Christian Rosenkreutz (1378‑1498) volt az, aki a XV. században a rózsakeresztes testvériséget életre hívta, és ezzel a csaknem négy és fél évszázadig tevékeny rózsakeresztes áramlatot megalapította. A szimbólumnak, melyet a rózsakeresztesek maguknak választottak, a rózsakeresztnek különféle jelentése van.

A feszület, melyen Krisztus holtteste függ, arra a tényre mutat, hogy Krisztus az emberiségért meghalt; a rózsákkal körülfont kereszt arra emlékeztet, hogy Krisztus érettünk feltámadt a halálból. Az emberre vonatkoztatva a rózsakereszt többek között úgy is átélhető, hogy a kereszt fája a halódó testet, a rózsák a magasabb Ént - mely a szenvedélyes vért fogja valamikor a rózsa szent nedvévé tisztítani - szimbolizálja.

Rudolf Steiner sok oldalról mutatta be a rózsakeresztesek életét és tevékenységét. Johann Valentin Andreae viszont négy fontos írást hagyott hátra, melyek exoterikus adatokat tartalmaznak róluk. Végigszenvedte a harmincéves háború szomorúságait és gyötrelmeit. Hivatása szerint protestáns teológus volt Németországban, különféle irodalmi műveket írt. Fiatal korában barátságot kötött egy jelentős rózsakeresztessel, Besolddal, akitől fő művének inspirációját kaphatta, és rózsakeresztes inspirációban volt része.

Andreae könyve: Die Chymische Hochzeit des Christian Rosenkreutzs (1759) egy rózsakeresztes beavatás leírását tartalmazza, imaginatív módon. A két írás: Fama Fraternitatis és a Confessio Fraternitatis Christian Rosenkreutz élettörténetét tartalmazza, amely nagy keleti utazásokkal kezdődött. Leírja továbbá a Fama, a testvéri közösség elveit, céljait és tevékenységét is, valamint Christian Rosenkreutz halálát, aki János evangélistához hasonlóan legendás öregkort ért meg. A Fama összefoglalja munkájának közvetlen céljait is.

A Confessio kiterjed a rózsakeresztesek tudományos tevékenységére, a kísérleti fizikára és kémiára, melyről Rudolf Steiner A Rózsakeresztes KereszténységReformation der ganzen Welt messzemenő indítványokat tartalmaz az országok szociális struktúrájának javításáról. (Neuchatel, 1911. szeptember 27. és 28.) második előadásában mélyreható leírást ad. Andreae negyedik írása:

Goethe ismerte a Chymische Hochzeitet, és a rózsakeresztesség megjelenésének korszakát is tanulmányozta. Így született meg 1784-ben, 35 éves korában a rózsakeresztes költemény: Die Geheimnisse (Rejtelmek), mely befejezetlen maradt, de mégis tökéletes szellemi erővel hat. Goethe ebben a költeményben megszólaltatja a rózsakeresztes üdvözlést: „Ki fűzte a kereszthez a rózsákat?"

Rudolf Steinertől tudjuk, hogy a XIX. században - „misztérium-árulás" következtében - a rózsakeresztes impulzus lassan eltűnt a történelem színpadáról.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a szabadságharcos is Sárospatakon töltötte gyermekkorát. Fiai is ott születtek. A tradíció szerint első fiát, Lipót Györgyöt a Habsburg érdekek képviselőinek parancsára, mindjárt születése után elrabolták, és halottnak nyilvánították. Valójában a gyermek nem halt meg - folytatja a tradíció -, hanem elrejtették, hozzátartozóitól örökre elválasztották, és idegen nevet adtak neki. Rákóczi másik két életben maradt fia sem tarthatta meg nevét, arra kényszerítették őket, hogy francia neveket vegyenek fel. Minden intézkedés megtörtént arra nézve is, hogy a halottnak nyilvánított fiú ne találhassa meg hozzátartozóit, és származása a világ és önmaga előtt rejtve maradjon. Ezekből a körülményekből nőtt ki a „legendás hazátlan" alakja, akiből a legnagyobb észrevétlenségben áramlottak az impulzusok, az emberiség fejlődésének elősegítésére. 

Ez a fiú a Saint-Germain gróf nevet viselte. Nevével később többen visszaéltek, de csak egy igazi létezett: az utolsó Rákóczi. Azért „utolsó", mert két öccsét túlélte.

Saint-Germain (1696-1784) individualitásával Rudolf Steiner behatóan foglalkozott. Szavaiból arra lehet következtetni, hogy a kor vezető eszméi: szabadság, egyenlőség, testvériség, Saint-Germain impulzusából táplálkoztak. A francia forradalom nem valósíthatta meg őket, ennek ellenére mint ösztönzések tovább élnek, hogy a szociális, a jogi és a gazdasági életben internacionális tendenciák érvényesüljenek. 

Saint-Germain 1696. május 28‑án született Sárospatakon, és Rákóczi Lipót Györgynek keresztelték. Kasselben bekövetkezett halálának különféle lehetséges adatai közül 1784. február 27. látszik a valódinak, vagy a valódihoz legközelebb esőnek. (lásd A. Langeveld: Der Graf von Saint-Germain, Den Haag, 1930)

      Vámosi Nagy István kutatásaiból:

Rudolf Steiner Saint-Germain-ben a Krisztus utáni kor egyik legnagyobb beavatottját tisztelte. Ezt a tényt sokan azért fogadják fenntartással, mert nevét néhány agyafúrt hamisító is felvette, visszaélt vele, és szélhámosságok egész sorát követte el.

Valódi Saint-Germain azonban csak egy volt, a fejedelmi Rákóczi család utolsó tagja.

Bármilyen ismeretlenségbe burkolózott is Saint-Germain, tevékenysége valamilyen úton-módon beáramlott a császári udvarba. Bessenyei György testőr-írót közvetlenül Bárótzi Sándor ihlette szellemi tevékenységében, és ő élesztette újjá Magyarországon a rózsakeresztes mozgalmat.

Az elmondottakat Kulcsár József még a következőkkel egészíti ki: Károly hessen‑kasseli herceg, akinek udvarában Saint-Germain hosszabb ideig tartózkodott, Memoires de mon temps c. emlékirataiban arra hivatkozik, hogy Saint-Germain grófja neki azt mondta, II. Rákóczi Ferenc fiaként született.

Történelmi tény, hogy a XVIII. század nyolcadik évtizedében, Bécsben az ott élő magyar írók között Bessenyei György testőr körében a rózsakeresztesség impulzusa jelen volt, és azt a kör egyik tagja, Báróczi Sándor ismét elhozta Magyarországra.

Így történt, hogy a XIX. század kezdete után, amikor a rózsakeresztesség a legtöbb európai országban megszűnt, hatása Magyarországon még egy ideig folytatódott.

Hitelesnek látszó adatok tanúskodnak amellett, hogy Saint-Germain bécsi tartózkodása alatt a szellem felé törekvő embereket titokban ösztönözte. Cselekedeteit névtelenül hajtotta végre. Csak a bennfentesek sejtették, hogy a legnagyobb rózsakeresztes sugalmazza őket. A róla keletkezett legendák arról tájékoztatnak, hogy csaknem egész Európát beutazta, Angliától Oroszországig. Rudolf Steiner számos előadásában foglalkozik személyével, és egyértelműen megállapítja, hogy az Európát lázba hozó három alapelv, a szabadság, egyenlőség, testvériség a korszellem hármas eszméje, tőle származik. Sajnos sem a francia forradalom, sem más mozgalmak nem tudták megvalósítani, mert alapvetően félreértették azokat.

Nagy Emilné dr. Göllner Mária írásai alapján
összeállította Juhász József

forrás : sztmszc.hu