A megbocsátás folyamata révén mindenki békésebbnek, és energikusabbnak érezheti magát. Mint amikor kidobáljuk a súlyokat a hőlégballon kosarából, hogy magasabbra emelkedhessünk. A régről összegyűlt harag, félelem, és sértettség halott súlyok, melyek lelassítanak bennünket, és elszívják életerőnket. Mindannyiunkban lehetnek súlyok, amiket most rögtön kihajíthatunk hőlégballonunk kosarából. Amikor megbocsátunk a világnak, és benne önmagunknak, könnyebbé válunk, és rengeteg félelemtől szabadulunk meg. Ez a gyakorlat 30-60 percet vesz igénybe, és bizonyosan megéri az idő-befektetést. Sokan számoltak be arról, hogy önmagában ez a gyakorlat, azonnali, pozitív átalakulásokat hozott életünkben. Íme a szabadság lépései a megbocsátás útján:   1. Tudatosítsuk magunkban a megbocsátással járó előnyöket – A megbocsátásnem egyenlő azzal, hogy kijelentjük: „vesztettem”, vagy „igazad volt én tévedtem”. Nem azt jelenti, hogy valakinek elnézzük valamilyen elhibázott cselekedetét. A megbocsátás egyszerűen szellemünk felszabadításának egy módja, ami által határok nélküli lényekké válhatunk. A jutalom a békesség, az emelkedett energiaszint – és a megbocsátás az ár. Számomra olyan ez, mint egy alku.     2. Állítsunk össze egy megbocsátási listát .Írjuk le minden egyes élő, vagy elhunyt ember nevét, aki valaha is irritált bennünket. A legtöbben három-négy oldalas listát állítanak össze, és hirtelen olyan emberek neve jut eszünkbe, akikre évekreóta nem is gondoltak. Vannak, akik háziállatok neveit is leírják, és szinte mindenki belefoglalja saját nevét is a listába.     3. Engedjük el, bocsássunk meg – Egy olyan magányos helyiségben, ahol senki nem zavarhat meg, menjünk végig a listán nevenként. Minden egyes személyt jelenítsünk meg tudatunkban, és mondjuk neki a következőt: „Megbocsátok neked, és elengedlek téged. Nincs bennem kibékíthetetlen harag. Megbocsátásom teljes. Szabad vagyok, és te is szabad vagy”. A folyamat harminc percet, vagy annál többet igénybe vehet. Mégis fontos, hogy ne hagyjuk abba, míg teljes lista végére nem értünk.     4. Éjszakai oldások – Minden este lefekvés előtt, gondolatban tekintsünk át a napunkat: van valaki, akinek meg kell bocsátanunk? Ahogy az arcunkat is megmossuk minden este, ugyanolyan fontos tudatunkat is megtisztítani éjszakánként, hogy ne halmozódjon fel bennünk sértettség és neheztelés.     5. A megbocsátás folyamatának megsegítésére, hívhatjuk a Megbocsátás Angyalait, Sztamerát, arkangyalok közül pedig Uriel és Zadkiel tudnak hathatós segítséget nyújtani.                                  A „megbocsátás épülete” – vizualizációs gyakorlat     Miután ellazulunk néhány lassú, mély lélegzet segítségével, hunyjuk be a szemünket, és helyezkedjünk el kényelmesen. Képzeljük el, hogy egy vidéki tájon állunk. Egy út vezet hozzánk. Ezen az úton érkezik minden anyagi, érzelmi és spirituális „ellátmányunk”. Az út áthalad egy épületen, mielőtt elérne hozzánk. Az épületen két ajtó van: egyik az út másik vége felé, másik felénk néz. Ha mindkét ajtó nyitva áll, akkor minden akadálytalanul áramlik hozzánk, és ajándékaink is szabadon áramlanak a világ felé. Ha bármikor engesztelhetetlenek vagyunk a szívünkben valaki felé, akkor az illető börtönbe zárjuk tudatunkban, és hibáztatásunkkal korbácsoljuk őt. Az illető, akire neheztelünk, tudatunkban be van zárva egy épületbe, melynek ajtaja úgy zárulnak rá, mint a börtönrácsok. Szükségszerűen mi magunk is börtönbe kerülünk azzal együtt, akit elítéltünk, hogy figyelemmel kísérhessük. Minkét ajtó bezárul tehát, és a bezárt épület elállja az áramlások útját. Pillantsunk be most rögtön saját épületünkbe, és nézzük meg, ki van oda bezárva. Lássuk meg, milyen magas árat fizetünk azért, hogy bebörtönöztük őt. Ha készen állunk a megbocsátásra, képzeljük el, hogy az épület ajtajai automatikusan kinyílnak. Vizualizáljuk, hogy aki kilép az épületből szabad, és boldog, mert megbocsátottunk neki. Kívánjunk minden jót a távozóknak. Ha ez nehezünkre esik, próbáljunk magának a személynek megbocsátani, mert a tetteit elnézni, amiket elkövetett. Ahogy megbocsátunk, érezzük a megkönnyebbülést, a szabadulást, és a megújuló energiát, ahogy elmúlik a sértettségünk. Bizonyosodjunk meg arról, hogy nem ülünk ott egyedül az épületben egónk önmagunkra kimondott ítélete miatt. Ellenőrizzük gyakran ezt a belső épületet, különösen, amikor fáradtnak, betegnek, vagy félelmekkel telinek érezzük magunkat. Észre fogjuk venni, hogy ilyenkor van a legtöbb ember (beleértve önmagunkat is) bezárva az épületbe. Amint kinyitjuk az ajtókat és kiszabadítunk mindenkit, érzelmi és energiaszintünk jelentősen javulni fog. részlet : Dr.Doreen Virtue : Fényküldöttek útja