A delfinek egykor a Szíriusz bolygóról jöttek azért, hogy oktassák az embereket a Földön. A delfinek bölcsek voltak, akik többek között hozzájárultak ahhoz, hogy a tengerek rezgésszintje magas legyen. Atlantiszban telepatikus úton vezették az embereket, technikai tudást és életbölcsességet adtak át, miközben együtt úsztak velük. Ez még ma is így van, gyógyítást és örömöt ajándékoznak nekünk. Támogatnak minket abban, hogy lelkünk valódi energiájával kapcsolatba kerüljünk. A bukás után Atlantisz nagyhatalmú angyalai delfinalakot öltöttek. Ezek az angyaldelfinek ma is keresik a tiszta, nyitott embereket, akikkel együtt tudnának dolgozni.

Csend

Arany Atlantiszban az emberek gyakran tartózkodtak a szabadban és sok időt töltöttek csendes elmélkedésben, szemlélődésben. Ez tette lehetővé, hogy kiegyensúlyozottak maradjanak, és fenntartsák a kapcsolatot belső békéjükkel és lelkük bölcsességével. Ez teremtette meg a feltételt ahhoz, hogy fenntartsák az Univerzumhoz és az embertársaikhoz fűződő kapcsolataikat. Ebben az időben az angyalok, az egyszarvúak és a természet szellemei egymással nyíltan és szabadon tudtak kommunikálni és tisztaságukat, vezetésüket és ihletüket ajándékozták egymásnak. A Csendben fogadták be a kozmikus fényt, ami megvilágította őket.

Nevelés

Atlantisz aranykorában a gyermekek auráját különleges képességű papok vizsgálták meg annak érdekében, hogy tudásukat képességük szerint irányítsák . A Tudás Templomai békés, nyugodt hely voltak, ahol szép zene szólt, hogy a gyerekek el tudjanak lazulni. Az itt levő színek segítségével aktiválták a gyerekek jobb agyféltekéjét. A papok telepatikus úton adták át nekik a szellemi tudást. A tanítás másik módja az volt, hogy a nagy tudású papok és táltosok a beprogramozott kristályokat a gyerekek harmadik szeméhez tették, és így közvetlenül táplálták be az információkat.

Telepátia

Az atlantiszi Aranykorban az emberek igen keveset beszéltek, mert fejlett telepatikus képességgel rendelkeztek, és nagy távolságokban is jól megértették egymást. Mivel mindenki képes volt arra, hogy egymás gondolatait olvassa, vigyáztak arra, hogy gondolataik mindig tiszták és rendezettek legyenek és csak pozitív üzeneteket, és képeket adjanak át. A tanító papok is telepatikus úton tanították diákjaikat. A kristályok gondolati úton lettek beprogramozva.

Egyszarvú

Az Aranykorban az egyszarvúak járultak hozzá ahhoz, hogy az atlantisziak tisztaságát és isteni ártatlanságát megóvják. A hetedik dimenzió hófehér, felemelkedett lovainak harmadik szeméből áradt egy csodálatos fény, ami mint egy spirálformájú szarvként működött, és ezt mint egy tiszta energianyalábot az emberekre irányították. Napjainkban az egyszarvúak visszatérnek. Megérintenek bennünket a méltóságukkal, szeretetükkel, szépségükkel, kecsességükkel és gyógyító erejükkel, hogy a bolygónk felemelkedésénél segítségünkre legyen.

Jelen

Az Aranykorban az emberek mindig a pillanat örömére koncentráltak. Mindig a Most-ban éltek. Még  lehetőségük sem volt arra, hogy valamit múlt időben vagy jövő időben fejezzenek ki. Minden érzésük és gondolataik ahhoz járultak hozzá, hogy megteremtsék a Holnapot. Atlantisz lakói ezzel megteremtették saját jó és boldog jövőjüket. És mivel érzelmileg mindig jelen voltak egymásnak, mindenki egyedinek, fontosnak, különlegesnek érezhette magát.

Pozitivitás

Atlantisz Aranykorában nem voltak negatív szavak. Semmi, ami ellenállást fejezett volna ki, mint például „de”, „soha”, vagy „nem megy”. Ezáltal semmi sem akadályozta az élet folyását. A szókincs is kizárólag pozitív szavakból és fogalmakból állt, és az embereknek csak hasznos ötleteik és gondolataik voltak. Állandóan megerősítették a pillanat boldogságát és az elégedettség érzését. Mivel a szellemi törvényeket követték, csak pozitív és jó dolgokat vonzottak magukhoz.

A puszta szándékoddal képes vagy bármit és mindent az isteni energiába meríteni. Egy áldás megszépíti a víz kristályos felépítését, és ragyogóvá teszi minden élőlény sejtfelépítését. Atlantisz aranykorában az emberek folytonosan isteni áldást adtak a barátjukra, rokonaikra, állatokra és növényekre. Ezért sugároztak ekkora nagy vitalitást magukból.

Atlantisz Aranykorában teljes együttműködés uralkodott a legnagyobb jó jegyében azzal az eredménnyel, hogy mindent megőriztek, és lelkileg is teljesek voltak. Az emberek mindent testvériesen osztottak szét, és mindenből, amijük volt, közösen profitáltak -  a termékeikből, a tehetségükből, a készségekből és a munkájuk eredményéből. Mindez teljes szeretettel állt az egész közösség rendelkezésre. Pénz nem létezett. Mivel minden család csak annyit vett el, amennyire szüksége volt, ezért mindig elég volt mindenkinek, és mindenkinek az lehetett az érzése, hogy bőségben éltek.

Szórakozás

Atlantisz aranykorában az embereknek sokat szórakoztak, nevettek. Örömüket lelték a sportban és a játékban, a táncban és a társalkodásban, egymás társaságában, mert eközben kicserélték energiájukat. A szórakoztató és barátságos életvitel által a szabadidő egy nagyobb, fontosabb jelentést kapott.

Atlantisz aranykorában az emberek tisztánlátók voltak, mivel a harmadik szemük nyitva volt. Észlelték a Láthatatlanok Birodalmát, az angyalokat, az egyszarvúakat és a természet szellemeit is, és kommunikáltak az állatokkal és a növényekkel. Mindenki látta az aurákat, intuíciójuk igen kifinomult volt. Érzékelték egymás érzéseit, energiáit, együtt érzőek, segítőkészek voltak egymás iránt és gondoskodtak egymásról. És volt még egy további hatás: mivel nem voltak titkaik, minden ember nyitott, őszinte és becsületes volt.