Tendzin Gyaco
2010.02.27. 16:10
Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་འགྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-'grub) (Takcer, 1935. július 6.), a 14. dalai láma és a tibeti emigráns kormány vezetője, melynek székhelye az indiaiDharamszala. A dalai láma a tibetiek vallási vezetője. A tibetiek a hagyomány szerint úgy hiszik, hogy elődei reinkarnációjaként született e világra.
A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma KínaCsinghaj tartományához tartozik. Első nyelvként az amdóidialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai lámatulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált.
1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhét pontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.
Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, és hogy hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat fontosságát. 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007.október 7-én az Amerikai Egyesült ÁllamokKongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai lámaTibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott.
2008. december 17-én, több hónapos elmélkedés után kijelentette, hogy félig kilátásba helyezte nyugdíjba vonulását. Azt mondta, hogy annak a mozgalomnak a sorsa, melynek élén csaknem öt évtizeden keresztül állt, most már a Szamdong rinpocse miniszterelnöksége alatt megválasztott menekült kormány kezében van. A 74 éves Nobel-díjas, aki nemrégiben műtétre szorult, Dharamszalában azt mondta a riportereknek: „Megöregedtem… Jobb lesz, ha teljesen nyugdíjba vonulok, és félreállok a tibeti mozgalom útjából.”
A 14. dalai láma szülőháza
Lhamo Donrup 1935. július 6-án egy paraszti családba született Takcer faluban, a tibeti Amdó régióban (mely hivatalosan 1928 óta része KínaCsinghaj tartományának). Ő volt az egyike a kilencnek, aki túlélte a gyermekkort. Legidősebb testvére, Cering Dolma nevű nővére tizennyolc évvel volt idősebb nála. Legidősebb bátyját, Tubten Dzsigme Norbut nyolcéves korában ismerték el egy magas rangú láma, Takcer rinpocse reinkarnációjaként. Évekkel később lánytestvére, Dzsecun Pema az 1997-ben készült Hét év Tibetben című filmben édesanyjukat alakította.
A tibetiek a dalai lámákat elődeik reinkarnációjának hiszik a hagyomány szerint, akik mindannyian a bodhiszattvaAvalokitesvara emberi megtestesülései. Még három éves sem volt a fiú, akit később tizennegyedikként ismertek el, amikor a kormány a dalai láma fölkutatására útnak indított egy bizottságot. Azt mondják, hogy több másik előjel mellett a 13. dalai láma bebalzsamozott testének dél felé fordított feje holtában észak-kelet felé fordult, ezzel mintegy kijelölve az irányt, hogy merre keressék utódját. Hitük szerint általában kilenc hónaptól két évig terjedő idő telik el a dalai láma halála és a reinkarnáció megszületése között. 1475 óta, amikor az első dalai láma 84 éves korában elhunyt, az új lámák maximum két éves szünetekkel születtek, de sokszor még egy év sem telt el. Éppen ezért az akkori régenst, Reting rinpocsét különösen aggasztotta, hogy az új reinkarnációt sehonnan sem jelentették még. Ezért a Lhászától 150 kilométerre fekvő tóhoz ment további jelek után kutatni, a Lhamo La-co környékére. A szent tónál egy látomása volt, amely arra utalt, hogy Amdó környékén kell folytatnia a keresést, és egy keskeny ösvény végén lévő földszintes ház után kell kutatnia esőcsatornával. A kiterjedt keresés végül a Donrup házhoz vezetett, aminek paraméterei nagyon hasonlítottak a régens vízióihoz.
A kisfiúnak különféle, egymáshoz nagyon hasonló relikviákat, köztük játékokat is mutattak (például rózsafüzéreket, botokat, elefántcsont dobokat), melyek egy része hajdanán a 13. dalai lámáé volt, más részük viszont nem. A vizsgálódás során senkinek nem mondták el, hogy kinek a reinkarnációját keresik a kis tibeti fiúban. A fiú minden egyes tárgyat helyesen azonosított, melyek a korábbi dalai lámáé voltak, és közben fel-felkiáltott: „Ez az enyém! Ez az enyém!”.
Lhamo Donrupot hivatalosan is elismerték a reinkarnálódott dalai lámaként, és a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (jelentése: szent egyetlen, gyengéd dicsőség, magasztosan szóló, könyörületes, a hit tanult védője, erényekkel ékes ragyogó óceán) vallási nevet kapta. A tibeti buddhisták általában jisinorbuként (jelentése: kívánságteljesítő ékkő) vagy kjabdroként (jelentése: megváltó) hivatkoznak rá, vagy csak egyszerűen Kundunnak (jelentése: jelenlét) hívják. Követői leggyakrabban „Őszentsége, a dalai láma” néven szólítják, és ezt a megszólítást alkalmazzák a dalai láma honlapján is.
Hatéves korától kolostori oktatásban részesült, fő oktatói Jongdzin Ling rinpocse (idősebb tanára) és Jongdzin Tridzsang rinpocse (ifjabb tanára) voltak.11 éves korában találkozott az osztrák hegymászó Heinrich Harrer-rel, amikor Lhászában egy távcsövön keresztül szemlélődve észrevette őt a tömegben. Harrer az ifjú dalai láma eredményes oktatójának bizonyult, és a Tibeten kívüli világról tanította a fiatal fiút. Egészen 2006-ig, Heinrich Harrer haláláig barátok maradtak.
1954-ben, az éves Monlam-fesztivál, a nagy ima ünnepe idején a lhászai Dzso-khang templomban, Csenreszig szobra előtt megkapta a buddhista bhiksuvá való teljes fölavatást. 1958 nyarának végén kolostori záróvizsgáinak letételére először a Drepung, majd a Szera kolostorba utazott. Több napon át a két egyetem legjobb tudósaival kellett vitatkoznia. Sikeres vizsgát tett, és az egyik apát szerint kimagasló teljesítményt érhetett volna el, ha ugyanolyan körülmények között tudott volna felkészülni, mint egy átlagos szerzetes, és nem zavarja tanulmányait a Kínával való konfliktus.
Amellett, hogy az elsőszámú vallási vezető Tibetben, a dalai láma hagyományosan az ország abszolút politikai uralkodója is egyben.
1950. november 17-én egy országgal, mely lehetséges, hogy egy Kínai Népköztársasággal szembeni konfliktussal kénytelen szembenézni, a 15 éves Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyacot hivatalosan is beiktatták hivatalába, mint Tibet mindenkori vezetőjét.
A dalai láma rési lakosztája a Poatlában. Az üres szerzetesi öltözék távollétét szimbolizálja.
Uralma rövid ideig tartott. Még azév októberében a Kínai Népköztársaság hadserege behatolt az országba, könnyedén áttörve a tibeti védelmi vonalat.
A dalai láma találkozott az indiai miniszterelnökkel, Dzsaváharlál Nehruval, hogy megsürgesse India nyomásgyakorlását Kínára egy tibeti autonóm kormány létrehozásához, mivel a kapcsolatok Kínával nem bizonyultak sikeresnek. Azonban Nehru nem akarta, hogy tovább nőjön a feszültség India és Kína között, ezért arra ösztönözte a dalai lámát, hogy térjen vissza hazájába, és próbáljon meg együttműködni a kínaiakkal a Tizenhét pontos egyezmény alapján.
A dalai láma számos díjat kapott spirituális és politikai pályafutása során. 2006. június 22-én egyike lett annak a négy embernek, akik megkapták a díszpolgárságot a kanadai kormányzótól. 2005. május 28-án megkapta a Christmas Humphreys Díjat az Egyesült Királyság Buddhista Közösségétől. A legnevezetesebb azonban a Nobel-békedíj, melyet 1989. december 10-én adtak át neki Osloban
forrás :wikipédia
|