez azt jelenti, hogy saját megkülönböztető hatalmadat használod ahelyett, hogy az üzenet értékét a rajta levő címke alapján határoznád meg. A megkülönböztetés Isten legnagyszerűbb kifejeződése önmagadban, mivel ez tisztán a saját hatalmadat használja, hogy irányítsa a világodat. Ez a tanácsunk: Ha megpendíti szíved húrjait, fogadd el sajátodként. Ha bármi mást, ennél kevesebbet érzel, akkor engedd el ítélkezés nélkül, mert akkor ez egyszerűen csak másnak szól.” A megkülönböztetés egy eszköz, aminek használatára megkérnek bennünket életünk minden területén, attól kezdve, hogy kit engedünk be saját terünkbe, egészen addig, hogy mit nézünk a tévében. Számukra ez olyan fontos, hogy ezt a leckét meg is testesítik azáltal, hogy anonimitásukban maradnak. Néhány hónappal később végül beleegyeztek, hogy egyszerűen a Csoportnak hívjam őket.

Önnön hatalmunk visszaszerzéséről adnak át információkat, és technikákat adnak, hogy felélesszük ezeket a már bennünk rejlő erőket. Azért vannak itt, hogy segítsenek azoknak, akik azt választják, hogy belépnek az örömükbe és megteremtik a Menny önmagukat képviselő változatát a Földön. Szeretnek nevetni, és én gyakran szolgáltatok nekik lehetőséget erre!

Hosszú ideig a Csoport alig mondott vmit a származásukról, csak annyit, hogy kilencen vannak, és engem is egynek tekintenek közülük. Mindegyikőjüknek egy speciális feladata, szakterülete van, és az enyém az, hogy az információkat lefordítsam az emberi nyelv szívére. 1999 decemberében egy kicsit többet is elárultak arról, hogy kik ők. Ez az információ megtalálható a „Mihály családja” című üzenetben. A Csoport havi üzeneteit megtalálhatod a www.lightworker.com weboldalon, a „Beacons of Light Re-minders from Home” menüpontban. Ha szeretnéd ezeket az üzeneteket emailben megkapni, akkor feliratkozhatsz a hírlevelünkre.

Büszkén adjuk át nektek ezeket az üzeneteket, hogy használhassátok őket önmagatok hatalmának visszaszerzésére és a megkülönböztetés gyakorlására.

Namaste 

                          Mit takar a Fénymukás kifejezés ?

Gyakran megkérdezik tőlünk, hogy „Mi az a Fénymunkás?” Sok emailben teszik fel ezt a kérdést. Sokan írnak, hogy megkérdezzék, hogy mit kell tenniük, hogy Fénymunkások legyenek. Szemináriumunk némelyikénél használjuk azt a megjelölést, hogy „Haladó Fénymunkás Sorozatok”, és az emberek tudni szeretnék, hogy milyen feltételeket kell teljesíteniük, hogy részt vehessenek. Gyakran előfordul, mikor a Lightworker (Fénymunkás) pólóban vagyunk nyilvános helyeken, hogy ilyesmi kérdéseket tesznek fel nekünk: „Mit csináltok, villanykörtéket cseréltek ki, vagy vmi ilyesmi?” Általában mosolygok, és azt válaszolom: „igen, vmi ilyesmit”.

Természetesen nincsenek előfeltételhez kötve a szemináriumok, és a „Fénymunkás” megnevezést tudatos döntése alapján veheti magára minden egyes egyén. Azok, akik rátalálnak erre a weblapra, ösztönösen rezonálnak a Fénymunkás szóval. Nem, nem mi fedeztük ezt fel, és kisajátítani sem akarjuk. Egyik közvetítésében a Csoport ezt a magyarázatot adta:

A Csoport: „Ismét mély megtiszteltetésnek érezzük, hogy a mesterek ezen csoportját a Fénymunkás elnevezéssel illethetjük. Ez egy választott cím, és mindenkié, aki kéri, hogy viselhesse. Ez azt a szándékot tükrözi, hogy készen állsz tudatosan hordozni a fényt a Föld bolygón, és ez a döntés az egyetlen feltétel. Ahogy tudjátok, vonakodunk bármiféle cím használatától. Viccesnek találjuk, hogy az emberek olyan nagy fontosságot tulajdonítanak a címeknek. Gyakran látjuk azt, hogy az emberek elfogadnak megkérdőjelezhető integritású üzeneteket pusztán azért, mert egy hangzatos cím tartozik hozzá. Arra kérünk titeket, hogy az üzenet szeretettartalmára figyeljetek, és használjátok saját megkülönböztető képességeteket minden információval kapcsolatban, amivel kapcsolatba kerültök. Ez Isten legnagyobb kifejeződése mindegyikőtökben, és segíteni fog fenntartani az egyensúlyotokat ezekben az időkben. Elmondjuk nektek, hogy a címekkel kapcsolatos minden idegenkedésünk ellenére tényleg megtisztelőnek érezzük, hogy Fénymunkásnak hívjuk magunkat. Ahelyett, hogy ezt a címet egy képzeletbeli ranglétrán való elhelyezésre használnánk, szándékunk megerősítéseként használjuk. Használjátok ti is mind erre.”

(A Fény Világítótornyai, 1999. január)

Tartsatok igényt erre a címre önmagatok számára, és emlékezzetek arra, hogy kik vagytok valójában.

Barbara, Steve és a Csoport

forrás : shaumbra.wire.hu