A tűztündéreket két fő csoportra oszthatjuk. Az elsőbe a kisebb (8 – 70 cm) méretűek tartoznak, akiknek nincs emberi formájuk, testük csak valamiféle ködös körvonallal határolt. Az apróbbak olyanok, mint a gyertyaláng de néha rovarokra, gyíkokra vagy bogarakra is hasonlíthatnak. Ezek nem is igazán tündérek, inkább az elementálok osztályához sorolhatók. Kisebb fa-tüzekben fordulnak elő, és a láng ritmikus mozgása által keltett, igen erős hang rezgése kelti őket életre. Ez a ritmikus rezgés egyfajta harmonikus megidézésnek fogható fel, ami megszűnik, ha a tűz kialudt. Ez a leírás kifejezetten a kis tüzek tündéreire érvényes, amilyenek az avar- vagy bozóttüzek, vagy egy kandalló tüze. A nagyok mérete 2–5 m körüli, és őket már „szalamandráknak” nevezzük.

Közülük a legnagyobbak a tűzhányók lakói, megnyúlt, alul még inkább elvékonyodó, de emberi formájuk van. Ugyancsak jelen vannak az erdőtüzekben is – minél nagyobbak a lángok, annál nagyobb a tűztündér bennük. Őket nem a tűz kelti életre, mert erre alkalmas centrumokban mindig jelen vannak, hanem a tűz mintegy magához vonzza őket a legközelebbi ilyen centrumokból. Ezért a tűz tündérek sokkal nagyobb területen mozognak, mint más tündér fajták, különösen, mert nincs is olyan sok belőlük, mint amazokból. A tűztündérek sokkal fejlettebb értelműek, mint a kerti tündérek, de ugyanakkor ez a lénycsoport sokkal kevésbé megközelíthető számunkra, mint e föld más tündérei. Az az igazság, hogy jószerivel nincs is semmi kapcsolatuk az emberi fajjal. Ha valami hatásuk van ránk, azt pusztán, mint a természet erőinek közvetítői teszik, és nem is tudnak róla. Az egyetlen igazi kapcsolódási pontjuk felénk a zeneszeretetük. Különösen kedvelik az olyan darabokat, mint amilyen Wagnertől a Tűzvarázs a Niebelung gyűrűjében.

A múltbeli embereknek annak rendje és módja szerint valószínűleg volt hatalmuk a szalamandrák felett, így sokkal közelebbi kapcsolatban lehettek velük, de ők az emberek iránt abban az időben is teljes közönyösséggel viseltettek. A legtöbb tündér legalább kíváncsi az emberekre – de nem a szalamandrák, őket az emberek dolgai egyáltalán nem érdeklik. Nagyon mások, mint mi, és ami azt illeti, gyakran még veszélyesek is ránk nézve. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy végül is ők képesek rendkívüli erejű érzelmi áramlatokat kelteni. Ezek ugyan önmagukban nézve, vagy a szalamandra természetéhez mérten nem gonoszak, de nők és férfiak számára rendkívül felkavaróak, felajzóak, és így veszélyesek lehetnek. Némely embernek talán sikerülhet hatalmába keríteni őket, de a fordított eset igazán nemkívánatos lenne, így hát nem ajánlatos megpróbálni a kapcsolatfelvételt velük, hacsak az ezzel kísérletező nincs pontosan tisztában azzal, hogy mit is csinál.

A tűz tündérektől a természet többi lénye ugyan nem fél a szó igazi értelmében, de azért az irántuk érzett nagyfokú tiszteletbe egy kis rettegés is vegyül. Igaz ugyan, hogy a tűz pusztító elem a természetben, ám ez a pusztítás korántsem olyan véletlenszerű vagy oktalan, mint azt a legtöbb ember hiszi, hanem értelem által irányított. A tűz tündérek ugyan a természet eszközei, ám sokkal értelmesebbek, mint az átlagos tündér, mert azoknál sokkal közelebb esnek az angyalok rendjéhez. A föld mélyén laknak, de nem maradnak egy helyben, hanem állandó mozgásban vannak e mélységek és a föld felszíne között. Ezért bizonyos értelemben a tűz képviselői, mert tudatukban és lényükben hordozzák azt. Lehetetlen dolog érzékeltetni a tűz által hordozott életerőt a természetben. Pusztító, de egyszersmind teremtő erő is. A tűz sok tekintetben örök rejtély mindannyiunk számára, és tündérei is a mi fogalmaink szerint szokatlanul értelmes lények.

A szalamandrák megfigyelésére a legjobb lehetőség a természetben nagy tűzvészek idején adódik, így talán a legegyszerűbb és legjobb módszer lesz néhány ilyen esetet felidézni.

Egy tűzhányó lenyűgözően szép látvány, nem csak fizikai látással, de a finomabb világban rátekintve is. Minden tűzhányó óriási energiák és aktivitás forrása, és bennük sok tűz tündér – 2.5 –4, sőt 5 m magasak – tátható. Arcuk emberi formájú, de valahogy Mefisztói – ám mégsem érzi úgy a szemlélő, hogy gonosz lenne. Igazság szerint inkább szemrevalónak mondhatnánk. Ezek a lények fejükkel kiemelkednek a tűztengerből, míg bizonytalan körvonalú testük belevész a tűzhányó fortyogó anyaghalmazába. Van aztán néhány tűz angyal is a vulkánban, gyönyörű, de komoly, zárkózott kifejezést tükröző emberi arccal. Az egész terület folytonos mozgásban van, egy nem hallható ritmusra táncot lejtve, mert e lények mindegyike mozgásával zenét kelt.

Egy ilyen tűzhányó a föld mélyében felhalmozott iszonyatos energiák forrása – zabolátlan energiáé, mely valamilyen még meg nem értett módon a természet teremtő erőinek szolgálatában áll. A Kelet- Indiai szigetvilágban láttam néhány aktív tűzhányót. Az egyiket néhány év távlatában többször is meglátogattam, és volt szerencsém megismerni az ott kormányzó zseniális lényt, egy rendkívül fejlett szellemiségű, átható tekintetű angyalt. Lenyűgöző volt látni, ahogy a mérhetetlen erejű és zabolátlan fizikai kitörések energiáival azonos értékű, de a finomabb világban aktív erőket oly fölényes méltósággal irányította. Gondoljuk csak meg, az életet mindössze a földkéreg vékony rétege hordozza. Száz és száz kilométereken át lefelé nincs fizikai élet, és amikor az itt található felmérhetetlen tárolóból származó óriási energia a felszínre tör, valamiféle irányításra van szükség. Ez az angyal, társai és segítői ezt a feladatot látják el. Ez az elemi energia nem valami bonyolult dolog, az alacsonyabb szinten álló szalamandrák a durvább energiafajtákat, az angyalok pedig a finomabbakat alakítják át. Át kell, hogy szűrjék testükön az energiaáramlatot, és ez a munka komoly koncentrációt kíván. Ezért a vezér angyal méltósága egészen helyénvaló, hiszen nagyon felelősségteljes és bonyolult feladatot kell ellátnia. Persze ez egyben nagyszerű mulatság is számukra, és felettébb élvezik a mozgást, zenét és az ugráló lángokat – igazán elbűvölő látvány megfigyelni őket. Egy alkalommal Jáva szigetén egy másik, kisebb vulkánnál is jártam, ami egy homoksivatagban állt. Ez egyszer az emberek vallásos imádatának tárgya volt, ezért a tűzhányót lakó szalamandrák a szokásosnál több figyelmet szenteltek az embereknek. Megpróbáltak társaságunk tagjaiban feltámasztani olyan fokú vitalitást, amit ők éreztek magukban. Ez néha nem várt következményekkel járhat, mert hiszen a mi érzésvilágunk nagyon különbözik az övékétől, így belőlünk emberekből az ilyen igyekezet nem mindig kellemes reakciót vált ki.

Az erdőtüzek is kis tűzként kezdik, és ahogy az bármely más tűzre is igaz, elsőként csak néhány kisebb, gyíkszerű, rövid életű tűztündér jelenik meg bennük, akik tulajdonképpen a lángok meglelkesítői. De lassanként, ahogy a tűz egyre nő és lángra kapnak a fák is, jelzés eljut a nagyokhoz, akik száguldva meg is érkeznek, akik kitörő örömmel, táncolva és ugrándozva keverednek el a kisebbekkel. A legtöbb erdei tündér menekül a lángok elől. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek az állatoknak és egyéb élőlényeknek, de nem sok eredményt érhetnek el, így hamar elmenekülnek, és megvárják, míg a tűz többé-kevésbé lelohad. Ha a nagy fák nagyon megégnek, természetesen azok is elpusztulnak, de a fa szellemek ilyenkor visszavonulnak a törzsbe, és megpróbálják védeni a fa életfolyamatait, amennyire csak tudják. Érzik, hogy a tűz tündérek nem a barátaik, de a tündérek világában nem úgy értelmezik a szerencsétlenséget, mint a miénkben. Igaz, hogy az erdő tündéreit szomorúsággal tölti el, ha látják, hogy a növények a lángok martalékává válnak, hiszen olyan sok szeretet és munka gyümölcse testesül meg bennük. Ám mindezt az élet velejárójának tekintik, és nyomban hozzálátnak, hogy újjáépítsék, ami elpusztult, és mivel a pusztulás színterén nehezebb a dolguk, hát még a szokottnál is keményebben dolgoznak. Tűvé teszik a területet az élet legapróbb szikrái után kutatva, és kitartóan élesztgetik mindet. És amint az erdőtűz kezd kihunyni, a szalamandrák továbbállnak.

Hogy hová mennek? Hát erre a válasz nagyon érdekes.

Amikor az arizonai Grand Canyon-ban jártam, valami olyat láttam, ami számomra nagyon különleges volt. Ezt a vidéket egy óriási angyal lelkesíti meg, és itt nem csak a testének méreteire gondolok, de nemes és ragyogó szellemiségére is, ami minden tekintetben méltó és illeszkedik e vidék páratlan jellegzetességeihez. Fizikai teste maga a Grand Canyon, vagyis tudatossága felöleli az egész hasadékot – mind az egész 440 km hosszú, 16 km széles és 1.6 km mélységű képződményt. Ha látható testet ölt, egy csodaszép, fenséges emberi külsejű mintegy 10m magas alakot választ, sötét hajjal és sötét szemekkel, amelyeket valami izzó fény keretez. Sok-sok kisebb angyal a segítője, akik mind az ő utasításai szerint cselekednek. Szintén ő irányít néhány olyan tündért is, amilyeneket még sehol máshol nem láttam. Ezek mintegy 70-120cm magasak, különös arccal és testüket izzó lila fény és tűz övezi. Legtöbbjük valamivel a föld felszíne alatt él, míg néhányuk a kanyonban kalandozik és eközben néha a kanyon pereme fölé is felemelkednek. Egy másik fajta lény szokatlanul alacsony, alig 35cm vagy inkább még kisebb. Alapszíne a barna, ami vörössel csíkozott, testformája és arca pedig félig-meddig emberi vonásokat mutat. Ezek a föld alatt élnek, és elég jól illik rájuk a gnómok már ismert leírása, ráadásul külsejük mellett még görnyedten is járnak – olyanok, mint egy apró öregember. Hegyes álluk könnyen kecskeszakállnak is nézhető. És mélyen a folyó medre alatt még további lényeket találunk: a tűztündéreket vagy szalamandrákat, kiknek itteni gyűjtőhelyére legjobban talán a tűzbarlang elnevezés illene.

Ez a hely minden bizonnyal valami tömény föld alatti energiák gyűjtője, hasonló a tűzhányókhoz, de célja eltérő azokétól. A kanyon angyala maga is ilyen elemi energiák hordozója, kiárasztója. Minden a kanyonban folyó tevékenységnek ő az irányítója, és mivel saját lényének lényegéről van szó, minden vonatkozásban képes megérteni és védelmezni e munkát, és az azt végzőket is. A munka részleteit más angyalok végzik, akik hasonlatosak a tűzhányók angyalaihoz, ám azoknál jóval kifinomultabb és emelkedettebb lények.

Az előbb említett tűzbarlangból fénylő energiaáramlatok hömpölyögnek fel – bele majd át a kanyon angyalának testén, eljutva a kanyon legtávolabbi pontjáig, sőt még messze azon túl is. Ám a tűzbarlangból eredő áramlatok csak az itteni életenergiák túlcsorduló feleslegét szállítják – az energia nagyobbik részét helyben, a barlangban használják fel. Az itteni hatalmas tűz angyalok testükbe szippantják a föld mélyének nyers energiáját, hagyják örvényleni, keveredni, majd beletöltik egy közös gyűjtőtartályba. Innen merítenek aztán azok az angyalok, akik a tűz tündéreket, szalamandrákat teremtik. Az ezzel foglalkozó angyalok egy bizonyos szabályos ritmust keltenek, ami által kivonják a szükséges energiát a közös tartályból, gondolataikkal formát adnak ennek, majd egy erre szolgáló gyors, ritmikus rezgéssel (valami hasonlóval, mint amilyenek a mi mantráink) életet plántálnak az így kialakított és energiával feltöltött formába – és íme, megszületett egy újabb tűz tündér. Általában két tűz angyal működik közre egy szalamandra teremtésében. Ezek persze nem maradnak itt sokáig, hanem oda indulnak, ahol nagy tüzek – tűzhányók vagy tűzvészek – akadnak, és mivel ők a föld mélyében lakozó izzó hőség szülöttei, csak ott lehetnek boldogok.

Leírásaim meg sem tudják közelíteni azt a mérhetetlen életörömöt és erőt, ami az előbb leírt különleges földalatti műhelyből árad. Ez a hely elmondhatatlanul csodálatos és lenyűgöző: az ÉLET maga - mélyen a föld alatt! Ez is egy újabb példa arra, hogy az egész univerzum telis-tele van élettel és csodákkal.