Zordsötét és Sugárzó

Való igaz s nem meseszövő hívság, hogy a negyedik időciklus Víz-Bivaly esztendejében új kán ragadta jobbjába a mongol vezérek ősi kardját. Kubláj volt az új kán neve. Ifjú volt még ekkor Kubláj, s ahogy illett vágyta a tudást.

Sokat hallott Kubláj kán a birodalmával határos Fagyos Földről, Tibetről, annak lakóiról, és a Buddha tanait hirdető bölcs lámákról. Arra gondolván, hogy, tőlük választ kaphat egynémely kérdésére, magához hivatta az egyik bölcs tibeti papot. A láma az akkor tizenkilenc esztendős Phagpát küldte maga helyett. Hogy ki volt ez az ifjú, arról még szót ejtek-, most legyen elég annyi, hogy a szerzetes lenyűgözte Kublájt tanultságával, nehezebbnél nehezebb kérdéseire adott okos válaszaival.

Egy alkalommal, amikor a hadak dolgait éppen bevégezte, Kubláj maga elé ültette Phagpát, s a mellének szegezte a kérdést:

-Válaszolj láma! Válaszolj, ha tudsz, felelj meg kérdésemre! -Mond el, hogyan lett e világ!

Más talán halálra rémül a mongol kán kívánságától más emberfiának talán hang sem hagyja el a torkát. De nem így Phagpa! Ő csak lehunyta szemét, néhány pillanatig meditált, majd ekképpen szólott:

-Egykoron... Ugyan kitudja mikor? Amikor még semmi, de semmi sem létezett, a Végtelenből megszületett a Két Fény. Az egyik fény fekete volt s hideg. Külseje, mint a legvadabb démoné, a legerősebb harcosé: éjszín ruhát viselt, s hozzá sisakot, karja fekete villámkardot tartott. Szíve telve gonoszsággal.

A másik fény ellenben hófehér ruhát öltött, fegyvernek fehér villámokat kapott. Sugárzónak hívták, és maga volt a jóság.

Azután a végtelenből kipattant az Öt Testvér. Az elsőt Anyagnak hívták, a másodikat Nem -Anyagnak, Forróságnak a harmadikat, Űrnek a negyediket és Mozgásnak az ötödiket. Az Öt Testvér összeölelkezett, s ahogy egybeforrtak, létrejött belőlük az óriási Tojás.

Ekkor előlépett Zordsötét, a gonosz. Benyúlt a hatalmas tojásba, és kirántotta belőle a Nem -Lét Birodalmát. Belefútt Zordsötét e világba, s megtöltötte azt kórságokkal, betegségekkel, szerencsétlenségekkel, fájdalommal és mindenféle démonokkal.

-Enyém a végtelen! - kiáltotta. -Én uralkodok a mindenség felett!

Sugárzó látta, mit tett fivére, s amit látott, nem volt ínyére való. Nem hagyhatta, hogy a sötétség és teremtményei uralják a végtelent. Hogy megőrizze az Örök Egyensúlyt, ő is belenyúlt a tojásba. Belenyúlt, s kihúzta belőle, a Lét Birodalmát, amelybe egy fúvással beletöltötte az életet, a boldogságot, az egészséget, a szerencsét és az isteneket. Ezután így szólott:

- Mostantól a Végtelen a sötétségé és a világosságé. -Együtt uralkodunk a világon, testvér.

Nem tetszett a dolog Zordsötétnek, de a fivére ellen semmit sem tehetett.

A Lét Birodalma határos volt a Nem-Lét Birodalmával, s e mezsgyén találkoztak egymással a démonok és az istenek. Találkoztak, látták egymást, szerelembe estek egymással...

-Szerelembe estek? - Csodálkozott Kubláj kán. - Hát nem voltak ellenségek?

Phagpa a fejét rázta.

-Tudd meg, jó kán a fekete és a fehér, a Nem- Lét és a Lét ugyanúgy vonzza egymást, ahogy az asszony a férfit. A démonok és az istenek gyermekei, azután szaporodni, sokasodni kezdtek, egészen addig, amíg a világ megtelt az ő sarjaikkal.

 MEGFEJTÉS

Kubláj kán a világ keletkezését kérdezi, a történet pedig így kezdődik...

 "-Egykoron... Ugyan kitudja mikor? Amikor még semmi, de semmi sem létezett, a Végtelenből megszületett a Két Fény. Az egyik fény fekete volt s hideg. Külseje, mint a legvadabb démoné, a legerősebb harcosé: éjszín ruhát viselt, s hozzá sisakot, karja fekete villámkardot tartott. Szíve telve gonoszsággal.

A másik fény ellenben hófehér ruhát öltött, fegyvernek fehér villámokat kapott. Sugárzónak hívták, és maga volt a jóság."

Onnan indul, hogy még semmi nem létezik. Ha semmi nem létezik, akkor még nincsenek bolygók, csillagok, de még fény és talán Tér sem.

Az ősmondák értelmezésénél nem szabad abba a hibába esnünk, hogy ha emberekről, állatokról, vagy bármilyen jelképről van szó, azt szó szerint értsük. Hiszen teremtésmondák ezért biztos, hogy a világ kialakulása előtti pillanatban indulnak. Ekkor pedig még semmi ilyen nem volt.

Ezután megszületik két fény. Mi lehet ez a két fény...?

Meg tudjuk-e ezt fejteni? Logikailag mindenképpen megpróbálhatjuk. Ehhez azt kellene megvizsgálnunk, mi létezhet akkor, amikor még nem létezik semmi. Az biztos, hogy idő nélkül nem létezhet semmi. Gondoljuk csak végig, ha valami nem létezik egy pillanatig sem, akkor az nem is létezik. Tehát az idő folyására szükség van ahhoz, hogy bármi létezzen. Még a Tér sem létezhet idő nélkül, mert, ha nem létezik egy pillanatig sem akkor nincs is.

Logikailag elérkeztünk egy kiindulási ponthoz. Ez pedig az IDŐ, mint kiindulási struktúra. Nagyon röviden ennyit a részletekről. Ha bővebben érdekel, az IDŐ WEBLAPJÁN mindent megtalálsz.

Az egyik fény fekete, tehát nem fény volt, legalábbis nem a mai értelemben vett fényről van szó. A két fény valószínűleg időstruktúra lehet. Azért nem múlt időben, mert, ha IDŐK, akkor még most is léteznek.

Milyen lehet egy időstruktúra, meg tudjuk-e vizsgálni ?

Kell, hogy legyen egy forráspontja, hiszen létezik. Ez a forráspont valószínűen a jelenpontja lesz.

Ezután inkább az időforrás szót fogom használni, mert nem szeretnék a struktúrával senkit gyötörni.

Az alapokat legalább ennyire szükséges kibontani, mert e nélkül a mondák világa tényleg egy értelmetlen zagyvaság, ahogy azt ma a legtöbben gondolják. De éppen ennek a furcsa csomagolásnak köszönhetik, hogy ezer éveken keresztül fennmaradtak. Valójában meseszerű kódszövegekről van szó.

Képzeljük el, ha mi lennénk a tudás birtokában és látnánk azokat az egyre erősödő folyamatokat a világban, amelyek a tudás kisajátítására irányulnak. Mit tennénk, ha szeretnénk a jövő nemzedékeknek, valahogy mégis átjuttatni?

Bármilyen tárgyi adathordozó (kő, fém, agyag, papír stb.) ezer évek alatt tönkremegy, ha pedig megmarad nem értjük már. Nem tudjuk elolvasni.

Be kell vallani igen, jó módszernek ígérkezik meseszerű kódszöveggé alakítani, amit már a gyerekeknek elkezdenek mesélni, mert mégis érdekes hallgatni. Hősök vannak benne, mindenféle furcsa állatok és csodákra képes istenek.

Egy érdekes történet viszont fennmaradhat ezer évekig, hiszen " élő " valamiről van szó, az emberek tudatában él generációkon keresztül. Mindig egy élő nyelven van elmesélve, így egy kultúra " élő " részének tekinthető. Olyan történetet kell alkotni, amely mindenki által jól ismert szereplőket, motívumokat tartalmaz, a történet pedig minél szokatlanabb, szinte álomszerű legyen, mert akkor könnyen megmarad a fejünkben.

A jó pedagógusok ma is használják ezt a módszert. Tantárgyuknak a kulcs információit szándékosan, valami egészen szokatlan módon adják elő, vagy szokatlan dologhoz kapcsolják. Akkor azt biztos, hogy mindenki nagyon megjegyzi. Így működik az elménk. Ha hirtelen valami furcsa és szokatlan történik velünk, vagy körülöttünk, azt könnyen és sokáig megjegyezzük.

De térjünk vissza a mondákhoz. Az már nyilvánvaló, hogy van értelme a tudást egyszerű szöveggé kódolni, és így átadni. A mai tudomány nyelve is egy bonyolult szakszavak mögé bújtatott kódszöveg, szinte már a szakemberek számára is alig kihámozható és felfogható. A kívülállók számára pedig reménytelenül elérhetetlen, ezért használhatatlan is.

A két fény fekete és fehér volt. Ha időforrások, akkor lényegileg nem térhetnek el annyira. Mi lehet mégis ez az eltérés?

A Japán ősmonda utal erre, mert a férfi és nő teremtők jobbra és balra indulnak mielőtt összeházasodnak.

Lehet, hogy az egyik jobbra forog, a másik pedig balra...? Ilyesmiről lehet szó.

Találkozáskor produkálhatnak olya furcsaságokat, mintha az egyik fehér, a másik pedig fekete lenne.

A monda így folytatódik...

"Azután a végtelenből kipattant az Öt Testvér. Az elsőt Anyagnak hívták, a másodikat Nem -Anyagnak, Forróságnak a harmadikat, Űrnek a negyediket és Mozgásnak az ötödiket. Az Öt Testvér összeölelkezett, s ahogy egybeforrtak, létrejött belőlük az óriási Tojás."

Az előbbi gondolatmenetet folytatva az Öt testvér is időforrás lehetett. Az pedig, hogy egybeforrjanak és óriástojás legyen belőlük, csak úgy képzelhető el, ha egy zárt ciklusba rendeződnek, tojásszerű alakzatot kialakítva.

Ezután két ellentétes jellegű világ alakult ki a fehér és fekete fény közreműködésével.

"...Hogy megőrizze az Örök Egyensúlyt, ő is belenyúlt a tojásba..."

Az ellentétes jellegre pedig az Örök egyensúly miatt van szükség, árulja el a titkot ez a mondat.

A világ fraktális jellegű: ez azt jelenti, hogy amilyen kicsiben, olyan nagyban. Ahogy egy fa egyre nagyobb ágai a kisebbekre hasonlítanak, úgy hasonlítanak a világ építőelemei kicsiben és nagyban.

A legkisebb építőelemek közé tartoznak az időforrások. Ahogy már öt időforrás zárt ciklusba rendeződése egy tojásszerű képződményt alkot, lehetséges, hogy több időforrás zárt ciklusba rendeződése alakítja ki a fény és az atomok magját is.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a mondák több száz, vagy több ezer évet éltek túl és le is fordították őket. A nagyon furcsa részek valószínűleg megváltoztak, mert nem értették és próbálták a maguk módján megmagyarázva tovább mondani. A félrefordítás nagy veszélyeiről nem is beszélve.

Szerencsére annyira zseniálisan vannak megalkotva, hogy a logikai csontvázuk, még így is jól kivehetően megmaradt. Az pedig nem lehet véletlen, hogy a világ legkülönbözőbb helyein élő népek ugyanolyan lényegi elemeket és ugyanolyan számokat használjanak saját teremtéstörténetük leírásánál.

A Japán ősmondánál például, Idzanagi és Idzanami alkotja meg a világot az őskáosz állapotából. Azonnal észrevehetjük, hogy nevük csak egy betűben tér el egymástól. Itt szintén két időforrásról lehet szó, amelyek jellegükben nagyon hasonlóak. Az eltérés pedig az előbbiekhez hasonlóan az lehet, hogy az egyik jobbra forog a másik pedig balra.

A Szibériai ősmondában szintén két szereplő uralkodik egy alsó és felső világban a teremtés után. Num, a legfőbb isten és a sehonnan jött vénség. Sehonnan, tehát a semmiből jött, ez pedig nagyon egybevág az eddigi megfejtésekkel.

A Vietnami ősmondánál ott indít, amikor még az Föld és az Ég szorosan összetapadt. Ez megfelel egy olyan ősállapotnak, amikor még nem született meg a kettősség. Ez lehet az a semmi, amiben létezhetnek időforrások, de egymás számára még nem nyilvánultak meg.

Egy Khong-Ló nevű hatalmas óriás választja szét a Földet az Égtől, ezután felbukkan mellette egy még hatalmasabb óriás asszony. Itt is megjelent a két szereplő egy férfi és egy nő, egy jobbos és egy balos jellegű időforrás. Egy további titkot is elárul ez a monda. Óriások voltak. Mit jelenthet ez? Hogy lehet óriás egy időforrás?

Ha kiáradnak ( kiárad a múltjuk ), akkor lehetnek óriási nagyok, mert a forráspontjuk ugyan egy pont, de a múltjuk, mint egy ruha kiáradva tágul a végtelenbe.

Ennyit bevezetésképpen, és most iduljunk el egy izgalmas utazásra az ősmondák világában. Aki idáig átküzdötte magát, az már a kezében tart néhány kulcsot, amivel tényleg izgalmas lesz az utazás, hiszen kitárulnak neki a titkok kapui. Aki viszont nagyvonalúan átlépte kulcsok megfejtését, az ne számítson másra, mint furcsa és zavaros mesékre, mert ezek kódszövegek. A kulcsok nélkül pedig egy kódszöveg csak olyan, mint egy keresztrejtvény szavai a megfejtés nélkül... csak szavak.

 forrás : Keszilla