Tendzin Gyaco, a XIV. Dalai Lama
Potala/15.
Őszentsége Tendzin Gyaco /t: rTen-'dzin rGya-mtsho/, a XIV. Dalai Lama, teljes buddhista nevén Dzsecün Cshampel Ngáváng Lophszáng Jese Tendzin Gyaco /t: rJe-btsun ’Jam-dpal Ngag-dbang bLo-bzang Ye-shes rTen-’dzin rGya-mtsho/, aminek jelentése „Tiszteletre Méltó, Madzsusrí (Szelíd Dicsőség?), a Beszéd Hatalmának, a Jó Elmének, a Bölcsességnek, és a Tan Fenntartásának, Tengere”.
A buddhista hagyomány szerint a dalai lámák Csenreszinek /t: sPyan-ras-gzigs, sz: Avalokitesvara = Könyörületes szem?, Nagy Irgalmú Úr/, az együttérzés és szeretet bódhiszattvájának /t: byang-chub sems-dpa’/ megtestesülései. Csenreszi egyben Tibet védőistensége, és a buddhista legendák szerint a tibeti nép ősatyja, aki Thölma /t: sGrol-ma, sz: Tārā/ istennővel nemzette a hat letelepedő tibeti törzs vezet?őét. A dalai lámák oltalmazó istensége Dordzse Thakhden /t: rDo-rje Brag-ldan/. A dalai lámák öröklési rendszerének alapját a tulkuság /t: sprul-sku = varázsolt test/ intézménye képezi, amely szerint az egyházfő halála után egy másik testben születik újjá, ez a test-láncolat elmélet.

Őszentsége 1935. július 6-án született Hlamo Thonthup /t: lHa-mo Thon-dup = Vágybetöltő Istennő/ néven Amtho /t: A-mdo/ tartomány Tákhcer /t: sTag-’tsher/ falujában, egy szegény paraszti családban. Anyja 16 gyereket hozott a világra, melyb?l csak 7 nőtt fel. Hlamo Thonthup az életbe maradtak közül a hatodik gyerek. A kis Thonthup mindig ragaszkodott, hogy ő üljön az asztalf?őél, és többször mondogatta Hlászába megyek. Egy évvel a XIII. Dalai Lama halála után a régens a Hlamö Laco /t: Lha-mo’i bLa-mtsho/ tóhoz utazott, hogy annak vizében megpillantsa az útmutató látomást. A régens előtt megjelent három szótag, és egy falu képe. Ezután három bizottság indult a keresésre. Az ifjú Thonthup azt mondta a vizsgálóbizottság egyik szolgálónak öltözött lámájának: Szera lama, Szera lama, aki valóban ebből a kolostorból jött. A küldöttség tagjai néhány nappal később, a XIII. Dalai Lama személyes tárgyaival már mint lámák tértek vissza Thonthup családjához. A próba során ezeket más tárgyakkal együtt mutatták meg a gyermeknek, aki a dalai lámáéra rendre azt mondta: Ez az enyém. Végül a három jelölt közül a Kuku-nór vidékéről származó kisfiú személyét erősítette meg a necsungi /t: gNas-chung/ jós. 1939-ben, amikor a gyereket Hlászába akarták vinni Csinghaj kínai kormányzója, Ma Phu-fang /k: Mapufang/ ezt megakadályozta, végül egy hatalmas összeg fejében átengedte a jelöltet. Az ifjú egyházf? másfél évig a Kumphum /t: sKu-’bum / kolostorban tartózkodott, mielőtt  a fővárosba vitték volna. Az ifjú láma 1940-es beiktatási szertartásakor a Tendzin Gyaco nevet kapta, novíciussá avatták, és hamarosan megkezdte tanulmányait a vallási ismeretek és a világi tudományok terén. A beiktatásán Kínát Vu Csung-hszin /k: Wuzhongxin/, a Mongol és Tibeti Ügyekért Felel?s Bizottság elnöke képviselte. Az ifjú testetöltést beköltöztették a Potálába, ahol az V. Dalai Lama szobáját kapta meg a hatodik emeleten. Szolgálatára kineveztek egy szertartásmestert /t: chos-pon mkhan-po/, egy konyhaf?nököt /t: gsol-pon mkhan-po/ és egy f?ruhatárost /t: sim-pon mkhan-po/. ?szentségét a nép leginkább Kunthünnek /t: Kun-’dun = Jelenlét/ nevezi.
1944-ben negyedszeri próbálkozásra sikerült az osztrák Heinrich Harrernak és Peter Aufschnaiternek megszöknie az brit fogolytáborból, és mivel más lehet?ség nem lévén Tibeten keresztül akartak visszatérni Európába. Így jutottak el 1948-ban Hlászába, ahol Harrer megismerkedett az ifjú dalai lámával. Harrer addigra már jól beszélt tibetiül, és heti találkozások nyomán baráti viszony jött létre közöttük, s?t több területen tanárává is vált, mint az angol nyelvben, az európai kultúra terén, és bizonyos gyakorlati kérdésekben. ?szentsége önéletrajzában így emlékezett meg róla, „nagyon kedves embernek bizonyult”. Mindez a kapcsolat 1951-ig tartott, amikor a kínai bevonulás miatt távozniuk kellett az idegeneknek.

1949-ben Kínában a kuomintang összeomlott, október 1-én Pekingben kikiáltották a Népköztársaságot. 1950. október 7-én Mao Ce-tung /k: Mao Zedong/ parancsára a kínai Vörös Hadsereg megkezdte Tibet megszállását. A súlyos helyzet miatt, és a necsungi jós javaslatára 1950. november 17-én a fény?z? trónra lépési szertartás során a régens átadta Tibet világi és egyházi irányítását az ifjú Tendzin Gyácónak. A kínaiak házi ?rizetbe tartották, és megpróbálták átnevelni ?szentsége legid?sebb bátyját, a Kumphum apátját. Kés?bb arra utasították, Hlászába utazva beszélje rá az egyházf?t a kínai uralom elfogadására, ha pedig erre nem hajlandó, akkor ölje meg a testvérét, amiért majd kell? pénzjutalmat kaphat.

1950 decemberében tanácsadói nyomására, mivel a kínai fenyegetés nagyon megn?tt, a XIV. Dalai Lama és néhány minisztere a déli vidékre költözött, hogy ha kell közel legyen India. ?szentsége álruhában, kíséretével Gyelcén /t:: rGyal-rtse/ keresztül megérkezett a szikkimi határhoz közeli Thomóba /t: Gro-mo/. A Potala kincstárát is ide szállították. ?szentsége azonnal békeküldöttséget indított Pekingbe, amelyet egy Ngápo Ngáváng Cshikhme /t: Nga-phod Ngag-dbang ’Jig-med/ nev? áruló minisztere vezetett. Thomóban a rádióból tudta meg a dalai lama, hogy május 23-án a Pekingbe tartózkodó tibeti küldöttségre rákényszeríttették a 17 pontos egyezmény aláírását, amely értelmében Tibet elvesztette függetlenségét. Az els? pont szerint „a tibeti népnek egyesülnie kell a kínaival, és ki kell ?znie Tibetb?l az imperialista er?ket… A tibeti népnek vissza kell térnie az anyaország, a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére.”. A másodikban többek között az áll: „helyi (tibeti) kormány tevékenyen hozzájárul a Népi Felszabadító Hadsereg behatolásához Tibetbe, valamint a nemzeti ellenállás lecsillapításához”. A kommunista kormány Csang Tying-vu /k: Zhang Jingwu/ tábornokot nevezte ki tibeti ügyek felel?sének. A kínai tábornok követelte, hogy a dalai lama térjen vissza a f?városba. Tendzin Gyaco augusztus 17-én érkezett meg Hlászába. Ekkor az egyik miniszter, Tsepon Shakabpa /t: Tse-pon Sha-kab-pa/ Amerikába utazott, hátha ott kieszközölhet valami támogatást, de küldöttség ment Nagy-Britanniába, Indiába és Nepálba is. Azonban sehol sem kaptak érdemi segítséget.
1951. október 26-ára a hódítók elérték Hlászát, és a kínai „felszabadító” hadsereg 3000 katonája bevonult a tibeti f?városba. A kínai seregek még ebben az évben teljes egészében megszállták az országot. 1952. áprilisában a X. Pancsen Lama a kínai hadsereg kíséretében Hlászába érkezett, és találkozott a XIV. Dalai Lámával, majd a Tásihlünpóban elfoglalta a székhelyét. 1953 nyarán ?szentsége, Ling /t: gLing/ rinpocsét?l megkapta a Kálacsakra beavatást. 1954-ben ?szentsége Pekingbe utazott, hogy Mao elnökkel tárgyaljon országa sorsáról, de eredménytelenül. ?szentségét kínai körutazásra vitték, majd a kínai nemzeti ünnepi fogadáson több ország vezet?ivel találkozott, többek között Nyikita Hruscsovval és Nehru pandittal. A kínai vezetés a „Tibet autonóm tartományt kormányzó bizottság” létrehozásával bocsátotta el az egyházf?t. Az utolsó találkozáskor Mao diszkréten kifejtette a tibeti Tendzin Gyacónak, hogy a vallás veszélyes méreg, amely er?sen megfert?zte mind Tibetet, mind Mongóliát. ?szentsége 1955 júniusában tért vissza Hlászába. 1956-os újévi ünnepen a a necsungi jós azt mondta, hogy a dalai lama nyugaton fog ragyogni. Hlászában még ebben az évben Tendzin Gyaco a Buddha 2500 éves születésnapja alkalmából rendezend? Buddha Dzsajantira Indiába utazott, bár nem könnyen, hiszen a kínaiak ?szentsége helyett egy képvisel?t kívántak elküldeni. Végül Dzsaváharlál Nehru elnök javaslatára Peking beadta a derekát. Tendzin Gyacónak Indiában alkalma nyílt tárgyalni a tibeti helyzetr?l Nehru elnökkel. Az indiai elnök megértette a tibeti nép nehéz helyzetét, de kifejtette nem áll módjában segíteni Tibeten. ?szentsége tibeti tanácsadói javaslatára felvetette az indiai szám?zetés lehet?ségét, nevezetesen, hogy a szabad Indiából jobban tudná el?segíteni a Tibet ügyet, amir?l azonban Nehru pandit lebeszélte. Tendzin Gyaco ezután Szikkimbe utazott, végül 1957-ben hazaindult Hlászába.

1959-es mönlám ünnepen Tendzin Gyaco elnyerte a hlárámpá khese /t: lha-ram-pa dge-bshes ~ filozófia doktora/ címet. A hír hallatán a kínaiak tanítás végett meghívták Tendzin Gyacót, azonban a közölték a test?reivel, hogy nem kísérhetik vezet?jüket a kínai táborba. ?szentsége bár gyanús volt, de el kívánt menni a kínaiak táborába, aminek híre hamar elterjedt Hlászában. A kérdéses id?pontban, 1959. március 10-én kora reggel a vallási vezet? védelmére kb. 30.000 ember gy?lt össze a Norphu Lingká /t: Nor-bu gLing-ka/ el?tt. A tömeg tiltakozni kezdett a kínai megszállás ellen. Ilyen szavakat kiálltoztak: „Ki a kínaiakkal! Tibet a tibetieké!” A forrongó hangulat végett ?szentsége lemondta a látogatást. A lázadás egyre fokozódott, amit már a dalai lama sem tudott megállítani, a z?rzavar egyre n?tt. A necsungi orákulum azt tanácsolta ?szentségének, hogy maradjon, és folytassa a párbeszédet a kínaiakkal. Sokan a hlászái indiai konzulátuson kértek menedéket. 16-án Tan Kuan-szen /k: Dan Guansen/ tábornok ultimátumot küldött Tendzin Gyaconak, amelyben a tömeg megtámadását, és a nyári palota bombázását helyezte kilátásba. A husángokkal és elöltölt?s puskákkal felfegyverzett tibeti nép körbezárva a Norphu Lingkát, a végs?kig elszánva ?rizte a számára legértékesebbet, a dalai lámát. Március 17-én két lövedék csapódott be a vallási vezet? nyári palotájába, akivel ekkor a transzba esett necsungi jós azt közölte: „Menj, menj! Ma éjszaka!” ?szentsége álruhában, kíséretével együtt titokban, még aznap éjjel jakháton elindult India felé, azonban nem a szokásos úton, hanem a jós által javasolt keleti irányba Ásszam felé. Március 19-én a kínai Központi Bizottság, utasításba adta a tibeti kerület katonai parancsnokságának a lázadás elfojtását, ezért lövetni kezdték a Potala palotát és a Norphu Lingkát, majd harckocsik l?tték a lakosságot. 12.000 tibeti esett el a megtorlásban. A kínaiak március 20-án értesültek a vallási vezet? szökésér?l, katonákat és repül?ket küldtek elfogására, de eredménytelenül. Március 22-ére virradóra a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg teljes ellen?rzése alá vonta Hlászát. Március 28-án Hlászá város kínai tanácsa azonnali hatállyal feloszlatta a helyi tibeti kormányt, és a 18 magas rangú tibeti hivatalnokot, akik a XIV. Dalai Lámával menekültek felfüggesztette minden pozíciójából. A menekül?k útközben kapták a hírt, hogy a kínaiak feloszlatták a kormányt, így ?szentsége és kísérete ideiglenes kormányt alakított, másfel?l követeket küldtek Indiába, hogy menedéket kérjen a vallási vezet? számára. Március 30-án érték el a határt, majd Tezpurba mentek. A kínaiak ?szentsége távozást úgy kommentálták, hogy a lázadók egy csapata rabolta el a dalai lámát, amit ezért jogosan torolt meg a kínai hadsereg.
Indiában külön vonat vitte a dalai lámát, és ahol megjelent tömegek üdvözölték. Április 18-án ?szentsége megérkezett az indiai Musszuriban lév? Footnils táborba, ahol hamarosan találkozott Nehru pandittal, akit?l értesült a hazájában végbement tragikus eseményekr?l. Nehru nehéz helyzetben volt, mivel segíteni szeretett volna Tibetnek, de meg kell ?riznie a jó viszonyt Kínával, akivel Indiának több területi vitája is volt. Nem tehetett mást, mint hogy menedékjogot adott a tibeti vezet?nek és kíséretének, valamint táborhelyeket jelölt ki a számukra. Az indiai kormány nyilatkozatot adott ki arról, hogy nem ismeri el a dalai lama emigráns kormányát, azonban a tibeti vezet?ket hagyják tevékenykedni, s?t minden segítséget megadnak nekik. ?szentsége június 20-án adott el?ször sajtónyilatkozatot, majd hamarosan Delhibe utazott, hogy tárgyaljon az indiai kormány tagjaival. Év végére Ácsárja Kripalmi vezetésével megalakult a tibeti menekültek segítésére a Központi Segély Bizottság, amely Dharamszálát (hindi = a Tan lakóhelye) jelölte ki a tibetiek végleges lakóhelyéül.

1960-tól a vallási vezet? után megindult a tibeti menekültáradat Indiába, Nepálba és a világ számtalan más országába. ?szentsége Dharamszálában hamarosan felállította a Tibeti Nép Képvisel?inek Gy?lését, amely havonta ülésezik, és parlamentként m?ködik. A tibeti vezet?k véleményét figyelembe véve körvonalaiban kidolgozta az eljövend? szabad és független Tibet alkotmányát, melynek végs? változatát 1963-ban el is fogadták.

1967-ben Kínában elkezd?dött a kulturális forradalom, amelynek következtében megindult a kolostorok lerombolása, és a szent könyvek égetése. Ennek eredményeképpen a 6259 tibeti kolostorból mindössze nyolc maradt épen. Augusztus 28-án a Vörös Hadsereg 28.000 katonája bevonult Hlászába, és hatalmas pusztítást végzett. A kulturális forradalom eredményeképpen a tibeti nyelvet kizárólag vallási nyelvként kezdte kezelni a kínai irányítás, a tibeti irodalom- és nyelvkönyveket betiltották, helyükbe Mao tanításai kerültek. Megindult Tibet szocialista átszervezése, melynek végrehajtására a helyi lakossághoz képest jelent?s számú han kínai kádert telepítettek a világ tetejére. Tendzin Gyaco mindennek ellenére meg?rizte nyugalmát, és a népe számára a Gandhi-féle er?szakmentes ellenállás stratégiáját szorgalmazta.
1967-ben ?szentsége a szám?zetési ideje óta el?ször hagyta el Indiát, els? útja két buddhista országba, Thaiföldre és Japánba vezetett. 1969. március 10-én a Dalai Lama bejelentette, hogy azon a napon, amikor Tibet visszanyeri függetlenségét, a népnek döntenie kell arról, hogy milyen államformában akar élni. 1973-ban már hathetes, 11 országot érint? látogatásra indult Nyugat- és Észak-Európába, Rómában találkozott VI. Pál pápával. 1976-ban látogatott el?ször az USA-ba. 1979 február 1-én az USA elismerte Kínát, ezért a nemzetközi politika színterén nehéz helyzetbe kerültek a Kína által megszállt területek (Tibet, Kelet-Turkesztán, Bels?-Mongólia) és Tajvan. A X. Pancsen Lama ugyanezen a napon hazahívta a XIV. Dalai Lámát, amivel egy újabb kínai-tibeti dialógust kívánt elindítani. ?szentsége ezt komolyan fontolóra vette, és a szám?zetésben lév? tibeti kormány augusztusban Jucen Thuphten Namgyal /t: Yu-mtshan Thub-bstan rNam-rgyal/ vezetésével hazaküldte Tibetbe az els? tényfeltáró bizottságot. Az öttagú bizottság érkezésére ezrek tódultak ki Hlászá utcáira, és ?szentsége fel?l érdekl?dtek. A küldöttség találkozott a X. Pancsen Lámával is, akinek testén jól látszottak a korábbi kínzások nyomai. A bizottság jelentésében szerepelt a nyilvános kivégzések gyakorlata, és a tömegek éheztetése is, aminek számtalan ártatlan áldozat volt a következménye. Mindezt a kínaiak igen rossz néven vették, és a pekingi kormány a bírálatot követ?en ismét megtorlásokhoz folyamodott. 1980-ban újabb két tényfeltáró bizottság érkezett Dharamszálából Tibetbe. 1981. március 13-án ?szentsége levelet küldött Teng Hsziao-pingnek, melyben a harmadik tényfeltáró bizottság jelentésére építve megállapította: „Tibetben szégyenteljes állapotok uralkodnak”, továbbá „hiteles er?feszítéseket kell tenni a tibeti probléma megoldása érdekében, a valóságos tények és a belátás útján”.

1982. szeptember 21-én a XIV. Dalai Lama az USA-ban (Washington DC) az amerikai kongresszus Emberjogi Bizottságánál el?terjesztette a Tibettel kapcsolatos „Ötpontos Béketervét”: 1. Tibet egész területét békeövezetté kell nyilvánítani; 2. Kína hagyjon fel betelepítési politikájával, amely már a tibeti nép részarányát veszélyezteti saját országában; 3. A tibeti nép alapvet? emberi jogainak és demokratikus szabadságát tiszteletben kell tartani; 4. Tibet természeti környezetét helyre kell állítani, és meg kell óvni. Kína Tibet területén ne állíthasson el? többé nukleáris fegyvereket, és ne helyezhessen el nukleáris hulladékot sem; 5. Érdemi tárgyalásokat kell kezdeni Tibet jövend? státusáról, valamint a tibeti és kínai nép viszonyáról. A kínai vezetés teljességében elvetette ezt a tervezetet.

1988. június 15-én a XIV. Dalai Lama Strasbourgban, az Európa Parlamentben el?terjesztette a tibeti probléma megoldására irányuló javaslatát öt pontban (strasbourgi javaslat). Őszentsége legfőbb szándéka a konstruktív párbeszéd megindítása volt. Tendzin Gyaco kijelentette, hogy a párbeszédet lefolytató tibeti küldöttség kész találkozni a kínaiakkal, mindezt a Teng Hsziao-ping korábbi invitáló nyilatkozatára alapozta. Mivel ?szentsége a szám?zetés kezdete óta békés eszközökkel harcolt a tibeti nép szabadságáért és a világbékéért, 1989. október 5-én Nobel-békedíjjal tüntették ki, kiemelve azt, hogy ?szentsége a tibetiek felszabadítási mozgalmában ragaszkodik az erőszakmentes és a kölcsönös tiszteleten alapuló, békés tárgyalásokhoz. Amikor a norvég f?városban, Oslóban megkapta a Nobel-békedíjat, őszentsége az egykori Sántidévát idézve, ezzel fejezte be beszédét: „Amíg a tér fennáll, amíg érz? lények élnek, hadd maradhassak én is, hogy enyhíthessem a világ szenvedéseit.”
Az 1990-es év folyamán ?szentségét meghívta a svéd, a holland és a francia kormány, valamint privát látogatásra a cseh és a német elnök. 1991. augusztus 23-án Genfben az ENSZ Kisebbségvédelmi és Diszkriminációt Megel?z? Bizottsága „A tibeti helyzet” cím? jelentése alapján felszólította a kínai kormányt az emberi jogok teljes tiszteletben tartására Tibetben. Októberben George Bush amerikai elnök aláírta a kongresszus jelentését, mely szerint Tibet megszállt ország. 1994. április 28-án ?szentsége találkozott Bill Clinton elnökkel, és Al Gore alelnökkel a Fehér Házban. A Fehér Ház szóviv?je a következ?ket jelentette be a megbeszélést követ?en: „Keresni kell a lehet?séget a kínai vezetéssel a párbeszéd megkezdésére. Az USA továbbra is ösztönzi a magasszint? párbeszédet a kínai kormány és a dalai láma között.”

1996-ban Kína ismét bevezette Tibetben a „kemény kéz politikáját”. Azok a lámák, akik nem hajlandók a kínai kormánnyal együttműködni, azaz a rendszeres kötelező, átnevelő tanfolyamokon részt venni, a XIV. Dalai Lámát, és saját hagyományukat megtagadni, megkülönböztető kék cédulát kell, hogy viseljenek.
?szentsége több alkalommal látogatott Magyarországra. Elsőként útban Rómába (a pápához) az 1982 szeptember 26-ról 27-ére virradó éjszakát a Magyar Népköztársaság kormányának vendégházában töltötte, ahol a kormány részér?l Marjai Józsefet fogadta. A repül?téri váróban a mongol nagykövet mellett találkozott dr. Hetényi Ernővel a Magyarországi Buddhista Misszió alapító-vezet?jével. 1990 április 25-30. között Tendzin Gyáco több magyar buddhista egyház meghívására Budapestre látogatott. Ittléte alatt Csenreszi beavatást adott a Marx Károly közgazdasági Egyetemen, valamint a Bazilikában közös szertartáson vett részt Paskai László bíborossal, és a történelmi egyházak képvisel?ivel. 1992 július 20-25. többek között a Csan Buddhista Egyház meghívására ismét hazánkba látogatott ?szentsége. A Sportcsarnokban 4000 ember el?tt tartott nyilvános el?adást, a Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig buddhista tanítás adott. ?szentsége ellátogatott Tarra ahol felszentelte a Karma Ratna Dargye Ling Egyház K?rösi Csoma Sándornak szentelt (a nagy magyar tudós halálának 150. évfordulójára készült) 13 méter magas sztúpáját /sz: stūpa, t: mchod-rten/. 1993-ban a XIV. Dalai Lama fölszentelte a Bop Jon buddhista szerzetes jóvoltából Zalaszántón felépített 36 méter magas sztúpát, amely akkor, Európában a legnagyobb ilyen építmény volt. 1996 október 27-28-án a Budapest Klub meghívására újra hazánkba látogatott, és több humán politikus, vallási vezet?, tudós és m?vész társaságában aláírta a Planetáris Tudat Kiáltványát. Másnap az Épít?k Kongresszusi Központjában tartott nyilvános el?adást. 2000 október 12-14. között a Közép-Európa Egyetem és Tibetet Segít? Társaság meghívására érkezett hazánkba ?szentsége. Ez alkalomból ?szentségét Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta. Els? nap a CEU-n tartott sajtótájékoztatót, majd magyarul megjelen? könyvét mutatta be a Libri Könyvpalotában. 13-án a Nemzeti Sportcsarnokban tartott egy el?adást, másnap pedig ugyanott buddhista tanítást adott. 14-én délután Pannonhalmán a bencés apátságban találkozott Várszegi Asztrik f?apáttal, és beszédet mondott az kolostor templomában.

A XIV. Dalai Lama megannyi könyvet írt, melyekben igyekezett az ?si buddhista bölcsességet a mai európai kultúra számára is érthet?vé és hasznosíthatóvá tenni. Munkáit minden világnyelvre lefordították, és azok rendre vezették a könyv-sikerlistákat. ?szentsége a világ valamennyi civilizált országában nagy népszer?ségnek örvend. Optimizmusa töretlen a jöv?t illet?en amikor ezt írja: „Meggy?z?désem, hogy a szeretet igénye és képessége az ember alaptermészetéhez tartozik.”

forrás : www.tibet.hu