URIEL ÜZENETE: HOL VAN A FÉLELMETEK?

A félelem, a Fény hiánya, hitvallásaitokban az a hely, ahol leváltatok a forrástól. A félelem tekintetében egy ismeretlen jövő fogalomban gondolkodtak, mely a valóságban hezitálásotokat tartalmazza abban a tekintetben, hogy egy ismert múltra alapozva, egy valószínű eredményt illetően előre haladjatok. A félelmet egy kényelmetlen vagy habozó érzésként érzitek, egy negatív előrérzethez hasonló módon.De, sokkal több ennél. A múlt, az ebben vagy egy másik életben már végbement események emléke.

A félelem, emocionális DNS-etekben van, ami elraktározta különböző inkarnációitok tapasztalatainak emlékét.
Ezeket a kételyeket, egyik életből a másikba viszitek, azzal a céllal, hogy fényt vigyetek be ezekbe a sötét zónákba, hogy meggyógyítsátok és felszabadíthassátok ezeket. Amikor le vagytok válva a Forrásról, bármilyen területen, a félelmek az elmúlt kudarcok és veszteségek emlékeivé válnak. Emocionális DNS-etekkel való kapcsolatotok miatt érzitek emócióként e félelmeket, mivel tulajdonképpen előző életeitek traumáinak emocionális emlékeivel kapcsolódtok össze.
Amikor blokkoltnak, erőtlennek és hatékonytalannak érzitek magatokat az életben, felszínre kerül a félelem, hogy meggyógyulhasson. Ebben az életben elfogadtátok karmátok gyógyítását és a félelem és a karma össze vannak kapcsolódva: karmátok, a félelemre alapoz, a félelem a karmának az emléke.

Amikor a félelem életetek középpontjává válik, átveszi a kontrollt.
Amilyen mértékben folytatjátok azt, hogy kételyeitek irányítsanak titeket, ezek megállítják evolúciótokat és az életetek egy emocionális múlt reakciójává válik.
Összes életeitek, e csodálatos pillanathoz vezettek. Gyógyulásotok és az egész emberiség gyógyulása a karma és a félelem gyógyulását feltételezi, ami az emberi tevékenységre legnagyobb hatással lévő elem volt. Hol vannak a kételyeitek? Hol érzitek blokkolva, erőtlennek és kontroll nélkülinek magatokat?

Tekintsetek a félelmekre mint felszínre kerülő múltra, értsétek meg az emociók történelmét, melyről félelmeitek tudósítanak titeket.
Ideje emlékeznetek karmikus kapcsolatukra és lépjetek a megbocsátás, a gyógyulás és a feltétel nélküli szeretet fényébe. Amint tudatosítjátok a félelmet, anélkül, hogy erőtöket elvenné az, távolodjatok el tőle és öltöztessétek Fénybe őt. Most van a Mennyország Földre hozatalának pillanata és a félelem eltávolításának ideje a Földről. Annak ténye, hogy tudjátok, hol vannak a félelmeitek, segít megvalósítani nektek e feladatot és behozni a Földre és életetekbe a Mennyországot.

A mai gyermekek - építő jellegű kritika

Az Indigó nemzedék szüleiként és tanáraiként, van egy szerződésünk: segítsünk nekik elhagyni a gyermekkort és eljutni ajándékaik tudatosításához és támogassuk őket útjukban.
A mi dolgunk egy része az, hogy segítsünk nekik tudatosítani saját ajándékaikat és hogyan használhatják azokat. De, sokszor elég nekünk meggyőzni őket arról, hogy rendelkeznek ezekkel az ajándékokkal. Különböző módokon tehetjük meg ezt, beleértve az építő jellegű kritikát is. Az Indigó gyermekek esetében a kihívás az, hogy megtaláljuk a módját, hogyan segítsük őket saját potenciáljuk megtapasztalásában és az irány megváltoztatásában, úgy adva hasznos tanácsokat nekik, hogy ne váljunk kritikussá.
Az Indogó gyermekek azért vannak itt, hogy rámutassanak arra, hogy változásra van szükségünk és hogyan változtathatjuk meg kölcsönhatásunkat önmagunkkal és másokkal szemben. És melyik kezdet jobb mint a kritika problémája?

Hányszor kapunk jószándékú tanácsokat másoktól és sértve érezzük magunkat. Hányszor bírálunk másokat, számukra bántó módon? A kritika az ítélkezésnek egy formája és akkor, amikor indigó gyermekkel állunk szemben, gyorsan megtanuljuk, hogyan jó és hogyan rossz e helyzet megközelítése. Az Indigó felnőtt nemzedék emlékszik arra, hogy olyan szülőkkel volt dolga, akik egyszerűen kritizáltak, anélkül, hogy kontrollálták volna kommentárjaikat. Ez tett minket nagyon érzékenyekké az ítélkezésre vagy kritikára és a mi indigó gyermekeink még nálunk is érzékenyebbek. A mi kritikus kommentárjaink, bármilyen jószándékúak is lennének azok, minden elképzelésünknél jobban megsebezhetik őket.

Egy hasznos stratégia az, hogy kezdjük egy emlékeztetővel arra, mennyire szeretjük és értékeljük őket különleges képességeikért.
Értsék meg, hogy semmi személyes nincs ebben, nem róluk, mint személyről van szó, hanem viselkedésükről vagy választásaikról. Nehéz megértetnünk velük ezt, anélkül, hogy kritikának tűnne főként akkor, amikor nehéz választásokat hoztak.
Belső gyötrődésük, külső viselkedésükben is tükröződik. Ha sikerül elterelnünk figyelmüket arról amit "tenniük kellene", sikerül jó kommunikációt létrehoznunk velük.

Ha anélkül sikerül tanácsot és támogatást nyújtanunk nekik, hogy kritikussá lennénk, emlékeztetve őket arra, hogyan éreztük mi magunkat akkor, amikor kritizáltak minket, sikerül nekünk létrehozni egy olyan megértési szintet, mely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy a következő lépésre rátérjünk. Tudni fogjuk, hogy sikerült nekünk ez, amikor segítségünket vagy tanácsunkat fogják majd kérni. Ez akkor történhet meg, amikor indigó gyermekeink megérzik, hogy mennyire szeretjük őket és jót akarunk nekik, olyan módon nyújtva számukra építő jellegű kritikát, hogy támogassuk őket anélkül, hogy elítélnénk.

forrás : www.tudatossag.com