Írta: Adamus St. Germain    2008. július 08

Az előző gyakorlat során egy nagyon fontos dolgot tanulhattatok meg, ha kitartóan és jól végeztétek azt. Megtanulhattátok megtapasztalni azt, hogy mi az, ami hozzátok tartozik és mi az, ami nem. Miért mondom ezt? Mert ha a Szív Igazságának pontjából hozol egy választást, akkor azt - ahogy a feladat során sokan már meg is tapasztalhattátok - azt a sajátotoknak érzitek, az a tietek, azzal eggyé tudtok válni, teljesen természetes és harmonikus módon. Ám ha ezt az igazságpontot belehelyezitek egy olyan szituációba, amely nem onnan jön, ami nem a ti önmagatok számára hozott választásának eredménye, hanem egy félelem vagy illúzió táplálta igazságpontotokból eredeztethető, ti , amikor a Szív Igazságában vagytok, nem fogtok tudni azonosulni ezzel és ennek az a legnagyobb felfedezése drágáim, hogy ezáltal nem is tud hatni rátok. Ha egy választást hoztok az ego bármelyik - már az előzőekben felvázolt - igazságpontjaiból, az számotokra csak addig válik valósággá, csak addig élitek meg valóságnak, csak addig hathat rátok, amíg azt az igazságot fejezi ki, ahonnan ez belőletek ered. Ezért mondtam azt drágám, hogy minden külső kontroll, kritika és tükör helyett nem kell mást tenned ahhoz, hogy meghatározd, mely igazságpontodon van jelenleg a hangsúly, mint hogy megvizsgálod az életed. Annak minden tényezőjét. Milyen ez a kép? Mennyiben fejezi ki azt, aki Te Vagy valójában? Hogy élsz? Hol élsz? Milyenek az emberi kapcsolataid? Mennyire vagy valóban elégedett a testeddel? Mennyire harmonikus annak a működése? Vannak-e anyagi problémáid, kapcsolati gondjaid, egészségi problémáid? Van-e az életedben olyan elem, olyan körülményrendszer, olyan emberi kapcsolat, bármi, amire azt mondod, ezt nem szeretem? Ezt nem akarom, de itt van, és én benne vagyok nyakig? Ha csak egy ilyet is találsz, akkor barátom ne is áltasd magad, hogy megtaláltad önmagadban, azt, Aki Vagy, akkor még csak a kereső fázisban vagy, de pontosan azért vagyok, ha azt választod, hogy elfogadod az általam nyújtott segítséget, hogy ezt a keresést felgyorsítsuk, és minél hamarabb az életed minden területén megjelenjenek az eredmények, amik megmutatják, te már tényleg az Vagy, Aki Vagy. És ez nem egy kifelé megmutatandó tett, mint azt már említettem, minél csöndesebb vagy, minél inkább a szavak, az önigazolás helyett a tetteid beszélnek belőled, annál autentikusabb vagy, és hidd el drágám, ezt mások is látják, anélkül, hogy egy szó is elhagyná az ajkaidat, amiben azt kéne bizonygatnod, hogy Vagy Aki Vagy. Fejezzétek be ennek a mondogatását, ennek a mantrázását, és éljétek ezt meg a maga teljességében, hiszen ezért vagytok itt, nem azért, hogy fennhangon kiabáljatok valamit, amivel elveszitek az energiát önmagatoktól, hogy meg is találjátok azt, amiről kiabáltok. 

És most térjünk át a második gyakorlatra, szigorúan azzal a megkötéssel, hogy addig amíg nem olvastad végig az elmúlt 36 fejezetet, amíg nem gyakoroltad be az eddigi gyakorlatokat, fölösleges továbblépned, mert ez egy olyan munka, amit most együtt végzünk, aminek be kell épülnie az elmébe, mégpedig az alapoktól, be kell épülnie a szívbe azokon az érzéseken keresztül, amik energetikailag benne vannak ezekben a szövegekben, és a kialakított képességeknek jártassággá kell csiszolódniuk, különben ingatag lesz az építményetek és sikerek helyett kudarcokat fogtok megélni, és akkor hiába hibáztattok engem, vagy a módszeremet, vagy bármi mást, akkor tudnotok kell, nem erős alapokra építkeztetek és ezért nem állnak meg a falak, amiket felraktok. Csak kitartó, elszánt és türelmes munkával tudtok bármit is elérni, és ez lehet könnyű barátaim, ennek nem kell nehéznek lennie, ez nem erőfeszítés, de ha megnézitek a növény vagy állatvilágot, láthatjátok a Mindenség rend-alapú, és ha ti nem vagytok kitartóak és fokozatosak, mint a rigó, aki kitartóan eteti a fiókáit, amíg azok úgy meg nem erősödnek, hogy egyedül kirepülhessenek, akkor bizony a vakmerő fióka kiugorhat a fészekből, és ő valószínűleg egy macska gyomrában fogja végezni. Legyetek természetesek mindenben, természetes ritmusban, természetes fokozatossággal haladjatok! 

Üljetek le ismét a fotelbe és végezzétek el a már ismert légzést. Ez is legyen könnyed, ez energiamozgatás és azt nem lehet erővel végezni, csak könnyedén áramolva. A légzés elsajátítása, a tudatos légzés elsajátítása alapvető fontosságú, és amit ti ezzel néha műveltek az egész egyszerűen elképesztő számunkra. Toljátok, húzzátok a levegőt, erőltetitek a légzést, nem áramoltok a levegővel, hanem pumpáljátok azt, mint valami rossz biciklipumpa, sóhajtoztok a tüdőtök felső csúcsába, aztán csodálkoztok, ha közben elszédültök. Nem kell hangokat kiadni, teszem hozzá, ez nem egy hangképzési dolog, nem, csukott szájjal, orron át lazán, könnyen áramolva, de mélyen. Amikor kifújod a levegőt, az űr okán, ami ekkor a tüdődben keletkezik, automatikusan indul be a légzés, és a telítettség automatikusan indítja be a kilégzést. Ez egy áramlás, egy energiamozgatás, de ha ezt erőltetitek, az energia is nyomást fog rátok gyakorolni az ellenhatás révén, és ez kellemetlen tapasztalatokban részesíthet titeket.  

Amint megvolt a 3 könnyű, mély és áramló lélegzeted, belehelyezkedsz önmagadba most oly módon, hogy lassan - olyan lassan, ahogy csak elképzelni tudod - elkezded lehajtani a fejed. Nem lebiccented, hanem nagyon lassan, mintha egy gép csinálná ezt veled, lehajtod. Majd mikor már az állad szinte a mellkasodat érinti, nézel a csukott szemeden keresztül előre. Üres vagy és nem gondolsz semmire, csak nézel bele a semmibe. És akkor az tágulni, és egyben szűkülni kezd, ahogy a végtelen elkezd megjelenni a te bensődben, ez egy természetes folyamat, nem szabad akarni, csak engedni. Semmit sem akarattal csináltok, csak megengeditek magatoknak ezeket a folyamatokat!!!!

Majd mikor megtörtént a tágulás-szűkülés (ezt azonnal érzékelni fogod), megint nagyon lassan felemeled a fejedet és elképzelsz egy ragyogó, fénylő gömböt. Nem irányítod a képet, nem vizualizálsz, az tilos, megint csak engeded, hogy kibontakozzon az a maga teljességében. Ez a gömb lehet pici, lehet nagy, lehet sima felületű, lehet érdes, lehet könnyű, lehet nehéz, a lényeg, hogy fényes legyen és lehetőleg tömör. Ne labdát képzelj el, hanem egy anyaggal telített gömböt. Ez lehet fém, papír, fa, műanyag, kő, bármi, csak homogén legyen és azonos sűrűségű minden pontján. Ha a kép megvan, és sikerült stabilan rögzítened - továbbra is természetes és szabályos lélegzetvételek kíséretében - odaképzeled a már ismert bábudat, vagy figurádat a gömböd elé. Ez lehet nagyobb, mint a gömb, lehet kisebb, ahogy neked megjelenik a kép, csak hagyod, továbbra sem irányítasz semmit. S ekkor megvizsgálod a gömbödet; megérinted, érzed a felületét a hőmérsékletét, az anyagát, a vibrációját, megnyalod, hogy érezd az ízét, megszagolod, érzed az illatát, jól megnézed a színét, a fényét a méretét, hozzáhajolsz és belehallgatsz, hallod a hangját, hogy kongó, csengő, esetleg tompán koppanó, hallod a hangokat. És most jön a kihívás, most jön az első komoly feladat, ami elé állítalak barátom: ezek után, ha érzed minden érzékszerveddel ezt a gömböt, megpróbálsz belemenni. Próbálsz finoman, könnyedén, nem erőlködve belesimulni a gömbbe. Nem lesz egyszerű barátom, és addig nem is fog menni, sem oldalról, sem felűről, sem alulról, míg rá nem jössz a mágia alap titkára, a transzmutáció lényegére.  Hogy mi a megoldás, én ezt most neked nem árulom el, csak a következő gyakorlat elején, mert azt szeretném, ha magadtól jönnél rá. Ha nem megy, akkor szépen megsimogatod a gömbödet és visszahelyezkedsz lassan önmagadba, majd 3 könnyű és mély légzéssel befejezed a gyakorlatot, többet aznap nem gondolva rá.

Ám ha megfejted a titkot és sikerül belehatolnod a gömbbe, akkor ott időzöl egy darabig, eggyé válva a gömbbel, majd fogsz egy dolgot, bármit, ami számodra a legeslegnagyobb probléma, vagy kihívás az életedben és behúzod ugyanazzal a módszerrel a gömbbe, amire az imént rájöttél. Legyen az bármi, amit választasz: egy kapcsolat, a bőség, egészség, bármi. Az egyetlen dolgod, mielőtt behúznád, hogy ellátod egy szimbólummal, bármivel, ami számodra azt a helyzetet, megoldásra váró problémát szimbolizálja: lehet az egy szív, egy levél, egy pénztárca, egy toll, bármilyen szimbólum, ami számodra teljességben kifejezi azt a bizonyos dolgot. És amikor behúzod ezeket a gömbödbe, szépen eggyé válsz vele, a gömbbel együtt, és vársz. Érzed a fényt, ami belőletek árad érzed az egységet, amit ezáltal teremtettél, és egy picit elidőzöl ebben. Arra kérlek, egyszerre három dolognál többet ne húzz a gömbödbe, ha több dolgot szeretnél transzmutálni, akkor végezd el egymást követő napokon a gyakorlatot, mindig maximum 3 elemet használva. 

Amikor úgy érzed, a dolog és te, teljes egységbe kerültetek a gömbben, szépen kisétálsz a gömbből, megáldod azt, majd lassan visszahelyezkedsz önmagad valóságába és 3 könnyű, de mély lélegzettel visszatérsz a valóságodba. Kérlek, ne foglalkozz már aznap a feladattal, ne járjon rajta az agyad, hagyod dolgozni azokat az energiákat, amiket ezzel a gyakorlattal megmozgattunk. 

Végezetül örömömre szolgálna, ha nyitnátok egy olyan fórumot, egy olyan felületet a magatok számára, ahol meg tudnátok beszélni egymással a gyakorlatok során megélt tapasztalataitokat, ami nem azt jelenti, hogy az eredményre koncentráltok, amit kértem ugye, hogy a nap folyamán már ne tegyetek, hanem ezzel is tudjátok egymást támogatni, ami ebben a komoly munkában nagy energetikai segítség lehet most számotokra. Jó gyakorlást drágáim, ott vagyok veletek a gyakorlatok során, ha úgy választotok!

forrás : www.tudatossag.com