Sokan itt élnek ugyan a Földön, de még fel kell fedezniük az emberi érzelmeket. Amikor a föld ősi helyeit felkeresed, és nézed más idők és helyek teremtményeit, érzed az ott lévő frekvenciát és vibrációt. Tudod, hogy kulcsok vannak ott, tudod, hogy üzeneteket rejtenek azok a helyek. Rejtőzik ott valami mélyen elzárva, ami egyszer létezett és újra felszínre fog kerülni. Ugyanígy ez emberben is van valami mélyen elrejtve, ami nagyon értékes a világegyetem fejlődése szempontjából. Ezt az adatot nevezzük kódnak vagy alapszámnak; ezek a fény geometriai képletei, amelyek nélkülözhetetlenek a létformák újrateremtéséhez és teremtéséhez ebben az univerzumban.

Az emberi fajt egyszer régen eltemették, elrejtették és elfelejtették, amikor átszervezték a DNS-t. A idő krónikájának távoli múltjában a faj még eleven volt, és egészen más szinteken rezgett. Az az idő feledésbe merült, vagy mélyen eldugták valamilyen polcon. Karanténban voltatok, szinte úgy, mintha az idő sötétzárkájában lettetek volna olyan sokáig, hogy az eljövő új korok meg is feledkeztek róla, hogy ott vagytok.

Vannak persze, akik nem felejtettek. Ők küldtek erre a feladatra, hogy ezt mind megváltoztassátok: hogy felszínre emeljétek az emlékeket és visszahelyezzétek az emberi élet értékét a teremtés előterébe. Szükség van rátok, mert van valamitek, amiről sok más fajnak fogalma sincs: az érzelem. És ahogy nektek közösen együtt dolgozva kell saját éneteket a többdimenziós létezés teljességéhez és gazdagságához eljuttatni, vannak, akik az egész világmindenséget új szintre szeretnék emelni - ahonnan egy új terület érhető el és teremthető meg.

Az Idő Urai tudják, hol van az adat elrejtve, és megtaláltak benneteket. Titeket választottak ki arra, hogy az adatot kivigyétek a fényre. Előre jöttünk - vagy inkább vissza a mi időnkből -, hogy segítsük a küldetésben lévőket az emberi DNS krónikájának kinyitásában, hogy segítsünk újrarendezni a DNS-t bennetek, hogy végül az Élő Könyvtár részeivé válhassatok.

Sok helyen lesz érezhető a hatása annak, ami a Földön történik. Az energiát azért küldik most ide, hogy bizonyos univerzális erőket átirányítson, hogy összhangba kerülve a saját önazonossága szimultán tudatára emeljék ezt a világot. A Föld az idő krónikájába zárt titkot őrzi, és ez a titok az érzelem. Érzelemmel felruházva gazdagok vagytok és boldogok. Az érzelem képes arra, hogy a különböző valóságokon átutazva elérje és megtapasztalja a tudat különböző realitásait. Az érzelem lehetővé teszi, hogy bizonyos energiák egyesüljenek, összeolvadjanak, egymáshoz kötődjenek, és eggyé váljanak saját maguk felfedezésében. Érzelem nélkül ez az egyesülés nem jöhetne létre.

Az univerzumban vannak nagyon régóta létező lények, akik már megértették, mi ez a hely. Évszázadokon át dolgoztak már itt. Még a mi rendszerünkhöz képest is ősrégi ősök, akiket a ti szavaitokkal élve nagy bölcsességű férfiakként és nőkként tisztelnek, pedig egyáltalán nem férfiak vagy nők. Őket tartják ebben a rendszerben a Lét Őrzőinek. Ők mozgatják és vezetik a rendszert, ahogy a kapitány irányítja a hajóját. Vezetik ezt a világegyetemet a pályáján; ez a munkájuk. Mint ahogy nektek is van munkátok, az ő munkájuk az univerzum vezetése a felfedezés felé tartó pályán. Saját tanulásuk és utazásuk alatt megértették, hogy fel kell venniük a kapcsolatot más rendszerekkel.

Mindehhez az érzelem a kulcs. Az embert az érzelmei kapcsolják össze a spirituális énjével. Az érzelem fontos a lélek megértéséhez, mert az érzelem hozza létre az érzést. A mentális test és a fizikai test nagyon szoros kapcsolatban áll egymással, ahogy az érzelmi és a spirituális test is. A spirituális test természetesen a fizikai határokon túl létezik. Érzelmekre van szükségetek, hogy megértsétek a nem fizikai dolgokat, ezért tartották az érzelmeket ekkora ellenőrzés alatt a bolygón. Érzelmi téren nagyon szűkre szabták a határaitokat, arra ösztönöztek, hogy kiszolgáltatottnak érezzétek magatokat és féljetek.

Sokan nem akartok átvágni ezeken az érzelmi korlátokon és saját személyes korlátaitokon, mert fájdalmas lehet. Azt szeretnétek, hogy egy abrakadabrától egyszerűen tűnjenek el. A fájdalom - érzés. Csökönyös emberként néha, hogy lekösd a figyelmedet, fájdalmat okozol magadnak, hogy megmutasd, mire vagy képes és életre keltsd magad. Így képes vagy átérezni, milyen jó élni.

A legtöbb ember fél a saját érzelmi vagy érzésközpontjától; féltek érezni. Bízz az érzéseidben, bármilyenek is ! Bízzál benne, hogy valami felé vezetnek, és az érzéseiden át jutsz el a felismeréshez. Mindnyájan akartok is élni meg nem is. Azt mondjátok: - Hadd legyek csak itt és legyek erős, de nem akarok érezni, vagy túl mélyen belemerülni az egészbe, mert az nagyon fájdalmas és kimerítő. Nem bízom az életben.

Ha nem félsz az érzelmeidtől, leszoksz az ítélkezésről és hagyod minden érzésedet kibontakozni, hatalmas áttörést érsz el. Képes leszel rá, hogy az érzés által más realitásokba emelkedj. Sokan még ezt a valóságot sem akarjátok érezni, vagy részt venni benne, nemhogy más valóságokba akarnátok eljutni, mert nem bíztok az érzéseitekben. Ha gyorsabban akartok fejlődni, vessétek bele magatokat valamibe, ami érzéssel tölt el. Ne kerülgessétek tovább a témát, hogy elhitessétek magatokkal: ti irányítotok. Ugorjatok fejest a közepébe, és aztán vizsgáljátok meg, hogy irányítók vagytok-e !

Nem arról van szó, hogy nem tudjátok, miképp kell érezni. Az a baj, hogy féltek az érzéseitektől. Nem tudjátok, mit kezdjetek velük. Valahol belül erőtlennek érzitek magatokat tőlük, hát inkább azt mondjátok: - Ó nem, fütyülök rá ! - Az a hit él bennetek, hogy az, ami fájdalmat vagy haragot idéz elő, nem jó. Ideje abbahagyni a dolgok kerülgetését és az elzárkózást az érzelmek elől.

A haragnak célja van. Mindnyájan meg akartok szabadulni tőle. A szőnyeg alá akarjátok söpörni, és úgy próbáltok tenni, mintha a harag nem lenne jó. Úgy viszonyultok hozzá, mintha rothadt zöldség lenne: kidobjátok, eltemetitek a hátsó kertben, mintha semmi értelme nem lenne. Hangsúlyoznunk kell, hogy a félelemnek, a haragnak célja van. Ha hagynátok, hogy megtapasztaljátok és kifejezzétek félelmeiteket, amely végül haragotok kifejezéséhez vezethet, tanulnátok valamit. Azoknak, akik kétségbeesetten igyekeznek elkerülni a félelmet és a haragot, akik valóban félnek ezektől az érzésektől, pontosan ezekből kell nagyon sokat tanulniuk. Olyan technikák ezek, amelyek segítenek túllépni saját személyes identitás- és viselkedésbeli korlátaitokon, ti azonban egyszerűen féltek ettől a tapasztalattól.

Az esetek többségében mindnyájan azt akarjátok, hogy elfogadjanak benneteket. Úgy érzitek, senki nem fog szeretni, ha bizonyos dolgokat tesztek vagy éreztek, tehát nem engeditek meg magatoknak ezeket az érzéseket. Innen ered a harag. Haragszol, mert megszabod magadnak, hogy mit tehetsz és mit nem. Ha nem engeded meg magadnak, hogy érezz, nem leszel képes tanulni. Az érzés köt össze az élettel.

Az érzésnek sokféle célja van az emberi életben. Arra biztatunk benneteket, hogy bízzatok az érzéseitekben, gondozzátok őket és támaszkodjatok rájuk. Az érzéseitek jegyek a többdimenziós valóságokba vezető útra, ahová el kell jutnotok, ha komolyan veszitek ezt a játékot. A többdimenziós valóságokban megtanuljátok, hogyan kell saját magatok különböző változatait egyidejűleg megismerni és figyelni. Az érzések el tudnak juttatni ezekre a helyekre, elsősorban azok az érzések, amelyekben megbíztok. Sokan gyanakvással fogadjátok az érzéseiteket és irányítani akarjátok őket. Bizonyos érzéseket nem engedtek felszínre törni, vagy ha mégis előbukkannak, ítélkeztek felettük ahelyett, hogy megfigyelnétek, hová vezetnek, miként segítenek benneteket.

Ha féltek valamitől, elzárkóztok a megtapasztalása elől. Falat emeltek azzal, hogy azt mondjátok: - Nem helyes, ha odamegyek. - Behúzzátok a féket. A valóságban viszont a félelem éppen ezt a tapasztalatot jeleníti meg a fejlődésetek világában, hiszen minden gondolat olyan formát ölt, amilyen érzelem húzódik mögötte. Ezért néha a legjobb, ha azt mondod: - A csudába is, odamegyek. Megadom magam. - Aztán foglalkozz azzal, hogy ott vagy, és ne zavarjon, hogy egyensúlyban vagy, amikor az érzésközpontodban tartózkodsz. Ha be akarsz lépni az érzésközpontodba, és irányítani akarod, nem adod meg magadnak a mozgásteret ahhoz, hogy meglovagold a határokat és hitrendszereket ledöntő érzelmeket.

A haragnak célja van. Sem a harag, sem a fájdalom nem céltalan. Mindkettő elvezet valahová. Elhatározhatod, hogy belépsz az érzésközpontodba és megtanulod, hogy a lehetőségek felfedezése közben miként tartsd meg az egyensúlyodat. Ha azt mondod, „kiegyensúlyozott maradok", az olyan, mintha semmilyen mozgást nem engedélyeznél magadnak. Ehelyett inkább határozd csak el, hogy egyensúlyba kerülsz. Az egyensúly nem azt jelenti, hogy a dolgok nem változhatnak; azt jelenti, engeded, hogy a dolgok változzanak. Hogy egy csónak a felborulás szélén áll, vagy nyugodt vízen siklik, rajtad múlik. Te ülsz benne, aztán kiszállsz belőle, akár sima volt az út, akár nem. Az érzelmeid nem csak mások táplálékai, az éned tápláléka is. Ilyen módon táplálod magadat és teremted meg az önazonosságodat. Ez az önazonosságod az érzelmeid által keltett frekvencia. Az érzelmek táplálnak téged és szétküldik a hívójeleidet.

A nehézségeket a szőnyeg alá akarod söpörni, kijelentve: „ezekkel nem akarok foglalkozni", pedig a nehéz helyzetek drágakövek. Akkor se keseredj el, ha azt veszed észre, hogy százezer korlátod van. Egyszerűen jegyezd meg: - Hát ez érdekes. Nézz az általad felállított korlátokra, és szitkozódás helyett inkább tanulmányozd őket ! Próbálj meg rájönni, miért kerültek oda ! Nézd meg, milyen célt szolgáltak - melyik árusnál vásároltál, amikor ezeket beszerezted.

Amint elfogadsz valamit, beismered, és kész vagy elengedni, az eltűnik. Ha ragaszkodsz valamihez, félsz, vagy azt gondolod: „szeretem ezt a korlátot, jó szolgálatot tesz nekem", korlátot szabsz magadnak.

Meg kell tanulnod, hogy szeresd az érzelmeidet. Amit nehézségként élsz meg, azt te tetted nehézzé. Senki más. Ellenállsz a közelgő változásoknak és ítélkezel felettük. Úgy érzed, nem tudod, mi folyik itt, és azt szeretnéd, ha irányíthatnád dolgokat. Az irányítás nagyon kényelmes és hasznos dolog. A megfelelő helyen és a megfelelő időben kell alkalmazni, mint a pillanatragasztót. A rossz helyre nyomott ragasztóból semmi jó nem sül ki. Megtörtént már veled, hogy összetapasztottad az ujjaidat, vagy a szádat ? Meg kell tanulnod az irányítást olyan módon alkalmazni, mint a pillanatragasztót. Ha összekened magad vele, ott ragadsz, és semmit nem tudsz tenni. Az irányítás ugyanígy működik: ha beleragadsz, odaragaszt valamihez, amihez nem kellene ragadnod. Nagyon alaposan meg kell válogatnod, mi az, amit irányítani akarsz és mi az, amit nem. A régi emberi szólás, vagy paradigma azt mondja: - te vagy a főnök.

Ti mint a Fény Családjának tagjai, most ébredtek. Szükségetek van az érzelmeitekre. Barátkozzatok meg velük, mert az érzések segítségével tudtok felkapaszkodni a többdimenziós énhez és a tizenkét csakra rendszeréhez vezető létrán, és megérteni azt, amit ott találtok. Az érzelmek segítségével tudhatjátok meg, történik-e valami, vagy sem. A logikus elme kikapcsolja magát, amikor valami történik, ha a test nincs kapcsolatban az érzéssel. Az érzés által érzékelhető a frekvenciaváltozás. A logikus elme nem érzékeli.

Érzitek, hogy elkezdődött a frekvenciaváltás. Életetek sok területének megváltoztatására, és sok dolog feladására ösztönöz benneteket valami. Ne álljatok ellen a változásoknak, és ne higgyétek, hogy kicsúszott a kezetekből az irányítás. Nem tudjátok, mi fog történni, és az érzelmeitek látszólag az utatokban állnak. Pedig érzéseitek csak meg akarnak mutatni valamit, ám ez nektek nem tetszik, mert azt hiszitek, az érzelmek beavatkoznak, vagy zavarba hoznak.

Tanulj ! Legközelebb, amikor hasonló érzelmi helyzetbe kerülsz, jelentsd ki: - Rendben van, tudom, mi folyik itt; ez most nem fog ki rajtam. Tudom, hogy valamit tanulnom kell ebből, és változtatnom kell valamin. Hiszem, hogy vezetnek, és egy program lépéseit követem, tehát bírálgatás helyett kiderítem, mit tartogat ez a dolog számomra. Azt szeretném, hogy minden változás örömet, biztonságot és nyugalmat hozzon számomra. Ez az akaratom. A fejlődésem minden mozzanatára ez vonatkozik: örömet, biztonságot és nyugalmat érzek. Elindulok ezzel az energiával és megnézem, milyen változás vár rám, mit kell feladnom.

Ha az emlékeid hiányosak és nem fejlesztetted ki magadban a hitet, kikapcsolsz, mert nem érted, mit történik, amikor készen állsz a változásra. Fontos, hogy az emberek bízzanak az érzésközpontjukban, és működjenek együtt vele. Amikor valami régi dolog beindítja az érzésközpontodat, és kényelmetlenséget okoz, nézz szembe az érzésekkel, amelyeket nem szeretsz. Ez a lényeged. Ezek az érzések az ékszereid, a kincseid és a drágaköveid, amelyekből saját identitásodat ismerheted meg. Ugródeszkákat jelentenek, és soha nem szabadulsz meg tőlük. Nem hessegetheted félre őket, mondván: - Nem szeretem azt az énemet, aki akkor voltam. - Meg tudod viszont változtatni azt az „énedet", aki akkor úgy látta a valóságot. Amint előrehaladsz saját magad megismerésével, és egyre többet tudsz meg arról, hogy ki vagy, visszatekinthetsz arra az entitásra ott, azon a régi helyen, és egészen másként látod majd, ki is voltál akkor. Ez történik mindenhol. Észre fogjátok venni egymásban.

Tiszteld barátaidat, amikor átrágják magukat saját tananyagukon, de ne avatkozz bele. A rád vonatkozó feladatokat hajtsd végre, de ne segíts másoknak saját drámájuk elnyúj-tásában. Ideje végezni ezzel a „tananyaggal". A történeteket el lehet mondani egyszer, kétszer, talán háromszor is, de enynyi elég. Nem kell mindenkinek mindent elmesélni, mert mindenki másnak is megvan a maga „anyaga". Érted ? Ha állandóan a saját dolgaidról beszélsz, eltéveszted a célt, mert beszélsz, ahelyett, hogy tennéd és látnád, amit magadnak mondasz. Ha mindenkinek elmeséled, mi folyik körülötted, csak fel akarod kelteni mások figyelmét, pedig arra nincs szükséged.

A dolgok folytatódnak, és soha nem végzel velük. Ha valami egyszer fájdalmat okozott, biztos, hogy később még kerülsz hasonló helyzetbe, de addigra már sokkal több lesz benned az együttérzés, mint azelőtt. A helyzetet egészen más perspektívából fogod nézni.

Most azok a dolgok kerülnek előtérbe, amelyek eredetileg elzártak a valóság érzékelésétől. Érzelmi tested részei ezek, amelyben elválasztották egymástól az utakat és az információ nem tudott közlekedni. Emiatt fájdalmat éreztetek, és a lelki fájdalmat a fizikai test nyelvére fordítottátok le. Mindenkire ráférne egy kis test- és szellemgyakorlat. Ez abból áll, hogy a távoli kozmoszból energiát hívsz a testedbe, átitatod a többi - a mentális, a fizikai, az érzelmi és a spirituális - testeddel, és helyére illeszted az energiarácsot. Ha helyén van az energiarács, és nem blokkolod a sejtemléket, hanem beengeded az energiát a testedbe, az átáramlik a csakráidon, és átadja testednek a magával hozott adatot. Ha félsz, bezárkózol, másokat okolsz vagy kételkedsz, megrekedsz. Ilyenkor hiába áramlik be a fény a testedbe, nem illeszkedik a rácshálózattal. A feje tetejére áll körülötted minden, és mindenki igyekszik kerülni téged, mert zűrzavart sugárzol ki magadból. A káosz egyébként jó hely; nincs vele semmi baj egészen addig, amíg nem akarsz állandóan benne tartózkodni.

Az érzelem tagadásával azt kéred, hogy a Föld nagy változásai a pszichédben játszódjanak le. Amikor itt megrendezel egy kis tornádót, ott egy hurrikánt, vagy apró kis vulkánkitöréseket emitt és amott, szabad kifejezést engedsz az érzelmeidnek, és azok nem fognak szanaszét kóborolni egész személyes környezetedben.

Az érzés köt össze emberi mivoltoddal, az érzés kapcsol Össze érzelmeiddel. Az érzelmek csatlakoztatnak a létezés e birodalmában a spirituális testedhez. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy az érzelmek vagy az érzések ebben a valóságban a létezés kulcsai. Sok valóság létezik érzelmek nélkül, de ebben a realitásban az érzelmek a legnagyobb kincseid. Ha megtagadod érző énedet ebben az életben, itt az ideje, hogy megtudd: befejezted. Ha nem vagy hajlandó rá, hogy érzelmi éned részévé válj, soha nem leszel képes végigjátszani a mérkőzést, amiről beszélünk. Egy leszel a tömegből, aki bámulja a televíziót, és újra és újra csak áldozatnak érzi magát. Ha fájdalmat érzel érzelmi testedben, kérdezd meg, miért hiszed, hogy fájdalom van ott, milyen célja van a fájdalomnak, és miért döntöttél úgy, hogy érzelmeiden keresztül fájdalmat okozol magadnak ! Miért nem az örömszerzést választod ? Minden csupán választás kérdése. Erre emlékeztetnünk kell.