ÉS KRYON KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, LEE CARROLL CSATORNÁZÁSÁBAN 
 

Spanyolország, Madrid 

2009. március 29. 
 
 

Kryon és Tóbiás Madridban 
 

(lágy zene szól pár percen keresztül) 
 

     LEE CARROLL: Megváltoztattam a programot, és arra gondoltam, hogy ezt közölném veletek is… 

     ROBERT COXON (nevetve): Ó, hálás köszönet, hogy közlöd velem! 

     LEE CARROLL: … hogy ne lepődjetek meg. 

Szeretnék egy ajándékot adni nektek, és már intézkedek is. Az lenne a kérésem, hogy hozzatok ide egy másik széket is. Ezt a csatornázást meg szeretném osztani Tóbiással. (a közönség tapsol, és vidám zene szól, miközben Geoff felmegy a színpadra) 

Azt kérném, hogy Tóbiás kezdjen, és Kryon pedig majd utána következik.  

     GEOFFREY HOPPE: Miközben most előkészülünk, először is szeretném megköszönni Lee-nek, nem csak azt, hogy felhívta Tóbiást és engem a színpadra, hanem az Első Könyvet és az azt követő összes többit is; mert 1995. április 3-án, mikor este lefekvésre készen Lindával ágyba bújtunk, és elkezdtem olvasni az Első Könyvet, az teljes egészében megváltoztatta az életünket.  

Köszönöm. (a közönség tapsol) 

Egy pillanatot szeretnék még kérni. 

(Szünet)    

Robert, kérlek állítsd le a zenét. 

ROBERT: Megint?? 

GEOFFREY (nevetve): Valamit elfelejtettem. (nevetés) Annyira elragadott a pillanat, hogy elfelejtettem…(még nagyobb nevetés, miközben Geoff leveszi a cipőjét). Linda emlékeztetője nélkül semmi vagyok. Oké… köszönöm.  

(nevetés és taps, miközben Geoff le sem veszi a szemét Lee cipőjéről, mialatt izgatott, várakozással teli zene csendül fel. Lee sóhajt egy nagyot, majd leveszi a cipőjét, és hangosan a padlóra ejti.) 

Oké. Készen vagyunk? Rendben Robert, újra kezdenéd a zenét? 

ROBERT: Közben elfelejtettem, mit is akartam játszani. 

GEOFF (LEE-nek): El kell, hogy mondjam, már ha nem bánod, hogy lefogadom, hogy ez a legelső alkalom, hogy cipő nélkül csatornázol. Egy újabb legelső dolog itt, Spanyolországban!(nevetés és taps) Ó, akkor most már jöhetnek a képek! Készülhetnek a fotók! 

LEE: Szerintem ez itt nem jön be, mert ez angol humor. De azok, akik beszélnek angolul, érteni fogják.  

Jobb megfogalmazás szerintem, ha azt mondjuk, hogy így láthatják a talpunkat! (ez egy szóvicc, mert angolul a talp és a lélek szó kiejtése egyforma - a fordító megj.) 

GEOFF: Hű, ez jó volt. 

ROBERT: (megszakítja a tapsot): Geoff… Geoff…Halljátok, csak nem a Csatorna-szigetekről jöttetek? A Csatorna-szigetekről jöttetek! (nevetés) 

GEOFF: Rendben, akkor térjünk vissza ahhoz, amiben mindannyian a legjobbak vagyunk! 

(újra megszólal a lágy zene) 

(szünet) 
 

     TÓBIÁS: És ez így van, drága szent emberek, hogy tovább visszük ezt az energiát ebben a biztonságos és szent térben. Micsoda megtiszteltetés ez nekem, Tóbiásnak, hogy itt foglalhatok helyet e hatalmasság, Kryon mellett, és emellett a nagyszerű ember, Lee Carroll mellett. 

Ez tágra nyitja a szívem, és szinte könnyeket csalogat angyali szemembe, hogy ilyen hatalmasság jelenlétében lehetek. És ez alkalommal kivétel nélkül mindannyiótokat értettem ezalatt. Ha vettek egy pillantást az arkangyalok, az angyalok és az összes angyali lény hierarchiájára, akkor ennek az egész hierarchikus piramisnak a csúcsán ti, az emberek álltok. Ne feledjétek, hogy valaha ti is angyalok voltatok. Ott voltatok, ahol mi mindannyian vagyunk, de ezt követően nekivágtatok egy érdekesebb, bámulatosabb és izgalmasabb utazásnak, és fejest ugrottatok az emberi természetbe, eljöttetek a Földre, hogy rájöjjetek, kik is vagytok valójában. 

Következő inkarnációmban nem azért térek vissza a Földre, hogy bárkit vagy bármit is megmentsek. Minden a saját tökéletességében van. Hanem azért térek vissza a Földre, hogy veletek lehessek, hogy csatlakozhassak hozzátok a Földi inkarnáció csodálatos tapasztalásában, hogy megtehessem azokat a dolgokat, amikre csak az emberek képesek, hogy úgy tudjak nevetni, ahogy az előbb ti nevettetek – ó, persze az angyalok is nevetnek, de az nem bír azzal a mélységgel, amivel egy jó kiadós emberi kacaj. Azért is térek vissza, hogy hallgathassam az emberi zenét. Az angyali zene varázslatos, de a ti zenétek semmihez sem fogható, páratlan módon meséli el az emberi utazás történetét.     

Azért is térek vissza a Földre, hogy újra érezhessem egy másik ember érintését. Az angyalok össze tudják olvasztani a fénytest energiáikat, de az emberek a testet a testtel és a szívet a szívvel érintik meg. Össze tudnak fonódni egymással az emberek előtt ismert leggyönyörűségesebb ajándék által – amikor is megosztják egymással a szeretetüket.    

Azért is térek vissza a Földre, mert az angyali birodalmakban a kaja egy szívás. (a közönség nevet) Nincs olyan íze és zamata, mint a földi ételnek. Imádunk ételt bevinni a testünkbe és már alig várjuk a Földre való visszatérésünket. Nem csak az evés miatt, hanem mert ilyenkor osztozhatunk más emberek társaságán is a vacsora asztal körül. Ó, és utána következik egy pohár bor – vörös, száraz. Na ilyen nincs az angyali birodalmakban. Arra kértem Cauldret, hogy búcsú csatornázásom alkalmával szeretnék egy pohár bort meginni, hogy újra érezhessem és megízlelhessem ezt az emberi dolgot. Tehát kedveseim, nem azért térek vissza a Földre, hogy bárkit is megmentsek, hogy bármit is helyrehozzak, hanem azért, hogy ünnepeljem az életet.   

Akkor most szeretnék elmesélni nektek egy rövid kis történetet – amit rövidre fogok fogni. Volt egy csoportnyi fénymunkás, akik elmentek Angliába, egy Camelot nevezetű helyre. Oda, ahol valaha Merlin barlangja állt, és ahol a varázslataival és a rejtélyeivel kapcsolatos összes információját tárolta. Ez a fénymunkás csoport ellátogatott ehhez a barlanghoz, és megszólította Merlin szellemét.  

Így szóltak: -„Merlin, oszd meg velünk a titkaidat! Fedd fel előttünk a misztériumaidat!” 

Ekkor Merlin előállt, és azt mondta: -„Nincsenek megosztanivaló titkaim. Nincsenek felfednivaló rejtélyeim, mivel mindaz, amit valaha is tudtam és tettem, egy másik időszakban történt. Ti egy új időszakban éltek. Ahol új válaszok és új megoldások léteznek. Már vártam az érkezéseteket!” –mondta Merlin – „Hogy továbbléphessek, és elengedésre kerülhessek. És most már kivétel nélkül egyedül csak rajtatok áll, hogy megértsétek az Új Energia misztériumait.” 

Volt egy csapatnyi Új Energia munkás, akik elzarándokoltak Kauai szent szigetére. Keresztülvágtak a dzsungeleken és eljutottak arra a helyre, ahonnan az eredeti hula ceremónia származik. És a fénymunkások eme csoportja szólította Pele-t, a szent istennőt, majd így szóltak: -„Pele, kérlek tárd fel előttünk a misztériumokat, és oszd meg velünk a titkaidat!” 

Pele energiája előlépett, és így szólt a fénymunkásokhoz: „Nincsenek titkaim, és nincsenek misztériumaim, amiket most alkalmazhatnátok. Ti egy egészen más tudatosságban éltek most, mint mi több száz évvel ezelőtt. Már vártalak titeket, az Új Tudatosság munkásait, hogy eljöjjetek, és végre elengedhessem a Földről az energiámat, és a következő helyemre távozhassak. Rajtatok áll, hogy megteremtsétek az Új Energia rejtelmeit.” 

És egy csoportnyi fénymunkás egy pár héttel ezelőtt elutazott Egyiptomba, a Nagy Piramishoz, és hason csúszva bejutottak a Király Kamrájába. Körbegyűltek, intonáltak és lélegeztek. Majd szólították a fáraók ősi energiáit, akik meg is jelentek. Ekkor a fénymunkások azt mondták: -„Drága Fáraók, osszátok meg velünk a titkaitokat, és tárjátok fel előttünk a misztériumaitokat!” 

A Fáraók pedig így válaszoltak. –„Nagyon örülünk, hogy eljöttetek! Már vártunk titeket, akik az új megvilágosodottak vagytok a Földön, mert végre tovább léphetünk. Az emberek már több száz éve járnak ide, és tudni akarják, hogy miféle titkokat őrzünk itt. Lényegében ez a Földhöz kötötte az energiáinkat. Az a régi tudatosság itt tartott minket a Földön. Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt vagytok! Most akkor átnyújtjuk nektek a stafétabotot. És egyébként, bármilyen megosztani való titkunk is volt, bármilyen feltárnivaló rejtélyeink is voltak, az már több ezer évvel ezelőtt volt. Ez ma már nem érvényes. Elbúcsúzunk.” – mondták. „Adios” 

Tehát drágáim, a sort egyre csak folytathatnám. A fénymunkások ellátogattak Mexikó nagyszerű templomaihoz, elmentek Észak-Amerika szakrális területeire, Dél-Franciaország szent területeire, bejárták Indiát, Kínát, és az egész világot. Azért utaztak el ezekre a helyekre, hogy felkutassák az ősi rejtélyeket és titkokat. Az ősi múlt alakjai pedig már vártak az érkezésetekre, hogy felmenést kapjanak a feladataik alól, és azt mondhassák nektek: -„Ez a ti időszakotok. Ez az Új Energia. Nektek kell behoznotok az új tudatosságot.” 

„És jut eszünkbe, búcsúzóul még annyit mondanánk nektek, hogy semmit se tartsatok titokban, és ne hagyjátok, hogy bármi is rejtély maradjon! Ennek egyszerűnek kellene lennie. Érhetőnek kellene lennie. És mindenki számára elérhetőnek kellene lennie.” 

Tehát ez volt az én fénymunkásokról szóló történetem, akik ellátogattak az ősi helyekre és megértették, hogy ti vagytok azok, akikre vártak.  
 

És ez így van.  
 

     KRYON: Üdvözöllek titeket kedveseim. Kryon vagyok a mágneses szolgálattól. És ez így van, hogy Tóbiást ismerem, hiszen Ő a fátyol felém eső oldalán tartózkodik. Most éppen ott állok mellette. Ránézek, és azt mondom most neki: -„Ebben az elmúlt pár évben remek munkát végeztél egy halott zsidóhoz képest!” (a közönség nevet) Ő egy ismert energia. 

Az univerzum entitásaként kötött szerződésedben az áll, hogy potenciáljaid energiáinak testetöltése nem ér véget azzal, hogy eltávozol erről a bolygóról. Nézzétek csak Tóbiást! Nézzétek csak micsoda energiát manifesztált a bolygón töltött ideje alatt, micsoda bölcsességet gyűjtött össze, amit azon életek Akasha Krónikájában használt fel. Nézzétek csak micsoda energiát adott nektek annak ellenére, hogy közben a fátyol másik oldalán tartózkodott. Nézzétek meg, ahogy összeolvad azzal az emberrel, akit kiválasztott. Nézzétek csak mekkora szeretetet váltott ez ki kettejük között! Nézzétek csak meg annak az embernek elfogadását, aki úgy döntött, beleegyezik abba, hogy valaki más szavait közvetítse.  

Mégis, milyen gondolatokra késztet ez benneteket magában az univerzumban betöltött célotok kapcsán? Vannak közöttetek olyanok, akik talán mostanában veszítettétek el a szeretteiteket? Bárki közületek megtapasztalta-e őket, akik átmentek, talán még idejük lejárta előtt? Ó, tudom, hogy hiányoznak nektek, de talán volt egy nemesebb, hatalmasabb cél. Eszetekbe ötlött-e, hogy dolguk volt itt, amit csak akkor tudnak elvégezni, ha a fátyol felém eső oldalán vannak? Amikor a vezetők és az angyalok energiáira gondoltok, mégis kicsodák ők? Tóbiás éppen az előbb azonosította őket – a család, ti vagytok azok. Lehetséges lenne akkor, hogy ezen entitások némelyike most is veletek van? Lehetséges lenne, hogy azok, akiket szerettél és elvesztettél újra veled vannak? Lehet, hogy ez tényleg egy élet kör, ami erősíti egymást? Ami az jelenti, hogy nincs úgy részekre tagolva, ahogy eddig hitted.  

Lássátok meg ennek a rendszernek a szépségét! Nézzétek csak meg ezen a színpadon azoknak a történetét, akiket rendkívül mélyen megérintett egy entitás, aki más sok alkalommal járt a bolygótokon és újra meglátogatott titeket, miközben már itt volt velem. Mit mond ez nektek a rendszerről?  

Tóbiás mondott valami mást is. Hogy alig várja, hogy visszatérjen. Hányszor hallottátok már Kryontól… hogy milyen elképesztő nagyon és kimondhatatlanul szeretve vagytok?                 

Vannak közöttetek olyanok, akik azt gondoljátok, hogy a Földi tapasztalás egy olyan dolog, amin jobb minél előbb túlesni. Úgy is fogalmazhatnátok, hogy kényelmetlen itt lenni, de ez csak azért van, mert még nem találtátok meg azt, ami ott rejlik bennetek. Van bennetek valami, ami pont olyan hatalmas, mint bennem. Ez az Isteni Mag. A Magasabb Én. Aki két világ között, a tiétek és az enyém között járkál. Amennyiben megérintenéd ezt a részedet, semmi okod nem lenne többé azt érezned, hogy ez egy rossz hely. 

Tóbiás vissza akar térni. Említett egy-két dolgot, ami örömteli és élvezetes a számára, és az egyiket most rögtön vizsgálat alá is vetném. Ez nem lejegyzetelésre való információ kedveseim, hiszen a tanítás már elhangzott. Ez Tóbiással a mi közös üzenetünk. Van valami, ami a fátyol mind két oldalán ugyanolyan, és erről szeretnék most beszélni.  

A fátyol felém eső oldalán, ahol Tóbiással vagyunk most, egy vastagság lep be minket. Nagyon nehéz ezt bármilyen nyelven is körülírni. Áthatja a lényünket, és mi ezt „Isten szeretetének” nevezzük. A fátyol felénk eső oldalán ez mindig itt van. Állandóan érezzük. De amikor emberi lénnyé válsz, ez megváltozik. Ez nem azt jelenti, hogy eltávolításra kerül, hanem azt hogy a belsődbe áramlik, és elrejtőzik. De attól még ugyanúgy mindig ott van. 

Akkor ezt most egy pillanatra vizsgáljuk csak meg! Ezek azok a dolgok, amiket Tóbiás hiányol.  

Édesanya, emlékszel még milyen volt, amikor első ízben néztél bele újszülött csecsemőd szemébe? Létezik egyáltalán bármi is, ami jobb a szeretetnél? Könnyekre fakasztott ez téged akkor? Amikor a gyermek először a szemedbe néz, a kötődés kezdetét veszi. Magadban hordoztad ezt az életet egy bizonyos időn keresztül. Aztán az testet ölt, ott van most melletted, és te a karjaidban tartod őt. Létezik-e ennél hatalmasabb szeretet? És amikor ez kitárja a szíved, és amikor az egész termet beragyogja ez a hihetetlen szépség, azt kérdezem tőled: Honnan jött ez az energia? Azt hiszed ez biológiai eredetű? Azt hiszed, hogy mindezt a véred, a részecskéid vagy az agyad generálja?  

Édesanya, te ezt jobban tudod. Ez egy varázslatos pillanat, amikor az angyalok mind ott állnak az ágy körül, és eléneklik annak hálaadó énekét, hogy egy újabb élet csatlakozott. Tóbiás ezt akarja. Megérdemli ezt. És meg is fogja kapni.  

Nagyon sokféle módja létezik a szeretetnek. Hadd meséljek még valami másról is, ami szintén hiányzik Tóbiásnak. Tudom, hogy miről beszél, hiszen részt vettem minden egyes életben, és megfigyeltem mindezeket a dolgokat. Ember lény – szeretném, ha emlékeznél valamire. Emlékszel milyen érzés is volt, amikor legelőször szerelemes lettél? Valódi szerelemről beszélek, amikor két ember egyként jön össze. Emlékszel még milyen volt, amikor olyan nagyon szerelmes voltál, hogy képtelen voltál tisztán gondolkodni? Bolygótokokon a pszichológusok azt mondják, hogy amikor valaki szerelmes, az olyan, mintha átmenetileg elvesztette volna az épelméjűségét. Ennyire erős tud lenni.  

Emlékszel erre? Emlékszel milyen belenézni a másik szemébe? Egy pillanatra még a lélegzeted is elakad. Mikor két szerelmes ember egymás szemébe néz. Ó, emlékszel milyen ez? Ez közös az emberekben. Valaha is megengedted magadnak, hogy tényleg szerelmes légy? És azután, mikor első ízben összejöttök, amikor először megérintitek egymást, és a szoba felrobban, és ti ezt érzitek! Olyan nagyon szerelmesek vagytok. 

Hadd kérdezzek valamit! Ez honnan jött? 

És megmondom nektek – ez a benned élő Isten szeretete, aki azokra a pillanatokra megélésre kerül, talán hetekre, esetleg egy életen át. És ez nem a testedből jött, hanem a lelkedből. 

Mindezeknél a dolgoknál - amikről most szót ejtek - kinyúltok és magatokhoz ragadjátok azokat a fátylon keresztül, és egy rövidke pillanat erejéig megtapasztaljátok itt. Tóbiás ezt hiányolja. Mit mond ez nektek az emberi létezésről, hogy van valaki, aki már oda-vissza lejárta az utat, Kryonnal ellentétben, és azt mondja, hogy vissza akar jönni? Van itt valami. Ez volt Kryon tanítása már a kezdetektől fogva, hogyha megtalálod azt a pontot, ahol csatlakozol a Magasabb Énedhez, akkor létrehozod a mesterlétet saját magadban.          

Tóbiás beszélt a fáklya átadásáról. Ez nagyon is pontos. A bolygó új fénymunkásai átveszik az ősi mesterek pozícióit. Ezért látogatnak el a szent helyekre. Nem kíváncsiságból, nem azért, hogy fényképeket készítsenek, hanem azért, hogy ott legyenek, és átvegyék az energiákat.  

Erről ismert az Új Energia. Annyira új, hogy a múlt összes titka elveszíti jelentőségét. Hiszen a múlt titkai ismertek előttetek. A birtokotokba kerültek most. A régi korok egyetlen mestere sem tud többet nálatok. És ezt Tóbiás tudja. 

Tudjátok, miért akar valójában visszatérni? Mert együtt akar lenni veletek. És ezt ő is elmondta. Veletek akar lenni, ennek a bolygónak a mestereivel. Nem fogja kihagyni ezt az alkalmat, hogy megszülessen, részt vegyen ebben, és lássa a békét a Földön. Nem fog ebből kimaradni. Mit mond ez nektek arról, hogy kik vagytok, és mire vagytok képesek? 

Ez Kryon tanítása. Ez Tóbiás tanítása. Nincs különbség az üzenetünkben, és ezért is vagyunk itt. És ez így van, hogy ma este két üzenetet is hallottatok a fátyol másik oldaláról, ami egy és ugyanaz. És ezek az üzenetek megerősítették az emberi lény élet tapasztalását. Az egyetlen kérésünk az, hogy találjátok meg a belsőtökben azt a helyet, ami a fátyol másik oldaláról való, aki engedi és hagyja, hogy felgyúljon bennetek a szeretet az anyákért és apákért, a fivérekért és nővérekért. 

Közületek hányan voltatok már szerelmesek egy állatba? Hát nem találtátok bámulatosnak, amikor visszanéztek rátok azokkal a szemekkel? És te képes vagy olvasni az állat szeméből. Azt mondják: -„Tudom, hogy ki vagy, és én is szeretlek téged.” Az állatok ezt érzik. Na és ez vajon honnan ered? Azt hiszed, hogy az állat biológiájából fakad, igaz? Azt hiszitek, hogy az entitások között meglévő kötelék – emberi, állati – biológiai? Hát nem az. Még az állat is tud a fátyol másik oldaláról.  

Tudtad, hogy az állat képes meglátni benned az istenséget? Valóban. Ez nyilvánvaló. És akkor most mihez kezdesz ezzel? 

Drága emberi lény, eljön majd egy nap, amikor ránézel egy másik emberre, és Istent látod meg benne. Az ősi mesterek elmondták ezt neked, és ez így is lesz. Keresd ezt! Elsőként ezt a részét üdvözöld az embernek, még mielőtt megértenéd vagy felismernéd kik is még ők. Amikor egy emberi lénnyel találkozol, még mielőtt felismernéd a nemét, képes vagy szeretni a benne lakozó Istent?  Ha képes vagy erre, akkor ez a mesterlét egy jellemzője. 

Micsoda időszak ez az életre, soha ehhez fogható időszak nem köszöntött még e Földre! És Tóbiás bölcs, amiért idejön, és csatlakozik hozzátok. Nem is csoda, hogy a szinkronicitás összehozta ezt ma este. Emlékezzetek erre! Érezzétek ezt!  

Mindazt, amit elmondtunk nektek, a szeretetünk vezérelte. 
 

És ez így van.           

forrás : shaumbra.wire.hu