Az a tenger, amit mi csak a széltől hullámzó, a mélyben halaktól hemzsegő kékségnek látunk, számos különféle vízi tündér faj sok ezer egyedének is otthona. Ugyanúgy részei a tengernek, mint a halak. Vízi teremtmények, és tartósan csak a vízben tudnak létezni. Sokféle alakjuk és még több változatuk van, de alapvetően három fő csoportot tudtam megkülönböztetni.

Elsőként itt vannak mindjárt azok, akik a szorosokban, öblökben, a nagyobb szárazföldek közelében, a tenger felszínén élnek. Ezeket neveztem el magamban „vízi babáknak”, mert hasonlítanak egy pufók, húsos embergyerekhez, és ők a világ legvidámabb teremtményei. Képzeljünk el egy tökéletesen kerek arcot, akkorát, mint egy teáscsésze alja, ami nyak nélkül, mindjárt egy szinte gömb alakú – körülbelül 40-50 cm átmérőjű – testben folyatódik, elhanyagolható méretű lábakkal, két határozatlan körvonalú, úszóhártyás kézzel (amelyeken azért az ujjak többé-kevésbé jól láthatók). Adjunk a képhez további részleteket: a test ragyogó kék, lágynak látszó anyagát, a fehéres arcból kikacagó két hatalmas, boldogságtó sugárzó szemet, a szinte teljesen kopasz fejen látható kevéske pelyhes szőrt, végül gombszerű fülféléket – és máris lelki szemeink előtt lebeg e boldog vízi babák általános képe. Egymáson keresztül bucskázva és görögve, a hullámok között érzik magukat a legboldogabbnak. Hárman, négyen, sőt még többen is összeállva, mindig csoportokban járnak - néha egész tömeg verődik össze, miközben vidáman lebegnek, bukfenceznek végig a part menti vizek felszínén. Ők a legboldogabb tündérek, akikkel valaha is találkoztam, és nagyon kedvesek az emberek irányában, azt gondolván rólunk: szegények, olyan komolyak és ünnepélyesek, mint akik nyársat nyeltek. Egy másik érdekes sajátosságuk az, hogy állandóan túlcsorduló életenergiájukkal képesek feltölteni az emberek kimerült életerő-tartalékait. Ha kimerültséget érezve megtehetnénk, hogy lemenjünk a tenger partjára és megkérjük valamelyiküket, hogy adjon át egy kicsit az ő rengeteg életenergiájából, azt hiszem néhány perc múlva úgy éreznénk magunkat, mintha kicseréltek volna. Sydney-ben élve, ha fáradtnak éreztem magam, csak lesétáltam a kikötő melletti dokkokhoz, és alig néhány perc múlva új erőre kaptam - hála a vízi babáknak, akik minden tengerpartot és sós vizű kikötőt benépesítenek, de különösen sokan vannak a kaliforniai és floridai partoknál – erre később még visszatérek.

Ha a partközeli vizeket magunk mögött hagyva a nyílt tengerre érünk, a vízi babákat felváltják a a közepes mélységekben lakó tündérek, és ezeknek külseje és jellemzői nagyon mások. Ők ugyanis 160-180 cm magasak, kifejezetten emberi külsővel. Rendkívül vékonyak, szinte csak élő csontvázak, de ez korántsem teszi őket csúnyává. Valami vad szépség uralja vonásaikat, ösztövérek, de mégis szemrevalóak. Kicsit olyanok, mint egy orosz agár mind modorukat, mind pedig külsejüket tekintve, mert bár alapvetően emberi arcvonásaik vannak, arcuk hosszúkás, orruk megnyúlt, szájuk pedig keskeny, szinte vágásszerű. A sápadt napbarnított vagy bézs színű arcot hatalmas, mélykék szemek hangsúlyozzák és hínárszerű, kékesfekete haj keretezi. Testüket, mint lebegő selyem, valami indigókék anyag veszi körül, ami állandóan hullámzik, fodrozódik körülöttük. Karjuknak nincs határozott végződése, lábaik általában csak határozatlan körvonalak. Nagyon nehéz körülírni ködszerű, állandó áramlásban levő testüket – attól tartok a fenti leírás nem ad róluk pontos képet, mert a maguk módján igazán szépek. Őrájuk is jellemző a boldogság, de ezt átszövi egy vad, cigányos, viharokért lelkesedő érzés is, akkor is, ha nincs vihar (amit mellesleg nagyon szeretnek). Testüket előre hátra himbálva együtt mozognak a tenger hullámaival. Az emberek irányában teljesen közönyösek. Nem töltik minden idejüket a felszínen, hanem időről időre felmerülnek több száz méteres mélységekből, hogy magukba szívják a felszínen megtapasztalható érzéseket.

A harmadik fő csoport az óceánok nagy mélységeiben él. Ők is nagyra nőttek, de már nem nyújtanak olyan kellemes látványt, mert állatiasak, leginkább talán óriási gorillákhoz hasonlíthatók. Úgy látszik mintha sötétkék szőrrel lenne fedve testük, bár az nyilvánvalóan minden részletében a fizikai anyagnál finomabb összetevőkből épül fel. Amennyire meg tudom ítélni, ők állnak a vízi tündérek fejlettségi sorában a legalacsonyabb fokon. Gyakorlatilag nincsenek értelmi képességeik, csak kezdetleges érzésekre képesek, és se nem szépek, se nem kellemesek. Bár testük már fizikai látással is majdnem észlelhető, mégis nagyon ritkán láthatók, mert szinte soha nem jönnek fel a felszínre. De azért előfordul, hogy kíváncsiságuk vagy vezetőjük felhozza őket – utóbbi esetben nagy számban, mint valami iskolai kirándulás keretében jelenek meg, mert a felszíni világ furcsa és izgalmas nekik. Ilyen alkalmak általában csak holdvilágos éjszakákon adódnak, mert nem kedvelik az erős napsütést. Én is egy ilyen alkalommal láttam meg néhányukat. Egy ausztráliai partszakasz angyalától kérdeztem meg, hogy mik voltak ezek, és ő elmondta nekem. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam jelenlétükben, ők pedig ellenségesen méregettek. Eléggé nyilvánvalóvá tették, hogy ellenséges érzülettel viseltetnek az emberek iránt.

Összességében a vízi tündérek nem annyira értelmesek, mint a szárazföldiek, de azért megvan a maguk szerepe és tennivalója, amit – bár nagyon nehéz lesz - megpróbálok elmagyarázni. Azzal kell kezdenem, hogy amikor egy tengeri tündér végigtekint a vízen, az az érzése, hogy ő is része annak a ritmikus mozgásnak, ami a tengeren állandóan tapasztalható. Emellett persze tudatában vannak a halak, a tengeri növényzet, és a tenger többi élőlénye létezésének is, így erős azonosságtudat él bennük minden életformával, ami a tengerben létezik – általános és elvont értelemben. Egy tengeri tündér életének is fő célja, hogy bármilyen formában is, de elvégezze a feladatát, ami az ő esetükben nem más, mint az energia „testreszabása”. A tengeri tündérek teste valahogy folyékonyabb, és más felépítésű, mint szárazföldi társaié. Úgy látszik, hogy a szív a legfontosabb szerve, és szívverésének ritmusát képes szabályozni. Munkája során a nap által kisugárzott energiát testének felületén található apró szerveivel felfogja, testével átalakítja, és kiárasztja a tengerbe. A többi tündérhez hasonlóan nekik is vannak kedvenc játékaik, de leginkább csak játékosan bucskáznak és forgolódnak egymás körül. Mindegyikük mély csodálattal tekint angyalára, és alig várják, hogy eljöjjön az ideje a soron következő angyalgyűlésnek, ugyanis a tenger angyalai telihold idején ilyen összejöveteleket tartanak. Mivel fejlettségi szintjük még elég alacsony, a tengeri tündérek életének fő eseményei az ilyen alkalmak.

Ettől függetlenül, bár öntudatlanul, de mégis nagyon fontos szerepet játszanak a tenger élővilága számára. Úgy látszik, hogy létük célja a tenger életében hasonló ahhoz, amit egyes szárazföldi tündérek játszanak a növényekében. Utóbbiak az egyes növények életerő-áramlását befolyásolják, míg a tengeri tündérek a tenger egészén működnek, és így közvetve a benne levő valamennyi fizikai testben élő lényre hatnak. Testük furcsa felépítése éppen ezt a célt szolgálja. Amint már szó volt róla, van egy szív-központjuk (csakúgy, mint a többi tündérnek), ám az ő testük felületén még számtalan fénylő pont található, ezek mindegyike e szív-központtal összeköttetésben álló energia alközpont. Ha mozognak, ezek az alközpontok bizonyos szívó hatást gyakorolnak a környezetükre, és ennek következtében életerő áramlik testükbe. Legalább kétféle energiáról van itt szó: az egyik a a Nap energiája, a másik a tenger vizéből származik, a szív-központ pedig egyfajta keverőként szolgál e kétféle életerő számára. Mármost a tengerben – többé-kevésbé szabályos térközönként elhelyezve – vélhetően magnetikus energia örvények találhatók (nem a fizikai síkon, hanem a finomabb részecskék világában). Ha egy tengeri tündér az előbb leírt módon már túl sok energiát szívott magába, akkor teste felületén levő alközpontokon keresztül kiárasztja azt a vízbe, amit aztán a legközelebbi ilyen energia örvény magába szippant. A beszippantott energiát pedig az örvény áramlása szétteríti, átadja a szomszédos örvényeknek, ily módon egyenletesen szétoszlatva az energiát. A tündérek ezt tudtukon kívül végzik naphosszat, aminek eredményeként a tenger – és közvetve valamennyi benne létező – feltöltődik magnetikus életerővel. Az említett energia örvényeknek szerepük van a viharok kialakulásában is – erről még lesz szó később. A vízi babák fő teendője ezeknek az örvényeknek a táplálása. A nyílt tengeren honos változatuknak hasonló a szerepe, de nagyobb a felelősségük és más feladatuk is van, mert kevesebb jut belőlük egy adott területre. Ez a más feladat pedig a mélytengeri, gorillaszerű tündérek irányítása, akiknek fő feladata egyfajta sűrű, tömény energia kiárasztása.

A tavakban és folyóvizekben élő tündérek száma jóval elmarad a tengerekben találhatókétól, még az olyan hatalmas vizeken is mint az amerikai Nagy Tavak, bár itt azért elég nagy számban léteznek. Az édesvízi tündérek nagyon különböznek a tengeriektől. Sokkal finomabb testfelépítésűek, külsejük jobban hasonlít az emberére és színükben, mozgási területükben pedig nagymértékben alkalmazkodtak élőhelyük sajátosságaihoz. A sokféle fajta-változatból alapvetően két fő vonulatot látok jellemzőnek. Az első a kisebb vízesések és patakocskák lakója, 20-35cm magas, a másik egy nagyobb termetű fajta, ami 70-100cm magas is lehet. A kisebbeknek eléggé emberi arcuk van, és színük általánosságban kék, de míg azoknál, amelyek a patakokban élnek ez a kék türkiz árnyalatú, addig a vízesésekben élőké inkább a szivárvány kékjéhez hasonlít. Apró arcuk szív alakú, mérete szépen aránylik a testhez, kezük-lábuk aprócska - sokan közülük kifejezetten nőies külsejűek. Időnként a szárazföldre is kimerészkednek. A nagyobb termetű változatok színe kissé mélyebb kék, és arcuk kevésbé emberies vonásokat mutat, mint apró rokonaiké, de még mindig jobban emberi, mint a tengeren honosaké, különösen a haj és szemek esetében – bár esetükben a szemek távolsága nem mindig az emberéhez hasonló.

Az édesvízi tündérek karcsúak, szemrevalóak és kedvesek, de nem annyira élettel teltek, mint tengeri rokonaik. Ugyanakkor sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak az emberek irányában, és előszeretettel figyelnek meg minket. A kerti tündérekhez hasonlóan ők is szeretnek énekelni, és gyönyörűen tudnak muzsikálni is.

Édesvízi tavacskák és vízesések is tündérek otthonai, akik még kedvesebbek és barátságosabbak az emberekkel – különösen, ha gyerekekről van szó. A barátság, szeretet érzése, amit ők a vízben élő halak és a többi élőlény iránt éreznek, része annak az örömnek, amit nagyobb víztömegekben lubickoláskor, a benne (vagy akár csak közelében) játszáskor valamennyien érzünk.

Ezek a tündérek nagyon fogékonyak a kifinomultságra. Ahogy a hullámok ringatják őket, felveszik a mozgás ritmusát, és hasonlóan reagálnak a zenére is. Ha egy csoport valahol egy folyóparton énekel vagy zenél, a tündérek odasereglenek, és gyönyörködve hallgatják őket.

Tennivalójuk hasonló a tengeri tündérekéhez, de alacsonyabb energiaszintekkel dolgoznak. Mivel életem nagyobb részét a tenger mellett töltöttem, nincs túl sok tapasztalatom az édesvízi tündérekkel, és biztosan érdekesebbnek találnám őket, ha többet ismertem volna közülük. A nagyobb víztömegeket viszont gyakran fenséges lények lelkesítik meg, és ezek közül néhányat volt alkalmam alaposan megfigyelni.

Például a Mississippi folyónak nagyon sajátságos karaktere van. Az ezt meglelkesítő lény mérhetetlenül régóta él már és hatalmas erővel bír. A felügyelete alatt működő folyami tündérek a jelek szerint jóval régebben élnek már, mint hasonló fajtársaik, bár nem olyan szemrevalók, mint a legtöbb tavi vagy forrásvízi tündér. A zavaros vizeket benépesítő tündérek sokkal kevésbé emberi külsejűek, ám a Mississippiben élők - hasonlóan tengeri rokonaikhoz - óriási életörömöt és életerőt sugároznak. Nem tudnak betelni a mozgás örömével, miközben – állandóan helyet cserélve más társaikkal - szakadatlanul úton vannak fel és le a folyón, fürödve a vízre sugárzó napfényben. Kétségkívül az állandó utazgatás során szerzett tapasztalások teszik őket értelmesebbé, mint sok egyéb tündérfajt. Maga a folyó lelke egy nagyon öreg, kissé pajkos, de nagyszerű személyiség formálja tündéreit magához hasonlatossá, élettelivé. A régi amerikai népdal Mississippi-ről szóló soraiban az „Old Man River” (Öreg Ember Folyó) nem csak költői hasonlat, mert a folyó nagyon is élő lény! Bár szinte soha nem ölt látható formát, ha megteszi, pontosan olyan, amilyennek a hagyományok leírják, mint amilyen például Tiberis Atya⁸. Nagyon sok az igazság ezekben a régi néphagyományokban, mert az akkori egyszerű emberek sokkal közelebb éltek a természethez, és így jóval többet is tudtak róla, mint a mi korunk embere. Öreg Ember Folyó figyelemre méltó személyiség! Egyszerre érezni benne az erőt és az életörömöt, ám kedvteléseinek kimenetele az emberek szemszögéből nézve gyakran katasztrofális. Történetesen jelen voltam egy ilyen eseménynél, és jól megfigyelhettem azt a lenyűgöző erőt, amivel a folyó több ezer hektárnyi területet könyörtelenül elárasztott. De Öreg Ember Folyónak mindez csak egy kis móka volt. Élvezte a szabadságot, ahogy szétterülhetett a vidéken, és hogy tud egy pár trükköt… Természetesen egy ilyen esemény nem pusztán az ő szórakozását szolgálta, de ha már a természetben szükség volt ilyen hatalmas energiák levezetésére, hát miért ne használta volna ki az alkalmat egy kis mulatságra? Ne feledjük el, hogy a hozzá hasonló lényeknek élet és halál semmit sem jelent - és ez különösen igaz Öreg Ember Folyóra, aki megszámlálhatatlan évei alatt oly sokat látott mindkettőből.

A vízi tündérek általában nem sokat törődnek az emberekkel. Nem vagyunk részi az életterüknek, és nem tudunk a tengerekben észrevehető károkat sem okozni. Eleddig tehát barátságos érzülettel viszonyultak hozzánk, ha mégis keresztezték útjaink egymást. És mivel életükre nem tudunk érdemi hatást gyakorolni, ellentétben a szárazföldi tündérekkel, ők egyáltalán nem tartózkodóak egy ilyen találkozáskor. Mélyen érdeklődnek életformáktól hemzsegő élőhelyük iránt, és a vizeikben létező megszámlálhatatlan élőlény szolgálata soha nem szűnő feladatot jelent számukra édesvizekben és tengerekben egyaránt.

A tengeri tündérek mindegyikének megvan a maga működési területe, ami akár sok négyzetkilométeres is lehet. Ezek a területek a part közelében kisebbek, a nyílt tengeren pedig jóval nagyobb méretűek. Minden egyes ilyen terület olyan, mint egy királyság, amelynek ura nem tündér, hanem egy-egy angyal. Ezek nem mindegyike egyformán fejlett lény – vannak köztük alacsonyabb szinten állók és óriásiak is, úgy testi mint lelki értelemben. Ők irányítják a tündérek sorsát és felügyelik a korábban említett energia örvények működését. Az esetek többségében az angyal tudati központját valamely területén levő energia örvénybe helyezi, onnan sugározva szét saját energiáját és felügyelve a területén kibontakozó élet teljes skáláját. Ezek a lényeknek nem kell, hogy fizikai formát öltsenek, de ha így akarják, képesek ezt megtenni. Ilyenkor mindig lélegzetelállítóan szép emberi formájuk, mondhatni tökéletesen megformált emberi külsejük van, hatalmas, színpompás aurával és glóriával egész testük körül. Ezek a gyönyörű angyalok nagyon értelmesek is, ezért sokkal könnyebb velük társalogni, mint tündéreikkel. Ők képesek követni és folytatni gondolatmenetünket, míg a tündérek esetében az embernek mindig sokkal részletesebben és összeszedettebben kell gondolatait megfogalmazni, hogy megértsenek minket. Azt hiszem, mondhatom, hogy a legjobb barátaim közül néhány éppen a tengeri és szárazföldi angyalok közül valók. Mindig megtalálhatók és mindig örülnek, ha meglátogatom őket, vagyis sokkal megbízhatóbb barátok, mint az emberek közül a legtöbben lehetnek. Némelyik vízterületnek (pl. szép kikötőknek) csodás angyal-gondnokai vannak, de ez a könyv nem angyalokról szól, így hát nem ejtek több szót róluk.

forrás : Dora van Gelder : Az igazi tündérvilág