Nincs pusztítóbb indulat a haragnál.

Lelki habitusunk, jellemünk valódi próbája tulajdonképpen az, hogy hogyan viselkedünk egymással a hétköznapokon.

Ha nem találunk valamit, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

A valódi szeretet és jóság az értelemre, józan tudatosságra épül.

Ha úgy találjuk, hogy nem tudunk segíteni, legalább ne ártsunk.

A bajkeverők, bizony, döntően boldogtalanok. Jobb tehát tisztességesnek maradni, vállalni a felelősséget tetteinkért, pozitív életet élni.

Jó szívvel lenni mások iránt, hűséget, melegséget érezni, a lélek megkönnyebbülését jelenti. Ez az enyhet adó érzés a nyugalom, a sikerült élet bizonyítéka.

Ha valaki nyitott és szabd, akkor egyre több új gondolatot képes magába fogadni, és ez egyre több energia kifejtésére készteti. Ez mind mások felé árad, s íly módon segít rajtuk. Ez igen hasznos és szükséges, különösen manapság.

Tudnunk kell, hogy bár úgy látszik, ellenfeleink képesek ártani nekünk, a nagyobb kárt ezzel mégis önmaguknak okozzák.

Ha eléggé türelmesek vagyunk, akkor az, ami különben igen fájdalmasan, elviselhetetlenül érintene minket, már nem lesz olyan borzasztó.

Az igazi hős az, aki a haragot és a gyűlöletet győzi le.

A kimondott bántó szavak már visszavonhatatlanok.

A hallgatás mindennel felér, olyan, mint a fáklyafény, mely elűzi a nem-tudás sötétségét.

Úgy adj, hogy közben boldogság sugározzon az arcodról. Mosoly és tisztességes szándék.

Igazi barátságról akkor lehet beszélni, amikor az valódi érzéseken alapszik. Az azonosság, az összetartozás, az egymás iránti feltétlen bizalom és hűség érzésén.

…minden és mindenki előtt nekünk magunknak van jogunk megítélni, hogy mi számít valódi értéknek, valóban fontosnak az életünkben.

Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele.

forrás : aharmoniamuveszete.lapunk.hu