Kérdés: Tóbiás, nagyon fura az a számomra, hogy miközben begyűjtöm itt a rengeteg elismerést, hogy milyen csodálatos fénymunkát végzek, addig én gyakorlatilag nem csinálok mást, mint végzem a mindennapi munkámat, gondoskodom a családomról, eljövök ezekre az összejövetelekre, Kryon könyveit olvasom, stb. Én nem végzek olyan szolgálatot, mint jó páran, ha magam köré nézek. Kérlek, segíts ennek a megértésében.

Tóbiás: Nagyon fontos a számodra, és mindenki más számára - azoknak is, akik most olvassák ezt az energiát-, hogy tudjátok azt, hogy néha a LÉTETEK a legfontosabb dolog, amit végezhettek. Idáig arra lettetek kondicionálva, hogy akkor vagytok fontosak, ha mindenféle sürgő-forgó aktivitást végeztek, dolgokat építetek fel vagy ha megváltoztattok nagyon sok mindent.

Amikor mi tekintünk rátok, onnan, ahonnan mi tudunk rátok nézni, akkor mi nem egy embert látunk ruhákban és a biológiájában. Mi egy Hatalmas Angyalt látunk, aki elhagyta az otthonát; aki súlyos megpróbáltatások tapasztalatainak a birtokosa már, amelyek lehetővé tették a számára, hogy most mindaz legyen, ami; aki egy nagyon, nagyon hosszú utazásban van és aki még mindig a szolgálatát végzi; aki még mindig folyamatosan ad. Mindannyiatok előtt ott áll nyitva a lehetőség, hogy kilépjetek, elhagyjátok ezt a rendszert - befejezzétek az emberi léteteket -, hogy visszatérjetek ide, a mi oldalunkra, hogy egy kicsit megpihenjetek. És erre mindannyian azt felelitek: ``Nem, folytatom tovább.''

Nagyon sok kihívással és nehézséggel kell szembenézzetek az életetekben. Amikor arról beszéltek, hogy munkába jártok, hogy a gondozzátok a családotokat - számunkra, akik nem vagyunk emberi formában, ez annyira nehéznek látszik. Úgy élni, hogy nincs tudatos kapcsolatotok a Szellemmel, az egyenlő a legvégső keresztrefeszítettséggel-áldozathozatallal. Valóban van egy nagy csomó jó dolog is abban, hogy az utazást emberként végzitek. A szeretetet a lehető legnehezebb körülmények, szituációk között tudjátok így megtanulni. Azt tanuljátok, hogy kik is vagytok igazán.

Nem nagyon tudunk erre másként válaszolni, mint a könnyeinkkel. Akit mi látunk, az az, aki folytatja az utazását, odaadóan folytatja nap, mint nap. Ismételjük, minden elismerésünk ezért nektek.

KÉRDÉS: Azt mondták nekem, hogy közvetíteni fogok. Én ellenállok, és túl akarok ezen lépni. Mit kellene tennem?

TÓBIÁS:  Azt mondod, hogy mások mondják meg neked, hogy mit tegyél, de a te belső lényed nem ért ezzel egyet. Nem értjük a kérdésedet. Hiszen a kérdésedben benne van a válasz. Saját magát válaszolja meg. Mások rengeteg sok őrültséget mondhatnak, hogy mit tegyél. Arra figyelj mindig, hogy mi van belül. Mikor arra figyelsz, hogy mit mond a belsőd…tudod mit közvetítesz ilyenkor? Magadat. Saját magadat.

Drága barátaim, a legcsodálatosabb dolog, amit valaha is adhattok egy másik embernek, aki eljön hozzátok tanítványként az az, hogy megmutatjátok neki azt, hogy kik vagytok ti, mint ember. A leghatalmasabb dolog, amit ti, mint emberi vezetők tehettek az az, ha leültök elé és azt mondjátok: „Megértelek, együttérzek veled, és  empátiával vagyok irántad, és az ösvény iránt, amin jársz, mivel én is ezen jártam valamikor. De nézz most rám! Csokoládét és édességet eszek, mégsem vagyok túlsúlyos. (a közönség nevet) Minden reggel, mikor felkelek, élvezem a madarak énekét. Elmegyek sétálni egyet, nem azért mert kell, hanem azért, mert ahhoz van kedvem.  Saját lényemet közvetítem, mert ő a leghatalmasabb teremtmény. Megengedem, hogy előlépjen az istenségem. Én birtoklom. Kifejezem a körülöttem levő világban, és ez örömmel tölt el. Minden nap jelen van a bőség az életemben. Olyan utakon jut el hozzám, amit meg se próbálok előre eltervezni. Nem próbálom meg azt sem irányítani, sem pedig szabályozni.  A bőség és az öröm azért jön el hozzám, mert egyszerűen beengedem őket az életembe.” Mikor ott ülsz a másik előtt bölcsen, és csupa jó dologról mesélsz nekik, az, ha magadat közvetíted, sokkal erőteljesebb, ha hiszed, ha nem, mintha valami olyan halott vénembert közvetítenél, mint amilyen Tóbiás.(a közönség nevet)

forrás : shaumbra.wire.hu