Angliában Somerset grófságban található Glastonbury rejtélyes nevű városa, és a város környékén még a forrásokból is kelta hagyomány buzog. Akik tudnak olvasni a tájban, úgy tartják, hogy a kisváros környékén egy olyan tíz-tizenkét mérföld átmérőjű körben elhelyezkedő földábra rendszer található, mely ábrák körvonalait patakok, dombok, folyómedrek, erdők és utak rajzolják meg a tájban. Ez a Glastonbury-állatöv.
Egyesek szemében ez a kulcs mindenhez – Arimatheai Szent József, a Szent Grál, Arthur király és a többiek legendáihoz. Mások szerint az állatöv pusztán a képzelet szüleménye, melynek hitelessége megkérdőjelezhető.
Katherine E. Maltwood, aki 1935-ben bejelentette a Glastonbury-állatöv felfedezését, a csillagok templomának nevezte a helyet. Mrs Maltwood ’Útmutató Glastonbury csillagtemplomához’ (A Guide to Glastonbury’s Temple of the Stars) című könyvének bevezetőjében úgy nyilatkozik, hogy az állatöv földábráit nem sikerült volna felismernie, ha nincs ’A Szent Grál története’ (High History of the Holy Graal) című könyv, illetve ennek francia nyelvű eredeti változata (Perceval le Gallois ou le conte du Graal), melynek szerzője ismeretlen, és XIII. századi kéziratban maradt csak fenn töredékesen.
Mind Mrs Maltwood, mind Glastonbury másik el-kötelezett kutatója, a szintén brit Mary Caine értelmezésében az állatöv az Arthur mondakör égi eseményeinek földi vetülete, ezek az események azonban a lélek történetének – azaz az emberiség történelmének – olyan ősképei, amelyek máshol és más időben nagyon is hasonló formában nyilvánultak meg.

Az Arthur mondakör sötét eseményeit történetesen rendre felfedezhetjük letisztult, kiegyensúlyozottabb változatban a magyar hagyományban, népmeséinkben, balladáinkban is. Minél inkább északi hagyományt élünk át, lelkünket annál erőteljesebben járják át az éjszaka és a sötétség erői.                                                 

                                                1. A Glastonbury Tor

 

 

 

2. A környék legmagasabb pontja, a Tor

                               
                                                   3. Az állatöv földábrái

Az Oroszlán földábrájától nyugati irányba indulva a Cary alsó folyásánál a Rák jegy hajó illetve ringató bölcső vagy jászol képében tűnik elénk, benne az Ikrek. A Polden menti bakóháton, a Gallér-dombnál ismerjük fel a Bika földábrájának nyakrészét, a Hood-emlékmű az állat fejének hátsó részénél helyezkedik el. Walton és Street közelében ott van a Kos, aranygyapja érett búzatábla. Majd alant Plunging mellett a Wallyer-híd közelében ott vannak a Halak, körvonalaikat a Brue-folyó rajzolja meg. Az egyik hal rajzolatához a Halász-domb (Fisher’s Hill) felől jutunk el.                                                    
A Vízöntő jegyének földábrája pedig, épp a lábunk alatt, a Glastonbury Tor lejtőin helyezkedik el.

 

           

 

4. A Vízöntő főnixmadara

Az előttünk elnyúló ábra egészében egy kiterjesztett szárnyú főnixmadárra emlékeztet, amelyik éppen elfordítja a fejét, hogy elérje a Kehely-kút életadó vizét; ez a kút jelenti magát a Vízöntő urnáját, amelyet mindig is a Szent Grállal hoztak összefüggésbe.

5. A Kehely-kút

 

A kút köveiről azt tartják, hogy megegyeznek a Stonehenge-nél használt kövekkel;
minden egyes kőkocka a forrás három oldalát zárja le.

 
                                                                                                              
                                6. A Kehely-kút fedele zárva és kinyitva
                                                                                        
De térjünk vissza a főnixhez: a madár rajzolatát ősi utak és folyóvizek jelzik. A Kehely-kút dombja a test részét képezi, a Glastonbury Apátság szent területe pedig a madár farktollain helyezkedik el. Ezt a farokrészt nem minden ábrázoláson jelenítik meg, az apátság azonban igyekezvén hű maradni a főnix hagyományokhoz -  leégett.

 

Két keskeny, Wells városa felé vezető régi út rebbenti fel a madár egyik szárnyát, a másik szárnyat pedig a déli domboldal teraszai alkotják. A főnix bóbitája alatt elterülő földeket a helybeliek Actis néven nevezik. Actis-ről az angol Classical Dictionary a következőket mondja: ’Actis a Nap fia, aki Görögországból Egyiptomba ment, ahol csillagfejtést tanított, és megalapította a főnix-hagyományairől nevezetes Héliopolisz városát.’

 

A madár csőrének alsó részét a Glastonbury Torhoz vezető zarándokút jelöli ki. Ezt az utat eredetileg úgynevezett druida-kövekből rakták, amelyek közül néhány málladozó példány még ma is fellelhető. A Glastonbury-ből West Pennardba vezető műút alkotja a csőr felső részét. A madár feje, mint az összes többi földábra esetében is, oldalnézetben jelenik meg.

 

A földábra  köré rajzolt közel két mérföld átmérőjű kör, melynek középpontja a madár mellénél van, és érinti mind a szárnyakat, mind a farktollakat, alkotja a úgy nevezett ’fahéj fészket’. A fészek kör alakját három körbefutó út rajzolja meg a tájban: a Cinnamon, az Ashwell és a Paradise Lane. Ez a vízöntőkori újjászületés útjának három állapota: a fahéj, a hamveder és a mennyország. A fahéjat az ókortól kezdve ismerik az emberek, akkoriban olyan értékes ajándéknak számított, amely csak az uralkodókat illette meg. Ovidius elmondása szerint a főnix halála közeledtével fészket készít magának egy pálmafa tetején. A fészek fahéjból, mirhából és egyéb fűszerszámokból, például nárdusolajból készül. Ennek a fészeknek a lángjaiban ég el, majd születik ujjá hamvaiból a madár. Állítólag Hérodotosz nevezte ezt a legendás állatot először főnixnek, mivel jobbára pálmafa tetején látták ücsörögni, a pálma pedig a görögben phoinix. Ez a pálma van benne Főnícia nevében is, és ezért kerül pálmafa Debrecen főnixmadara mellé a város címerében.

Mivel Glastonbury főnixmadara napnyugat felé repül, így visszafelé fordított fejjel éri el csőre az erőtadó Vér-forrást; ennek megmintázása a földábrán rendkívül nehéz. A főnix fejét és nyakát a Glastonbury Tor dombja alkotja, a domboldalon csigavonalban felfelé futó kiugró perem található, amely igen nagy távol-ságból is jól látszik, és egészen a madár torkáig tart. Ez a perem jelzi az elfordított fejtartást. 
   

 

  7. A Glastonbury Apátság romjai

Mivel Glastonbury főnixmadara napnyugat felé repül, így visszafelé fordított fejjel éri el csőre az erőtadó Vér-forrást; ennek megmintázása a földábrán rendkívül nehéz. A főnix fejét és nyakát a Glastonbury Tor dombja alkotja, a domboldalon csigavonalban felfelé futó kiugró perem található, amely igen nagy távol-ságból is jól látszik, és egészen a madár torkáig tart. Ez a perem jelzi az elfordított fejtartást.

A Glastonbury Tor tornya pontosan ott van, ahol a főnix torka. A magyar torok főnevet finnugor eredetűnek mondják, vogul megfelelője: tor. A nyak, a torok a Bika állatövi jegy testtája, a bika latinul taurus, spanyolul torro. A Bika jegy jellemzője a falánkság, azaz a torkosság. Egyébiránt az angol tor szónak, amely sziklás csúcsot, kerek dombot, tornyot jelent, az óangolban létezett torro változata is. A tor szó gael eredetű, a mai angolban toronyként tower alakban használják, a kelta tor őrtornyot jelent és torach alakban is használatos. A kelta mitológiában ezen kívül fontos szerepet kap a torc, a mai angolban torque változatban, ami hajlított fémből, rendszerint aranyból készült nyakpánt. Istenségeik viseltek ilyet torkukon, ilyet hordott a vaddisznók királya Torc Triath is. A Vízöntő tornya és a Bika torka, mint két égrendi állapot van egyszerre jelen itt, akárcsak Debrecenben, ahol a város címerében a főnixmadár van jelen ősképként, ám ezen túl a Bikaságot is erősen megtapasztaljuk a maradandóság városában. Így váltak Debrecen legismertebb épületeivé az Aranybika szálloda, valamint a főnixség révén a Pálma presszó.

A Bika jegyének a keleti állatövben a disznó felel meg; így kerül képbe a disznótor. A halotti tor, az élet utolsó nagy szertartása, amely az állatöv Skorpió – Bika tengelyének eseménye, a halál és az evés, hiszen azért eszünk, hogy éljünk, vagy azért eszünk, mert valaki meghalt érettünk. Ez az esemény pontosan derékszögben, azaz ártó, feszítő fényszög-kapcsolatban metszi a főnix szellemi tartalmát kifejtő Vízöntő – Oroszlán tengelyt, azt a tengelyt, ahol az ember énje képes belépni az állatövbe, lent a Vízöntőn át éppen, fénytelen téli időben. Halotti tora ez öreg-embernek és öreg disznónak egyaránt, majd újévkor új ember, fogadkozik sokat, és újjászületik a sültmalac is.

 

Glastonbury-ről a keltáknak mondott közép-európai eredetű népek Ynys Witrin néven beszéltek, tündér-hagyományuk üvegszigetének tartották. Szigetnek, mivel a régi időkben itt még inkább mocsaras volt a vidék. Az üvegsziget a túlvilági, tiszta tündérország helye, Avalon szigete, ahová megtér Arthur, a medve nevű király. Mary Caine pedig már kifejezetten a közép-európai tündér-hagyományok üveghegyének tartja a Tort, és használja is Glastonbury-re a Glass Mountain kifejezést.

Azonban amit mi keresünk, az az üveghegyen is túl van, ahol a kurta farkú malac túr:  itt, Glastonbury-ben rejtették el ugyanis állítólag az örök életet adó Szent Grált.
A leégett és mái napig újjá nem épített Glastonbury Apátság két olyan rejtélyes ügyet is magáénak mondhat, amelyek közül az egyik is elég ahhoz, hogy a földdel tegyék egyenlővé.

 

 

 

 

                                 7. Az egykor hatalmas Glastonbury Apátság

 

Arimatheai Szent József, a gazdag főníciai ónkereskedő, aki a hagyomány szerint saját sírboltjába helyezte a keresztrefeszített Jézus holttestét, megkapta az utolsó vacsora serlegét, a Szent Grált, és az isz. 60-as években Angliába hajózott, odavitte a szent kelyhet, majd Glastonbury-ben megépítette a szigetország első keresztény templomát Szűz Mária tiszteletére. Tény, hogy a kerekasztal lovagjai Angliában keresték a Grált, hogy a Glastonbury Apátság igen ősi, s hogy valaha a leghatalmasabb volt egész Angliában, mind méreteit, mind gazdagságát tekintve, még ma is csak Westminster múlná felül. A helyi szólás szerint, ha a Glastonbury apát feleségül vehette volna Shaftesbury zárdájának rendfőnökasszonyát, hatalmasabb birtokai lettek volna, mint Anglia királyának.

 

Arimatheai Szent József szerepéhez a késő középkorban azonban még ennél is rejtélyesebb hiedelmek kezdenek fűződni. A főníciai kereskedőt Jézus nagybátyjának vélik, és több korábbi útját is számon tartják. Egy ilyen korábbi útján Arimatheai Szent József magával vitte Angliába, Glastonbury-be a gyermek Jézust. Erről a legendáról ír egyik versében William Blake, a költő is:               

„S    j á r t a k     L á b a i     e r r e
   A n g l i a     z ö l d     h e g y e i n ? ”

 A kerekasztal lovagjai közül Lancelot fiát, Galahad lovagot, a Grál felkutatóját tartják Arimatheai Szent József közvetlen leszármazottjának. József alapította az őrzők családját, akik a Grált felügyelték, egészen addig, amíg Galahad és két társa, Perceval és Bors be nem teljesítette küldetését. Borsról egyéb-ként még azt jegyzik föl a krónikák:   erős volt.

 

  

8. Bors, Perceval és a kehellyel Galahad

Arthur király pedig, ki örökké a szent kelyhet kutatta, végső nyugalmát Glastonbury-nél lelte meg. A síremlék helyét ma is emléktábla őrzi, az eset azonban nem ennyire egyszerű.
Ha egy angol király Wales felé léptet fakó lován, majd bárdokkal beszél, abból nem sok jó szokott kisülni, most azonban történetesen és egyelőre nem Edwardról, hanem az első Plantagenet uralkodóról, II. Henrikről van szó. II. Henrik 1154 és 1189 között volt a szigetország királya, s hosszú uralkodását többek között olyan események fémjelezték, mint például Thomas Beckett mártírhalála 1170-ben: Canterbury templomában az imádkozó papot a király lovagjai gyilkolták meg; majd 1173-ban saját fia lázadt fel apja uralma ellen, s hasonlók.

Szóval II. Henrik Walesben egy bárdtól ősrégi titkot tudott meg, mely szerint Arthur király sírja Glastonbury-ben a szerzetesek temetőjében két hatalmas oszlop, valószínűleg kereszt között található. A sírt nem tárták fel, 1184-ben azonban a Glastonbury Apátság porig égett. Később hamvaiból újjászületett, mint a főnixmadár, igaz erre csak II. Henrik halála után kerülhetett sor.

Anglia trónján I. Richárd, az Oroszlánszívű következett tíz évig 1189 és 1199 között. A Bennett-Robertson féle történelmi táblázat az ő királyságáról is két fontosnak tartott eseményt jegyez fel. Oroszlánszívű Richárd ideje nagy részét a Szentföldön töltötte, mindössze hat hónapot szentelt uralkodása alatt Angliának. 1189-ben azonban kitiltatta koronázásáról a zsidókat.

1190-ben megindulhatott a Glastonbury Apátság újjáépítése, a szerzetesek pedig hozzáláttak, hogy feltárják a nevezetes sírt. A megjelölt helyen hét láb mélységben kőtáblákat találtak, melyek valóban sírkamrát őríztek. A sírban egyetlen fatörzsből kivájt, csónak alakú, súlyos koporsóra leltek, a koporsóban egy rendkívül magas termetű férfi csontjai voltak.

        A sírban egy ólomkeresztet is találtak a következő feirattal:


HIC IACET SEPULTUS INCLITUS REX ARTURIUS IN INSULA AVALONIA

 

 

9.  William Camden  rajza a keresztről

 

A felirat jelentése: „Itt nyugszik a híres Arthur király Avalon szigetén”. A sír közelében talált kisebb méretű csontokat és szétmálló sárgás hajat ezután Guinevere maradványainak magyarázták. A sír feltárásáról a walesi származású Giraldus Cambrensis készített korabeli beszámolót.

 

1278-ban aztán megérkezik I. Edward angol király is, s mielőtt Wales leigázásába fog, levágva a kelta eredetű walesiek ezreit halomba, mint kereszt, Glastonbury-be megy. Arthur és Guinevere ereklyéit áthelyezteti, és fekete márványtömbbel záratja le. Innen süssön át, ami fény még. A középkor sötétségéből fellobanó tűz aztán 1539-ben másodjára is porig égeti a Glastonbury Apátságot, és ekkor az angol uralkodó ismét egy újabb Henrik, e néven a nyolcadik. Kivégzésektől, kegyetlenkedésektől az ő uralkodása igazán nem volt mentes, a kortársak és a történészek mégis érthetelennek tartják, VIII. Henrik milyen különös kegyetlenséggel oszlatja fel, s zavarja világgá az apátságot, és kötteti fel a Richard Whiting nevű utolsó Glastonbury apátot.

 

Itt elvész a nyom. A sírnak a helye sincs meg, s később az ólomkereszt is eltűnik, az egyetlen hitelesnek tartott rajzolatot róla William Camden készíti el 1607-ben, a XVIII. században talán még akad egy bizonyos Mr Hughes a Glastonbury-hez közeli Wells-ből, akinek állítólag a tulajdonában volt Arthur ólomkeresztje, de ma már nincs meg.
A Camden-féle rajz feliratát vizsgálva megállapították, az írás a VI. és a XII. század között keletkezett. Óvatos közelítés, hiszen a VI. század akár hitelességet is jelenthet, míg a XII. század egészen más jellegű fejtegetésekhez nyújt alapot.

 

Sok történész természetesen hajlott a XII. századi változat felé, és sokáig úgy gondolták, kizárólag pénzügyi megfontolásból tették közhírré Arthur sírhelyének felfedezését Glastonbury szerzetesei, s ők készítették a nevezett ólomkeresztet is. Kellett a pénz az újjáépítésre persze.
Más történészek azonban rámutattak, a szerzetesek a kora középkor úgynevezett pogány temetési szertartásrendjét a feltárt sír alapján olyan részletességgel írták le a XII. század végén, hogy az pontosan megfelelt  a későbbi korokban feltárt egyéb hasonló sírok rendjének. A szerzetesek esetében elképzelhetetlen tehát ilyen jellegű ismeret megléte, hacsak valóban nem tártak fel kora középkori sírt.

A rejtélyt 1962-ben egy Dr Ralegh Radford nevű régész oldotta meg, aki feltárta az apátsági temető területét, és bebizonyította, a szerzetesek igazat mondtak. Radford megtalálta a szerzetesek ásatásainak nyomát, valamint a kőlapokkal határolt nevezetes sírt is. Ereklyéket nem talált, hiszen azokat I. Edward 1278-ban „hivatalosan” elvitette.
A sír ott van tehát, s csak egy kérdés marad: hol nyugszik a híres Arthur király?

forrás : www.angolmuhely.hu