Usui úgy halt meg, ahogyan élt: hívő, szent életű japán Shingon buddhistaként. Emléke világszerte máig él, sokan „kegyes orvos-bódhiszattvaként” tisztelik.

Tanítványai közül két személy kiemelkedett gyors fejlődést mutatva, akiknek minden tanítást átadott. Egyik volt Toshihiro Eguchi, akit 1923-ban képezett Usui. Eguchi maga is több ezer embert avatott be a Reiki gyógyító rendszerébe, melyben 7 szintű tanítást alkalmazott saját Reiki iskolájában (Tenohira Ryoji Kenkyu-kai).

A másik tehetséges tanítvány Dr. Chujiro Hayashi volt. Nyugalmazott tengerésztiszt és orvos volt. Ő 1925-ben tanult Usuinál. Tanulmányait csak egy évvel Usui halála előtt fejezte be. Usui életében még nem volt részekre, illetve fokozatokra osztva a reiki oktatás, a hagyományőrző iskolákban ma sincs. Ezt csak egyes követői vezették be később. Hayashi több részre osztotta a tanítást, ugyanez a rendszer terjedt el nyugaton is Takata asszony tradicionális vonalán. Őrá jutott az a szerep, hogy a Reiki világi jellegét képviselő alapszintjének (amit általánosan a Reiki 3 fokozataként ismernek) az egész világon való elterjedését lehetővé tegye, valóra váltva Usui álmát, hogy a Reiki áldása bárki számára hozzáférhetővé váljon. Ezt a szintet maga Usui is világi gyakorlók számára szánta. Tulajdonképpen a Reiki kézrátételes aspektusa. Ezt a szintet Hayashi alaposan kidolgozta, hogy hatásossága minél jobb legyen, és bárki képes legyen megtanulni. Ez a szint vált szét később különböző iskolákra és fejlődött tovább az egyes nyugati stílusok mentén.
Usui jegyzetei és kommentárjai azt mutatják, hogy a Reiki teljes rendszerét 7 szintűre fejlesztette ki, és ezek mindegyike feltételesen (!), a nyugati gyakorlatot figyelembe véve, további 3 szintet rejt magában a spirituális tanítások rendszerét tekintve. (A rendszert Yeshe Drugpa Thrinley Odzer Singon buddhista láma rekonstruálta Usui munkái, levelezései és az Usui által tanulmányozott Szútra alapján és tanítására létrehozta a Men Chhos Rei Kei intézetet az USA-ban.) Ám ezeket a szinteket Usui nem különítette el a tanításban és a gyakorlatban, hanem egységesen kezelte, mint lépcsőfokokat. A tanuló képessége folyamatosan emelkedett a gyakorlatok végzése során. (Ma Japánban egy 6 szintű rendszert tanítanak a Gakkaiban, de a tanítás és gyakorlás egységes és a fejlődés folyamatos, noha a használt módszerek ott is változtak az idő folyamán) Az egységes rendszer átadásának metodikai felosztása térben és időben elkülönülő fokozatokra csak a nyugati rendszerekben történt meg, a nyugati mentalitásnak és életstílusnak megfelelően (szintézis helyett analízis, folytonosság helyett megszakítottság, intuíció helyett pontos gondolati meghatározás, körvonalazás).

Az első szint, amelyet bármilyen hitű világi gyakorlóknak szánt Usui, úgy ismeretes, mint I, II. és Mesteri (vagy Tanári) fokozat. Ez lett a kézrátételes változat, ami először átkerült Nyugatra, majd jelentősen módosult.

Az első szinten az energia a test és tudat megnyugtatására szolgál annak érdekében, hogy a test saját gyógyító képességének kibontakozását elősegítse. Usui ezt mondja erről a szintről: "Összegyűjti az erőt, és azt egyszerűen megnyugtatásra adja át, ez az úgynevezett "Nyugtató Kéz". Segít megnyugodni, gyógyulni, lecsendesedni. Nem közvetlen módon továbbítja a gyógyító aktivitást, hanem közvetett úton, a test energiáinak növelésével, a testidegek feszültségének enyhítésével, a működési zavarok és egyensúlytalanságok helyreállításával”. Az első szint magában foglalja a "nagyon egyszerű szimbólumok és nagyon egyszerű beavatások" használatát, amelyeket Usui mindenki számára fejlesztett ki, függetlenül az emberek hitétől. A magasabb szinteket pedig azoknak szánta, akik véglegesen elkötelezték magukat a spirituális úton és „Vajrayana buddhista menedéket vesznek” (megfogadják, hogy a megvilágosodást minden lény javára elérik).

Hayashi állítólag nem buddhista családból származott. Talán az elsők egyike volt azoknak a tanulóknak, akik előtte nem gyakoroltak buddhista meditációs technikát. Állítólag keresztény volt, ám nagyon nyitott minden irányban, különösen érdekelték Usui tanítási módszerei. (Nincs  bizonyíték Hayashi keresztény voltára; az a tény, hogy az Ő tanítási módszereit megőrző irányzatban, a TJR-ben nincsenek keresztény jellegű információk, hanem a Tendai buddhista tanításokon alapul, ezzel az információval nincs szinkronban. Sokkal valószínűbb, hogy a reikit a kereszténységgel már csak később, Amerikában ötvözték.) Usui nagyon hamar (1 év) átadta a képzést Hayashinak. Nemsokára Hayashi felhasználva a tanultakat, önálló gyógyító helyet nyitott Tokyoban. Kilépett a Gakkaiból és létrehozta saját iskoláját, a Hayashi Ryoho Kenkiukai-t. (A gyakran használt „reiki klinika” megnevezés félrevezető, egyetlen ilyen intézményről sem tudnak Japánban, inkább csak kis, néhány férőhelyes „magánkórházak”, rendelők voltak; így volt lehetőség arra, hogy a betegek akár éjjel-nappal kaphattak kezelést. Nálunk talán orvos-természetgyógyász rendelőnek lehetne hívni.) Ő volt az elsők között, aki a reiki kezelésnél alkalmazott kézállásokat a saját tapasztalatai alapján megújította. Rögzített kézállásokat vezetett be, ami az eredeti módszerek között nem szerepelt. Kidolgozott egy fekvő betegek kezelésére leginkább alkalmas kezelési rendszert (teljes test kezelést 22 kézállással). Ő használt először több kezelő személyt a beteg gyógyításánál, így próbálta a lehívható gyógyító energiákat maximálni a kezelés során. (A gyógyító Reiki mesterek jelentős része bizonyos egyéniséget képvisel a maga csoportjában. Reiki a kornak megfelelően kezelési stílusát tekintve is változott. Az Usui alap-kézállások folyamatosan változtak. Hayahsi más kézállásokat is beiktatott, úgyszintén Takata asszony, stb.)

Hayashi már elkezdett kidolgozni egyfajta nyugati stílusú időrendi megosztást a reiki fokozatok között. Amíg Usui az intuíciója alapján gyorsan avatott embereket akár a tanári szintig is, addig az ő tanítványainak némelyike a biztonság érdekében nyugati jellegű iskolarendszert állított fel. Tulajdonképpen vettek egy biztonságosabb, hosszabb idejű tanítási rendszert, amivel kevesebb lehetőség van a hibákra és a tanítvány biztosabban “megérik” a további fokokra. Ez talán azt is kiváltotta, hogy manapság napjainkban nyugaton sok olyan reiki tanár van, akik kevésbé hagyatkoznak intuíciójukra, mivel ettől elszokott a tudatuk a nyugati iskolák mintájára és jobban bíznak a várakozási időkben. Hayashi 3 hónap után avatott második fokozatra. A mesteri fokozatot az egyes reiki beavatástól számítva kb. egy évre adta, majd a tanítvány első egyes fokozatú tanfolyamáig, ahol már a tanítvány avatott, két év volt a reiki egyes fokozattól számítva. Azok a tanítványok, akiknek nem volt módjukban fizetni a tanulásért, a két éves idő alatt a hét hat munkanapjából egy napon 8 órás kezelői munkával kellett, hogy fizessenek Hayashinak. Ez akkoriban elég elfogadott dolog volt.

Hayashi, aki magas szintű gyakorló volt, ismerte a magasabb szintű tanításokat és ezeket részben, vagy egészben átadta 33 tanítványának. Egyikük, Sensei Takeuchi a tanításokat átadta Seiji Takamorinak, egy buddhista szerzetesnek, aki először 1990-ben ment az USA-ba. Röviddel halála előtt Seiji átadta a tanításokat, úgy, ahogyan ő ismerte őket, így a Reikinek egy olyan vonala került át nyugatra, ami kevésbé ismert: Reiki Jin-Kei Do és EnerSense Buddho.

Egy másik, az utóbbi évtizedben Dave King kanadai reiki mester által közvetített vonal Tatsumi japán reiki mesterrel való találkozásának köszönhető. Tatsumi Hayashi tanítványa volt és úgy adta át az ismereteit, ahogy azt Hayashitól tanulta. Ennek a stílusnak a beavatási módja nagyon különbözik a nyugaton addig ismerttől. Ma Tradicionális Japán Reiki vagy TJR néven ismerik. Tendai buddhista hagyományokon (négy elem tan, öt elem tan) és a hagyományos kínai orvosláson alapul. Elutasítja az Amerikában rárakódott pénz szemléletet és egyéb ezoterikus sallangokat. Elutasítja minden reikitől idegen kellék (kövek, kristályok, piramis, inga, mantrák, korábbi mesterek: mint oltárképek, forszírozott légzés, spirituális vezetők, vallási elemek és tárgyak, kitalált szimbólumok) használatát, a reiki története kitalált részleteinek tanítását, a reikisek megkülönböztetését (minden reikis egyenlő). Ez a rendszer is 7 szintet különböztet meg.

Takata azt állította, hogy Hayashi őt tette meg utódjául Usui teljes hagyatékának továbbvitelére. Csakhogy a Japán mesterek (és más Távol-keletiek) soha, az életük árán sem adnának nyugatiak kezébe egy általuk felfedezett/őrzött szellemi hagyományt úgy, hogy maguk közben lemondanak róla. Már csak azért sem, mert pontosan tudják, milyen torzulást szenvedne az a hagyomány. Aki csak nagy vonalakban ismeri a keleti szellemiséget és ezt végiggondolja(!) rájön, hogy ez képtelenség. Ilyesmit csak a nyugati típusú („felvilágosult”) mentalitás képes elhitetni az emberrel, ill. nagyfokú értetlenségre vall a keleti mentalitás megítélésében. Hogy is hihette el bárki, hogy a háborúval járó ideológiai-szellemi-erkölcsi besötétedés (fasizmus) és a buddhista tanok hivatalos betiltása miatt eltűnik a Reiki Japánban? Nem valószínűbb, hogy illegalitásba vonul egy időre, és titkossá válik, ahogy ez mindig is történt? Ugyan a Gakkai központ megsemmisült a bombázások alatt a II. Világháborúban, de a tanárok nem tűntek el, hanem minden Gakkai reiki tanár egyénileg folytatta a reiki tanítását, saját bizonyítványokat adtak ki saját felelősségükre. Ám ez a történet a Japán Reiki sorsáról valóban gyorsította a Reiki terjedését Amerikában. Most már biztosra tehető, hogy Hayashi tudásának egy részét adta át Takatának, mégpedig a Reiki rendszer alaptanításait, amit Usui is bárki számára elérhetővé tett.

Ami Takata mester jellemét illeti, az Enneagram szerint 3-as személyiség volt. Ez „hatékony személyiséget” jelent, aki minden körülmények között képes elérni céljait. Egyfajta „a cél szentesíti az eszközt” mentalitás jellemzi. Ezt jól mutatja az, hogy képes volt elérni a Reiki rendszerébe való beavatását külföldiként (ráadásul nőként) a rendkívül hagyománytisztelő és elzárkózó mentalitású Japánban. Takata nem sokat töprengett azon, mit szabad, vagy nem szabad tennie erkölcsileg a Reiki elfogadtatása és elterjesztése érdekében, számára a cél, a Reiki terjedése volt a fontos.

Sokakban felmerül a kérdés: Takata mester miért változtatta meg Usui élettörténetét? Fontos újra a történelmi háttér és emberek ismerete. Először is Hayashi, aki nyitott szemléletű volt, saját felfogását adta át és nem a szigorúan buddhista szemléletmódot. Ezenkívül Takata asszony bizonyos éleslátását bizonyítja, hogy megváltoztatta a Reiki történetét. Az idő a II. Világháború után van. Amerika egyik legnagyobb háborús ellensége Japán (Pearl Harbour). Bár Takata mester amerikai állampolgár volt, tudjuk: sok időbe telt mire az amerikai köztudat túl tudta magát tenni a háborús idegengyűlöleten, amikor is minden japán potenciális kémnek számított. Azzal, hogy ki lett jelentve: a II. Világháború előtt kihalt a mesteri ág Japánban, ezzel mintegy olyan értéktudat is képződött az emberekben, mintha csak USA-ban lehetne elérni ezt a tudást, így vált a Reiki Amerikaivá. Másik fontos változtatás: Usuit keresztény szerzetesként mutatta be, akinek reikire vonatkozó kutatását kifejezetten Jézus gyógyításainak mikéntje inspirálta. Nos, egy keresztény országban valószínűleg kevésbe népszerű lett volna az a gyógymód, amit egy Japán szerzetes alapított, sőt „gyanús” buddhista meditációs technikákat használ, és sintoista jelleget hordoz. Sőt még bajba is kerülhetett volna Takata, ha úgy tanít, ahogy ő is tanult (lényegében a TJR-t tanulta), mindenesetre a rendszer gyors terjedése megfeneklett volna. Így is mintegy 30 évet várt a tanítással. Takata helyszíneket és időpontokat is megváltoztatott, többek között Usui születési helyét is. A dolog olyan jól sikerült, hogy Amerikából elindult több, Usui életét kutató lelkes ember arra az eredményre jutott, hogy Mikao Usui nevű személy nem is létezett a Japán történelemben. A teljes igazságba csak kevesen lettek beavatva. (Ehhez egy gondolatom: nem kell egy spirituális módszernek, energiának feltétlenül a keresztény Egyházhoz, vagy tanaihoz kapcsolódnia ahhoz, hogy köze legyen Krisztus Lényéhez. 2000 éve, a Golgotai Misztérium óta Krisztus a világ legfőbb beavatója, aki erőivel beoltotta a Földet és az Emberiséget, tehát minden hiteles, korszellemnek megfelelő, az emberiséget segítő szellemi áramlat kapcsolatban van vele közvetlen, vagy indirekt módon. Nincs külön keresztény és buddhista szellemi világ, csak egy egységes szellemi világ van. Buddha is Krisztus segítője. Ráadásul 1909-től kezdve Krisztus éteri testben észlelhetően jelen van a Föld szellemi erőterében – II. Eljövetel.)

Azt is érdemes tudni, hogy a Golgotai Misztérium gyökeres változásokat hozott az emberiség életének, fejlődésének – sőt az egész Univerzumunknak – minden főbb területén. Ezért 2000 év óta bármely szellemi áramlat csak akkor tud igazán pozitív eredményt hozni az ember fejlődésében, ha felveszi magába a Krisztus-impulzust és a Krisztushoz vezető utat segíti. Ez az alapigazság ihlette többek között a RAI iskola létrejöttét és lehetett egy pozitív motiválója annak, hogy Takata a Reiki rendszerét a keresztény doktrínákba ültette (más kérdés, hogy szerintem ezt a kapcsolódást más módon, a tények elferdítése nélkül is létre lehet hozni és talán üdvösebb és eredményesebb is lenne). Lehetséges a reikiutat krisztocentrikus módon is járni, nem kell sintoistának lenni csak, mert a módszer sintoista környezetben született. De nem is azáltal lesz áthatva keresztényi lelkülettel, hogy keresztény eredetű módszernek hazudjuk, hanem a használatának keresztényi értékrend szerinti módja és azáltal, hogy a krisztusi út előkészítőjeként használjuk. Maga a Reiki nem buddhista, nem sintoista, nem keresztény, hanem mindent átölelő, egyetemes, ám Krisztus felé kell segítenie.

A Reiki amerikai elfogadtatásához tartozott azon állítás is, miszerint Usui az USA-ban élt, a chicagói egyetemen tanult teológiát és összehasonlító vallásfilozófiát, és teológiából ledoktorált (más állítás szerint irodalomból), majd Japánban vezetett keresztény iskolát és hogy díszdoktori címet kapott. Az utóbbi évtizedek eredetkutatásai azonban kimutatták, hogy sem az University of Chicagón, sem a japán Doshi-sha egyetemen nincs nyoma annak, hogy ott Mikao Usui nevű japán ember akár diákként, akár doktoranduszként, vagy pláne tanárként megfordult volna. A „díszdoktori” cím alapja pedig a japán császár általi kitüntetés lehetett.

Takata mester 1980. dec. 12-én bekövetkezett haláláig 22 mestert képzett ki, azonban a tanításokat jelentős egyéni eltéréssel adta át tanítványainak. (Ez abból is adódhatott, hogy a Japán intuitív reiki-használatot amerikai módon, szabadelvűen értelmezte. Ráadásul sokáig Ő volt az egyetlen Reiki mester Japánon kívül, így olyanná tehette a Reiki módszerét, amilyenné csak akarta, senki sem vitatkozott vele.) Változtatásokat végzett a beavatási módszerekben és többféleképpen avatta be tanítványait, sőt többféle avatási módszert tanított. Valószínű, hogy nem adta át teljes tudását mindenkinek, (talán éretleneknek találta rá az amerikaiakat), hanem egyenetlenül osztotta azt meg a tanítványok között. Ennek következtében a reiki addig egységes tudása feldarabolódott és az energia teljessége is prizmálódott és aspektusokra osztódott. Az egyes tanítványoknak még a szimbólumaik is különböztek némiképpen. A más-más tanítást kapott tanárok által különböző stílusok alakultak ki, melyek gyakran egymással rivalizáltak, egymás tanítását vitatták, hitelességét megkérdőjelezték. Feszült és ellentmondásos légkör alakult ki, melyet a „reiki háború” néven illettek. Ezzel a reiki-módszer is áldozata lett a nyugati típusú destrukcióknak: a feldarabolódásnak, specializációnak és célszerűségi szempontoknak. Gyakran előfordul, hogy egyes reikitanárok elutasítják más tanárok tanfolyamát, beavatását, akár ugyanazon irányzaton belül is; más irányzatokat pedig nem ismernek el, leminősítenek, ill. más irányzatban elindult tanulókat nem fogadnak továbbképzésre. Ez az acsarkodás átterjedt Európára is, sőt itt bontakozott ki igazán, mivel Európára sokkal jellemzőbb a konzervativizmus, mint az USA-ra. A szűklátókörűség és dogmatizmus számomra félelmetes: vannak tanárok, akik máig azt hirdetik, hogy „2 reikiirányzat van: Tradicionális és RAI” (tudomást sem véve egyéb irányzatokról és az egyre szélesebb körben ismertté váló eredetkutatásokról). És mai napig így tudja rengeteg reiki-gyakorló is. Eme jelenségek visszaszorítására szerencsére vannak kezdeményezések, mint pl. a 7 magyar reikitanár által létrehozott European Reiki Organisation (ERO) szervezet, ahol – a reikiirányzatok közötti feszültségek elsimításaképpen – bármely irányzatban tanult embert fogadnak továbbtanulásra. Ez az elfogadó szemléletmód jellemző a Reiki Association International (RAI) szervezetre is.

Megjegyzendő, hogy nem minden Reiki irányzat vezethető vissza az Energia Takata általi osztódására, egyes irányzatok Usui különböző tanítványai által jöttek létre és hagyták el Japánt. Az egyetlen közismert európai Reiki irányzat a RAI, melyet F. E. Eckard Strohm német reikimester alapított az Európában jelen lévő reiki-tanítások reformja céljából. Ez az iskola komplex programot kínál az energetikai gyógyászatra (Reiki, Arolo Tifar, aktív szellemgyógyászat), feléleszti az esszénus gyakorlatokat és angyalkommunikációt (amit én is gyakran használtam). Az iskolában a tanfolyamárakat korrekten elérhetővé tették, de megmaradt a Reiki eredetének keresztény legendája. Ezen legenda mentén viszont ténylegesen keresztény formákba ágyazták a Reiki tanításait. A tanárképzés anyagilag vállalható, viszont személytelenebbé vált. A Reiki tanítása 3 fokozatú + egy tanári szint tanári behangolással; a Reikit az Atlantisz Arolo Tifar rendszerének bevezetőjeként, illetve alapjaként kezelik. A tanfolyamokon rövid írott tananyagot is adnak. (Magyarországon is kidolgoztak egy irányzatot, amit Kohari néven találhatunk meg, összekapcsolva az amerikai eredetű Wicca-tanokkal.)

Takata bevezette a 10 000 dolláros díjat a tanárképzésben, mert úgy találta, az amerikai emberek csak akkor becsülik meg, amit kapnak, ha sokat fizetnek érte. A pénz általános és elsődleges értékmérővé vált, sajnos a spirituális értékek területén is. A Reiki is üzlet lett. (Persze ez nem Takata „bűne”, ő csak az adott szellemi környezethez igazította a tanítását, hogy terjeszthesse a tant. S a módszer „megfogyva bár, de törve nem” túlélte mindezt, alkalmazkodott és jelen lehetett mindannyiunk segítségére.) Nos, el lehet vitatkozni Takata művének erkölcsi vonatkozásairól, mégis ellentmondásos személyisége ellenére a Reiki mesterek legnagyobbjai közé tartozik.

Takata mester két nagyon jelentős tanítványa Fyllis Lei Furumoto asszony, aki az unokája és Barbra Weber Ray asszony volt. Furumoto megtanulta nagyanyja célratörő magatartását, de úgy látszik, kevesebb spirituális tudatossággal rendelkezik. Igazi menedzser típus, jó üzleti érzékkel. Takata halála után összehívta az amerikai reiki mestereket és elhitette velük, hogy nagyanyja őt nevezte ki utódjául „Nagymesternek” és az egész reikis társadalom vezetőjeként lépett fel. Megalakította a Reiki Alliance szervezetet, amely nemzetközi szintre növekedett. Rögzítette (egyéni felfogása szerint) a Reiki meghatározásának és tanításának alapelveit és a szervezet céljait. Megkezdődött a Takatától tanult technikák uniformizálása és a Reiki teljes elnyugatiasítása mind a történetét, mind a használatának technikáit és a tanítási módszereit és céljait illetően. Szakítva nagyanyja stílusával, a módszert egységesíteni akarta, ami nagyon hasznos is lehet, ám számos tanításelem kimaradt belőle. Furumoto tovább alakította a reiki-legendát a saját céljai szerint. Jogvédelmi eljárást is kezdeményezett több országban a „Reiki” és más általánosan használt kifejezésekkel kapcsolatban. Egyik általa avatott tanító, Carell Ann Farmer vall erről megdöbbentően a reiki mestereknek írt körlevelében, aki ott volt a Reiki Alliance megalakításánál. Míg Takata főleg az akkori idők által kényszerített célszerűségi megfontolásokból változtatta meg a Reikivel kapcsolatos információkat, addig Furumoto tovább torzította a tanításokat saját anyagi és presztízsbeli céljainak megfelelően. Így az a Reiki, amit Alliance vonalon megismert a világ, nem más, mint a Reiki tökéletes mértékben amerikanizált változata, ami külső megjelenésében szinte teljesen elszakadt az eredeti spirituális rendszertől. A módszer valódi eredetéről és hátteréről a nyugati világban élő reikisek elsöprő többsége majdnem semmit sem tud, sőt sokan mintha nem is akarnának tudni. (Kérek minden Reikist, hogy ne haragudjanak rám ezekért a kijelentésekért. Senkit sem akarok megbántani, nem tehetek róla, hogy ez az igazság. De ideje volna tudatosítani a hitelesség és a továbbfejlődés érdekében.)

Barbara Weber Ray nem fogadta el Furumoto vezetését és megalakította a The Radiance Technique Internacional Association-t. Japánban folytatott kutatásai és feltételezhetően kapott beavatásai után 7 fokozatú képzést alakított ki.

Az a stílus, melyet Tradicionális Reikinek ismernek, jó ideig egyedül létező stílusként Japánon kívül, nem más, mint e két szervezet által vallott és tanított alapelvek és módszerek összessége (a Reiki keresztény története, Usui tapasztalatai, az öt alapelv, az élő mestervonal, meghatározott kezelési technikák, a magas tanfolyamárak szükségessége, a szervezetek által meghatározott avatási módszerek, stb.). Valójában persze nem tradicionális, nagyon eltér a Japán (pláne a Singon buddhista) tradíciótól. Úgy is mondhatnánk, hogy valójában tradicionális amerikai reiki. (Amikor egy mai nyugati reikis találkozik az eredeti Japán (azaz tradicionális) stílussal, alig ismer rá a reikire, annyira más (azért az energiára ráismer, bár kicsit az is más), mint amit eddig tanult)

A rendszerben hosszú, előirt várakozási (érési) idők és magas árak vannak. A tanári képzés díja 10 000 $ (USA és Kanada) és hosszú ideg tartó inaskodás előzi meg. A magas árat rendszerint Usuinak a nyomornegyedekben való tanítása során szerzett tapasztalatával magyarázzák, miszerint a reikire ingyen tanított koldusok azért tértek vissza a kolduláshoz, mert nem vállaltak felelősséget önmagukért - azaz egyesek szerint, mert nem fizettek a tanításért. Részben hamis állítás, mert azoknak a hajléktalanoknak jelentős része, akiket Usui több módon is segített, az 1923-as Tokyo-i Kanto-földrengés áldozatai voltak és nem koldusok. Másodszor Ő, mint magas szintet elért tanító, aligha tanított reikire olyanokat, akiken egyértelműen látta, hogy nem hajlandók kezükbe venni sorsukat. (Hiszen a Reiki éppen erről szól!). Annyi igaz lehetett, hogy azoknak az embereknek egy része, akiknek volt keresetük és ingyen kaptak kezelést, vagy tanítást, nem becsülték eléggé, amit kaptak. Ezt a tényt viszont aránytalanul felnagyították Nyugaton.

Azt is mondják Usui eme állítólagos sikertelenségére hivatkozva: Usui felismerte, hogy nem elég a testet gyógyítani, hanem a lelket és szellemet is kell. Nos, aki kicsit is járatos az ősi, keleti tanokban tudja, hogy azok eleve az örök érékekre helyezik a hangsúlyt, abból indulnak ki. Nemhogy a testi gyógyulást, hanem a sziddiket (magasabb képességek) is csak a fejlődési folyamat kellemes melléktermékének és útjelzőinek tekintik. Így Usuinak, mint magas szinten gyakorló szellemi tanítványnak és buddhista szerzetesnek aligha volt mit ezen felismernie szatorija után, hiszen ez az egyik legalapvetőbb szempont (pláne a buddhista tanokban). Maguk a szútrák is, melyeket tanulmányozott, a spirituális önazonosságról szólnak elsősorban és nem a fizikai test állapotáról. Ilyen alapelveket egy kezdő, a spirituális összefüggésekkel éppen ismerkedő tanítványnak kell felismernie, nem olyan magas szintű gyakorlónak, mint Usui volt ekkor. Ez a nyugati típusú profanizáció jellegzetes esete és csakis egy felületes szellemiségű nyugati országban lehet elhitetni, ahol a kultúra anyagi bázison alapul, ezért ott tényleg így működik a felismerés. Aki kicsit is belemerül a keleti tanok megismerésébe, annak feltűnik az ellentmondás. Persze azáltal, hogy Usuit, mint keresztény teológust mutatták be, ki is iktatták az ilyen felismeréseknek a lehetőségét. Nem látják be, hogy ezzel a felfogással csak tiszteletlenül, amatőr-szintre süllyesztik az alapító mesterünket, ami éppen nem szolgálja a Reiki ügyét.  Magyarázzák még azzal is a magas tiszteletdíjat, hogy a japán mesterek is így tanítanak (szintén igazoltan hamis állítás; tudható, hogy a Gakkaiba minimális tandíjért vesznek fel tagokat, bár nem akárkit). Természetes, hogy szükség van bizonyos „energiacserére”, és hogy a tanárnak, vagy kezelőnek joga van arra, hogy megélhetését biztosítsa, valamint nem lehet feszültség a tanítványban, páciensben anyagi lekötelezettség miatt (amivel akár hatalmat is lehet gyakorolni felette), de nem tudok egyetérteni a szellemi értékek pénzbe való átfordíthatóságával, pénzben való mérésével és kifejezésével. Ez egyszerűen ökonómiai szemlélet és nem a spiritualitás szférája. Itt is inkább az történik, hogy az anyagiasságnak adnak némi spirituális színezetet, hogy konzerválni lehessen az átrendeződések korában. Pont nekünk, metafizikusoknak, ezoterikus oktatóknak nem lenne szabad az ilyen ökonómiai szemléletmódot vallani, hanem inkább az illúziórombolást kellene képviselni. A Reiki ugyanúgy működik, akár fizetett valaki a gyógyításért, vagy beavatásért, akár nem; a Reikinek az égvilágon semmi köze a pénzhez.

Másik oldalról nézve: a tanár sem függhet anyagilag a tanítványaitól. Amikor a Reiki a 80-as években megjelent Magyarországon, azt az ideológiát terjesztették el, hogy reikitanár az legyen, aki a reikit választja élethivatásának (vagyis aki ebből akar megélni). Nos, az ezredfordulóra (röpke másfél évtized alatt) kiderült, hogy a reikiből többé nem lehet megélni, mert azóta, a kezdeti 20-30 tanárból mára lett legalább 1000, főleg a RAI iskola révén. Erre számos tanár régen rájött és már a 90-es években komplex módszertani programokkal álltak elő, mert a kereslet a komplex természetgyógyászati ismeretek és azok társadalmi elfogadottsága irányában módosult (pl. ETI végzettségek, felsőfokú-szintű, több éves képzések, komplex módszer-csoportok). Tíz éve tele voltak az életmód-magazinok reiki-hirdetésekkel, mára alig lehet találni, inkább csak programcsomagok részelemeként. Usui soha sem állította, hogy a Reiki arra való, hogy kizárólagos egzisztencia-teremtő műfaj legyen. Ezt is Amerikában találták ki. A tanárok anyagi függetlenségének forrása, hogy egyéb, polgári foglalkozásuk is van (még a spirituális mestereknek is szokott lenni), és a tanári keresetük csak kiegészítő jövedelem. Csak persze sokaknak nem tetszik a „tisztességes”, pár száz forintos órabér és minimálbér, sokkal kellemesebb az alkalmankénti, akár több ezer, vagy -tízezer forintos órabér.

A japán mestereknél a tanítások sokszor ingyen, vagy valamiféle nem pénzbeli energiacsere mellett folytak (Usui több mester tanítványát is ingyen tanította (persze ezek többnyire szerzetesek voltak, akiknek nem volt önálló keresetük). Japánban a Gakkaiban a Tanári szint 2000 $, amiért 3 hetes képzési program jár (a japán átlagfizetés kb. 1500 $), szemben az amerikai 10 000 dollárral, vagy a magyar sok százezer forinttal, amiben nincs benne a sok hónapig tartó inaskodással, utazással, stb. járó nem tanfolyami költség. Elég helytelen tendencia, nem is beszélve a néhány órás Reiki tanfolyamokról kezdőknek (Amerikai stílus), ami szerencsére Magyarországon még nem divat. Az egymillió Ft-os tanári tandíj eszméje mögött az a (gyakran csak tudat alatti) számítás húzódik meg szerintem, hogyha már növelem a konkurenciát további tanárok kiképzésével, legalább legyen annyi bevételem belőle, amennyit elvihet az új, konkurens tanár a lehetséges tanítványok „elcsábításával”. Így előre kompenzálom a tanítványok számának esetleges csökkenéséből eredő bevételkiesést. Az ökonómiai szemléletmód és a mennyiségelv (különösen a XX. Század óta) bekebelezi az ezoterikus tanításokat, a Reikit is. Persze nem mindenki gondolkodik így, egyesek egyszerűen átveszik a reiki anyagias értékrendjét kritikátlanul, mint egy tananyagot. A gyakorlatban mégis ez követhető nyomon, mint végeredmény. Ám bárhogy is legyen, ez a gyakorlat (a többi ideológiai elemmel együtt) visszahat az alkalmazójára és észrevétlenül anyagias szemléletűvé, vagy -érzületűvé formálja tudat alatt és természetesen akaratlanul is az anyagias szemléletmódot tartja fenn és terjeszti.  A Japán példa követése ma Magyarországon kb. 70-150 ezer Ft-ot jelentene a tanári szinten, alapos képzés mellett. Ezen kívül a Japán mesterek a tanítványok fejlődési ütemében adták a képzést és nem várakozási idők megszabásával. Az a gyakorlat, hogy a Reiki tanárjelölt egy ideig a gyakorlottabb tanára mellett kisegítői és gyakornoki tevékenységet folytat, nagyon is értékes dolog (számos eset ellenében, ahol a kezdő tanár magára marad) feltéve, ha nem élnek vissza ezzel és valóban a tanárjelölt alapos képzését biztosítja.

(Engedjetek meg kedves olvasók még néhány kritikai észrevételt. Rendkívül veszélyes és káros az a folyamat, melynek során a szellemi tanításokat és fogalmakat visszahúzzák, belerángatják az anyagba. Gondolok itt nem csak a tanítások ökonomizálására, hanem a metafizikai fogalmaknak fizikai kifejezésekkel való leírására, csak hogy érthetőbbek, vagy realistábbak legyenek. Ilyen pl. az energia „rezgésszintjéről” és annak méréséről való beszéd, ami ugyebár egy fizikai fogalom (1 mp alatti periódusok száma). Ilyen fogalmakat lelki-szellemi erőkre, tartalmakra érvényesíteni őrültség, ezt nagyon megtapasztaltam (pl. amikor gondolatok, érzések, vagy könyv információinak rezgésszintjét mérik radiesztéziával és adják meg Hertz-ben! Tessék mondani: ott mi is rezeg periodikusan?). Vagy ilyen helytelen a pénzről, mint energiáról beszélni gyógyító energiákkal párhuzamba állítva, és nemcsak mint jelképes ökonómiai energiahordozót tekintve. Ebből adódóan a reikis körökben népszerű „pénzbeli energiacsere” fogalma is irreleváns, mert teljesen más dimenziókról van szó, melyek nem összemérhetőek. Természetesen tekinthetjük a pénzt energiahordozónak, a szellemi folyamatok analógiájaként, de csak saját helyén, a gazdasági szférában és nem egy egészen más minőségű rendszerrel összekeverve. Ha pl. az asztrológiát vizsgáljuk, mely az analógiatörvények eminens példája, ott sem a „csillagok hatnak az emberre”, hanem szellemi szférákból ered a hatás, mely a fizikai kozmoszban, ezen keresztül pedig az asztrológiai jelképrendszerben képeződik le. Ugyanígy szoktak hivatkozni pl. a Hold emberre gyakorolt hatására mondván, hogy ha hatalmas víztömegeket mozgat az apály/dagály jelenségében, milyen a hatása az emberre. Nos a helyes válasz: annyival kisebb (fizikai szinten), amennyivel kisebb tömegű az ember trilliónyi tonna víznél (ha fordítva lenne, a testünk darabokra szakadna, amint felkel a Hold). Számítások szerint egy borsószem gravitációs vonzását gyakorolja 1 méterrel a fej fölé tartva. Amikor a Hold hatását vizsgáljuk, akkor ne a fizikai bolygóra gondoljunk, hanem a Hold szellemi szférájára, melynek a bolygó a fizikai kifejeződése. Föld körüli keringésének ritmusa és a női havi ciklus összefüggése is szellemi ritmuson alapul, ami csupán leképeződik a bolygókeringés fizikai ritmusában. Mindez a félreértés és félremagyarázás arra jó, hogy a metafizikát és a szellemi aspirációnkat az anyagiság ketrecébe zárjuk (szellemi kényelemszeretetből és biztonságvágyból), amivel Ahriman kezébe adjuk a használt szellemi módszereinket és a józan eszünket, valamint nem csoda, ha lejáratjuk magunkat a materialista gondolkodásúak előtt, holott épp eme gondolkodásmódnak próbálunk részben megfelelni és vele egyezkedni ezenközben.)

Jellemző még a tradicionális iskolára, hogy a kapott ismereteket (főleg a Reiki szimbólumokat) titokban kell tartaniuk és a szimbólumokról nem készíthetnek jegyzeteket, azokat a tanfolyamon való gyakorlás után elégetik (néhány tanár azért megengedi közülük a jegyzetek megtartását). Ez oda vezetett, hogy a szimbólumok rajzolatát sokan elfelejtették és azok sokszor a felismerhetetlenségig eltorzultak, ill. rengeteg változatuk keletkezett. A tanítványok nem kapnak írott tananyagot, „szájhagyomány” útján történik a tanítás.

Ezekről csak annyit, hogy a Japán mesterek rengeteg írásos anyagot hagytak hátra, amit lemásoltak és a tanfolyamokon felhasználtak. A Reiki nem szájhagyomány! A módszer természeténél fogva a tanár az ismereteket főleg szóban, gyakorlatban és energetikailag adja át, de hasznos és fontos az írott tananyag is. Ma már magyar nyelven is olvasható Mikao Usui eredeti Reiki kézikönyve, elméleti és gyakorlati részekkel, amit Frank Arjava Petter és japán felesége, Kobayashi Chetna feldolgoztak és lefordították németre.

Összefoglalva a kritikai szempontokat: azt a profanizációt és kiforgatást, amit a keresztény tanokkal műveltek néhány évszázad alatt, sikerült megvalósítani a Reikivel, néhány évtized alatt. Pont a Reikivel történt ez meg a legkifejezettebben, ami a legszélesebb körben és legváltozatosabb módon alkalmazható eljárás, ezáltal a legsérülékenyebb is (sok más módszerrel ellentétben, melyek annyira kompaktak, hogy nehéz lenne átalakítani őket). És ezt az eredményt az eltorzult, álkeresztény látásmód alapján sikerült elérni.

Amennyire indokolt lehetett bizonyos szempontból a háború körüli időkben a Reiki hagyományainak megváltoztatása, annyira indokolt ma az igazság felkutatása és vállalása, és a reiki hagyományaihoz való visszatérés. Ami akkoriban érthető és elnézhető volt, az ma, a körülmények megváltozásával hátráltató tényező. Az elzárkózás, egyoldalúság, hazugság és tévedésen, félreértésen alapuló eszmék további propagálása és reiki-dogmákhoz való ragaszkodás egyáltalán nem szolgálja a Reiki ügyét. Tévedéssel és hazugsággal nem lehet a Szellemi Igazságot szolgálni! Megérett rá az idő – mert az igény megvan – hogy a Reikit megtisztítsuk a ráaggatott amerikanizmustól, az ökonómiai szemlélettől és a sokak által hozzákapcsolt álspirituális tartalomtól, értelmezéstől és visszatérjünk a valódi spirituális értelméhez, tartalmához és üzenetéhez, amit természetesen szabad és szükséges is mindig új módon, a körülmények formai (!) változásaihoz igazodva alkalmazni. Ez ma a reikitanárok egyik legfontosabb feladata és felelőssége, ha a módszert valóban szellemi-tudati evolúciós céllal akarják használni, azaz eredeti szerepkörében megtartani, annak akaratlan démonizálása helyett! Ehhez kérem az Ég támogatását, ez a legfőbb reikis imám.

forrás : www.tar.hu