Égre törő, hósapkás gránit csúcsaival a Sziklás Hegység lenyűgöző látvány. Mint mindenkinek, aki Kelet felől jövet először látja, a Hegység látványa nekem is életre szóló élmény volt. Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk olyan érzésünk volt, mintha a világ tetejéről tekintenénk a messze alant látszó fák csúcsára, de a Hegység csúcsai még mindig messze a fejünk fölött tornyosultak. Amikor ez a lenyűgöző látvány elém tárult, első benyomásom az volt, hogy valami hatalmas, az egész világot bölcsen kormányzó király birodalmába léptünk.

Akad jó néhány nagy hatalmú angyal itt, akik ugyanezt a királyi, fenséges érzést keltik az emberben – tiszta, világos gondolatokat sugárzó, emelkedett, fáradhatatlan és célratörő lények. Magas, méltóságteljes megjelenésűek, és a legmagasabb hegycsúcsok lakói. Együttesen valamiféle társaságot formálnak, és némileg hasonlítanak is egymásra. Bár évezredek óta ott vannak, mégis fiatalos életörömöt, lelkesedést árasztanak magukból, és azt a nagyszerű bizonyosság-érzést, hogy történjék bármi, végül a szépség fog győzedelmeskedni. Talán ezért is olyan nagy hatalmúak, nyugodtak és méltóságteljesen örömteliek. Az alapszínük leginkább hófehér egyfajta rózsás fénnyel-árnyalattal, amit gyakran látni a havon. Valahogy görögös szépség lengi körül őket. Az őket körülvevő tündérek különösen érdekesek, mert e csúcsok angyalai irányítanak levegő, hó, és tulajdonképpen minden egyéb fajta tündért, kivéve talán a tűz tündéreit – ámbár áttételesen még ezeket is.

Megszámlálhatatlanul sok apró tündér, vagy inkább elementál élteti a hómezőket, ám mivel itt a hó nagyon hosszú ideig megmarad, ezek az elementálok már sok tündérszerű jellegzetességet mutatnak. Magasságuk 15-35 cm, és testük külseje inkább olyan, mint a hó, nem pedig szőrrel borított. Arcuk olyan, mint két egymásba csúsztatott, szembefordított háromszög (pontokkal a szemek és a száj helyén), így az arcforma lényegében egy hatszög, amit a háromszögek kiugró csúcsai, mint fül-félék kereteznek. Az egész testforma valami hóból formált rovar bábra emlékeztet. Az egész felépítményt kiegészíti még némi levegő és víz is. Nem valami értelmesek, de ragyogó, tiszta érzést árasztanak, összhangban angyalaik sugárzó tisztaságával.

Az angyalok által lakott csúcsok időről időre hatalmas felhőkbe burkolóznak. Az ezekben élő lények mintegy megpihennek, az angyalok kisugárzásában megfürödve felfrissülnek. A csúcsok angyalai olyanok, mint a világítótornyok – erejüket, bölcsességüket messzi tájakra, minden lényre kisugározzák. A felhőkkel érkező látogatókat (akik nyilvánvalóan a légszellemek közül valók) is ez vonzza ide.

A sziklák, amelyekről a hegység nevét kapta nem mások, mint óriási tömegű kristályok és fémes anyagokból álló tömbök. A fémekhez társul egy jellegzetes fajta, szögletes arcú gnóm, ami elképesztően változatos színekben fordul elő: világos sárga, vörös, és szinte fekete is lehet. Az egész megjelenésük mérhetetlen vénségről árulkodik, madárszerű szemük tekintete pedig fémes csillogású, borzongató és rejtelmes. Egyáltalán nem érdeklik őket az emberek, és szinte soha nem is találkoznak velünk, mert mélyen a hegy gyomrában élnek, és angyaluk védelmének biztos tudatában teszik a dolgukat. A csúcsok alatti meredélyeken, a hómezők alatt már többé-kevésbé a megszokott tündérekkel találkozni. Apró, pillangószerű tündérek vidám színekben pompázva, valamint csinos arcocskájú, pasztellszínű, karcsú példányok cikáznak ide-oda a lejtőkön. A helyi sajátosságukat ugyanaz az áttetsző tisztaság adja, ami minden e magas hegyekben élő dologra jellemző. Lejjebb, ahol már megművelt földeket találni, ismét az ilyen helyeken már megszokott tündéreket találjuk. De a csúcsokon élő angyalok különleges jellemzői minden magasabban élő lényben hatnak, és ez valami örömteli harmóniát teremt mindannyiuk között.

A Sziklás Hegység középső csúcsai kivételes spirituális erőt rejtenek. A már említett angyalok az őrzői és forrásai ennek az erőnek, aminek áldásos hatását az egész környező térségre kisugározzák. Úgy tűnik, az itteni kőzetek magas fémtartalma szolgáltatja az angyalok számára az ehhez szükséges tartós energiaforrást, olyan hosszan ható energiát, amit leginkább talán spirituális magnetizmusnak lehetne nevezni. Az angyalok sajátságos, zárt közösségben élnek, és ezen belül osztják meg egymással tapasztalataikat és a jövőre vonatkozó terveiket. Többnyire egyénenként szokták meglátogatni egymást, de időről időre összegyűlnek mindannyian. A hosszabb távú terveik mellett megvan a napi programjuk is, ami napkeltekor kezdődik. Ekkor befogadják a kelet felől érkező energiát, majd kisugározzák azt a hegyoldalakra, így látva el a vidéket energiával az új napra. Ez folytatódik délidőig, mikor egy rövid szünet áll be, majd megkezdődik a napi élet és tevékenység leszálló ága, ami a naplementét követő, békés, áldásos merengéssel zárul. Az éj leszálltával tündéreikkel és hegyeikkel kapcsolatos teendőik megritkulnak, ekkor van idejük egymás meglátogatására és konzultációkra. Teljes mértékben tudatában vannak annak a szerepnek, amit a kontinens dévájának vezetésével Amerika formálásában játszanak. Mert ebben fontos szereplők, gyakran egyes lényeket is tudatosan segítve ennek érdekében.

Az ausztrál Kék Hegység szintén igen különleges hely. Az egész vidék nagyon öreg, és az ottani láthatatlan életközösség ugyanolyan különleges, mint a helyi állat és növényvilág valamint a domborzat és ásványvilág. El kell mondanom, hogy végig e könyv írása közben az egyik legnehezebb dolgom azzal volt, hogy csak a tündérekről akartam írni, az angyalok nélkül. Csakhogy ez lehetetlen, mert életük nagyon szorosan összefonódik. A legtöbb, amit tehetek, hogy próbálom a hangsúlyt a tündérekre helyezni.

Minden hegycsúcson egy angyal lakozik. Egy-egy adott meredély alján pedig az arra a helyre leginkább jellemző tündéreket találjuk. A Kék Hegyég esetében csekély a variációk száma, mert az egész vidéket jószerivel egyetlen fafajta – az eukaliptusz – uralja. Emiatt az itteni tündér-népet akár unalmasnak is találhatná valaki – ha az nem lenne önmagában is oly figyelemre méltó. A hegy lábánál élő legelterjedtebb változatnak telt, barna színű arca és szögletes, karcsú, kék színű teste van, magassága 70-110 cm, hasonlóan a legtöbb ilyen típusú tündérhez szerte a világon. Az általuk keltett összbenyomás a vitalitás és a munkabírás érdekes keveréke – mint olyanoknál, akik már sokat tapasztaltak az életben (sokkal többet, mint a legtöbb tündér), és megtanulták, hogy még többet is el kell viselniük. Nem túl éles eszűek ugyan (kissé lassú a felfogásuk), ám ha végül elszánták magukat valaminek a keresztülvitelére, akkor nagyon célratörők. Ezek a kék lények igen jól illenek a tájhoz, ahol élnek, mert az is szinte mérhetetlen kort sejtet, és e hegyek légköre olyan különös, idegen érzést kelt a szemlélőben, ami már szinte a magányossággal rokon. Olyanok, mint egy idegen civilizációtól itt maradt régi erőd őrei, akik – míg rendíthetetlenül kitartottak helyükön – sok furcsa dolgot láttak, tapasztaltak. De a legkülönösebb benyomás mind között az, hogy az ide látogató inkább betolakodónak érzi magát, akivel szemben e hely gyanakvó és védekező alapállást vesz fel. Ezek a hegyek egyáltalán nincsenek megszelídítve – még ma is a vad, ősi természet képviselői, ahol az ember még belekóstolhat az élettel és annak erejével való közeli kapcsolatba - valahogy úgy, ahogy az az egykori primitív lemúriai korokban lehetett.

Egy kicsit feljebb a hegyoldalon néhány smaragdzöld pajtás található (valamivel alacsonyabbak, hegyesebb arccal), vidámak és eszesek. Élénk smaragdzöld színük szembeszökően különbözik a fák fakó szürkés-zöldjétől, a föld sötétvörösétől és a sziklák szürkéjétől. Mozgásuk fürge, emlékeztet az errefelé nagy számban élő kis testű kengurukéra. Ezek a tündérek élénken érdeklődnek az állatvilág iránt, és segítik is őket amennyire csak telik tőlük. Itt és feljebb is megtalálhatók azok a gnómszerű tündérek, melyeket az arizonai Grand Canyon-nal kapcsolatban már leírtam, és persze körös-körül mindenfelé az eukaliptusz fák szellemeinek jóindulatú befolyása is érezhető. Láttam, mikor egy ilyen fa szellem kilépett törzséből és alaposan szemügyre vett. Körülbelül 2.5 m magas volt, barnás, igen megnyúlt arccal, ami talán 40cm hosszú ám alig 15 cm széles volt. Ezüstös színű teste szintén ilyen arányokkal rendelkezett, összességében mégis nagyon szép volt. Az arcvonásai határozatlanok voltak, ám a lényhez képest erőt sugárzók. A mai napig nagyon vonzódom az öreg eukaliptusz fák szellemeihez, és sok jó barátom van közöttük. Nagyon kedvesek, egy adag száraz humorral fűszerezett természettel. Sokszor öleltem át őket simogatva, igaz vonzalommal, amire mindig válaszoltak. Számtalanszor kértem tanácsot tőlük, és mivel oly öregek, tanácsaikat mélyen áthatotta a sok évszázadnyi próbatétel tapasztalatából eredő mélységes bölcsesség. Nem volt könnyű életük, küzdelmeikből pedig sokat tanultak.

Még feljebb haladva a hegyoldalon találkozhatunk néhány különleges tündérrel, akiknek alapszíne a föld vöröséhez hasonló, arcvonásaik különösek, de nagyon szépek, és ezüstös pára veszi azt körül. Ha elhagyjuk kedves társaságukat és továbbhaladunk felfelé, elérkezünk magához a hegy angyalához. Ő aztán valóban nagyra nőtt lény, akit angyalhoz mérten ösztövér arcvonások, mélyen ülő sötétkék szemek, magas, szögletes homlok, kiugró arccsontok, jókora orr és telt ajkak jellemeznek – az egész arcról sugárzik az erő és szépség. Arcszíne napbarnítottra emlékeztető, testét sötétkék valami veszi körül. Eléggé elfogódottan álltam előtte, de természetes kíváncsiságom és erre válaszként az ő kedves közlékenysége végül visszaadta önbizalmamat. Nagymértékben azonosult területének tündéreivel, állat és növényvilágával. Emellett még valahogy úgy éreztem, valami nyers erő is árad belőle. Hazájának magasából úgy tekintett ki a világra, mint aki már oly sok ideje és oly sok mindent látott, hogy mára már jobbára csak az emlékeiben él. Ebbe beleértve az elmúlt korok furcsa embereit, törzseik hosszú sorozatát, az őket elpusztító kataklizmákat, és a többi fura lények sokaságát, akik az idők során mind jöttek és mentek körülötte. Ma is akad még néhány idegenszerű tündér errefelé (félig emberi, félig állati formájuk van, színüket a barna és vörös furcsa árnyalatai adják), de egykori nagy tömegeik már csak néhány hírmondót számlálnak.

Sokszor a nem különösebben magas, de elkülönült, szembeötlő hegycsúcsok is angyalok székhelyei. Ilyen volt például az is, akit a San Juan-szigeti Constitution hegyen figyeltem meg. A jelek szerint ennek csúcsa a legmagasabb pont azon a szigeten, amely központi fekvésű az itteni szigetvilágban, és erről a csúcsról lélegzetelállító látvány tárul a szemlélő elé körös-körül több száz sziget irányában. A sziget tengerszorosban áll, és hegyek koszorúja veszi körül, amelyek közül néhánynak csúcsát még nyáron is hó fedi, de ezek között a Constitution hegy magányosan áll. Az itteni angyal - a hegyéhez képest - különleges erővel bír. Ő az őrzője az egész itteni szigetvilágnak, és e hegycsúcsot alakította ki erőközpontjának, teljesen átitatva azt saját lényének kisugárzásával. Erejéhez méltóság társul, lassú, de rendíthetetlen, ám legjellemzőbb rá mégis talán a kedvességgel vegyes bölcsesség. Szokatlanul nagy érdeklődést mutat az emberek iránt, sőt őszintén kedvel minket. Úgy látszik, valami terven dolgozik, amelynek célja, hogy fenntartsa a szigetek különleges életközösségét, és ez a terv kihat a tündérekre is, akik szintén barátságosak és segítőkészek az emberek irányában, mert ez az angyal kívánsága. Nagy szerencséje is volt, mert a hegyet és tágabb környékét állami nemzeti parkká nyilvánították, ami valóságos szentélye az állat és növényvilágnak, telve szarvasokkal és más állatokkal, és nagyszerű faóriásokkal. Mindez együtt kivételes lehetőséget ad a tündéreknek ahhoz, hogy teljesítsék az angyal kívánságait. Azt kell gondolnom, hogy sikerült sok eszméjét beplántálni a hegyen és környékén élő emberekbe is, mert őszinte baráti érzéseinek segítségével képessé vált megérteni és befolyásolni őket. És mert eléggé távol esik a világ többi részétől, a szigeten még az emberek élete is csendes és fogékony a környezet iránt.

A tündérek sokfélék még a hegy lábánál is, és e sokféleség megmarad a hegyen felfelé haladva egészen a csúcsig. Az egyik leggyakoribb fajta egy finom orgonaszínű, nagyon sápadt arcú, gyönyörű, kecses mozgású erdei tündér. Feljebb egy kékes árnyalatú fajta az uralkodó, és még sok másféle is található, de mindegyikben közös a figyelemreméltó barátságosság. Tartózkodó érdeklődéssel figyelik a hegyet megmászó embereket. Kedvencüknek látszanak a szarvasok, velük nagyon rokonszenveznek. Feljebb a hegyen van néhány tó is, ezek különösen szép édesvízi tündéreknek adnak otthont: színük kék némi smaragdzölddel vegyítve – azt hiszem, ezt hívják akvamarin-kéknek – finom, arányos emberi termettel, amit a már említett színű áttetsző pára fog körül. A meredek hegyoldalt minden oldalról körülölelő tenger pedig közel hozza a tengeri tündérek sokféle változatát is, ezért aztán a hegy angyala kivételesen változatos család fejének tekintheti magát.

Még különlegesebbé teszi a helyet az, hogy nem csak háborítatlan szentélye az állatvilágnak, de a tündérek, sőt a környező hegyek és a szárazföld angyalai számára is mintegy pihenő- és zarándokhely. A hegyek, a tenger, az erdő és tavak megkapóan szép együttesét formáló nemzeti park ragyogó körülményeket kínál, az angyal erős személyisége pedig odavonzza ezeket a lényeket. Idelátogatnak tanácsért és felüdülésért – az angyalt jól ismerik az egész környéken. Ő pedig kivételesen sok segítséget nyújt az oda látogató embereknek is, akik közül sokan kétségtelenül érzik is jótékony befolyását, még ha nem is tudnak létezéséről. A végtelen tenger és a határtalan égbolt, a távolban felsejlő szárazföld és a magasba szökő havas csúcsok fenséges látványa felhangolja az erre érzékeny látogatókat, hogy megérezzenek valamit belőle, és reagáljanak is e mérhetetlen korú és bölcsességű lény serkentő jelenlétére.

Jávai gyerekkorom ideje alatt ez az angyal volt az, aki a legtöbbet segített mindannak megismerésében, amiről ebben a könyvben írok. Mindig bátorította nagyívű terveimet, kitartásra bíztatott, és előre jelezte, hogy egyre többet és többet fogok megtudni a tündérek világáról. Nem csak az első ilyen jellegű barátom volt ő, hanem azóta is szimbóluma az angyalok és tündérek hozzáállásának világunk dolgaihoz. Nézeteiben nyoma sincs durvaságnak, kicsinyességnek, és bár ez minden angyalra igaz, mégis ő a leghangsúlyosabb képviselője ennek az angyali nagyszerűségnek. Természetesen egy gyermekre mély benyomást tesz, ha napi kapcsolatban van egy ilyen lénnyel. A hegy csúcsa szinte minden naplementekor uralta a látóhatárt, majd felhőtömbök képződtek előtte és körülötte. Éveken át csodáltam minden este e látványt, míg egy napon hirtelen úgy éreztem, mintha ott termettem volna a hegy csúcsán, annak szelleme mellett! Válaszként sokévi gyermeki imádatomra, csodálatomra, megmutatta magát nekem. Magas volt, indigókék színű, és körülötte mindenütt indigó-arany színekben pompázó tündérek nyüzsögtek. Sugárzott belőle a bátorság, céltudatosság, az őszinte vonzalom és kedvesség. Végül is egy ilyen bölcs és fenséges lény, aki már mérhetetlen ideje meglelkesít egy ilyen csodás helyet, és a legapróbb részletéig ismeri annak életét, maradéktalanul átérzi mindennek és mindenkinek a gondolatait és érzelmeit a területén. A kor megértést szült, és ez az angyal – megérezve iránta érzett csodálatomat és vágyakozásomat – kiterjesztette befolyási területét és éltető erejét az én irányomba is.

Így képesek hegyek hatalmas, felemelő befolyást gyakorolni az életünkre – ők a lelki nagyság szimbólumai. Ezt mindenki megtapasztalhatja, ha barátnak tekinti őket.

forrás : Dora van Gelden : Az igazi tündérvilág