| LÉLEKPÁR-IKERLELKEK : Az Egy és a Sok: hogyan birkózzunk meg a magány és elkülönültség érzésével a felemelkedés mostani időszakában |
Az Egy és a Sok: hogyan birkózzunk meg a magány és elkülönültség érzésével a felemelkedés mostani időszakában
2010.11.06. 11:18
Októberi üzenetek 1.
Az Egy és a Sok: hogyan birkózzunk meg a magány és elkülönültség érzésével a felemelkedés mostani időszakában
Mihály arkangyal Celia Fenn-en keresztül
Ezt az üzenetet egy olyan kliensem kapta, aki azt kérdezte, miért érzi magát olyan elkülönülten, dacára minden spirituális erőfeszítésének. A channellinget a hölgy engedélyével ,közöljük.
�Azt gondoljuk, hogy jó kérdést tettél fel. Tudjuk, hogy sok
ember hasonló elkülönültségi és elidegenedettségi érzésekkel
küszködik, ezért igyekszünk kérdésedet általánosan és
személyes szinten is megválaszolni.
Először is hadd szögezzük le, hogy a szeparáltságról és az
individuumról való tudatosság önmagában még nem egy rossz
dolog!
Ez talán különösen hangzik a számodra, hiszen a mostani
tanítások nagyrészt arról szólnak, milyen fontos, hogy
emlékezzünk arra, Minden Egy.
Ez igaz.
Azonban elmondjuk a későbbiekben, hogy a Mindenség
Teremtésének lényege egy tudatosság az elkülönültségről és az
egyéniségről, amely az egyént az EGÉSZ-be, vagy az Egy-be
vezeti vissza.
Más szavakkal, egy érett vagy mester lény nem tűnik el az
EGY-ben, hiszen ez valójában a halál folyamata lenne. Az
életben, az individuáció folyamatában a Mester lélek, vagy a
Fény mestere, ahogy mi szeretjük őket nevezni, mindkettőnek a
tudatosságát magában hordozza � az egyéniségét is és az
egységét is.
Így tehát, az elkülönültség és magány érzése lényegében csak
egy része az élettapasztalat teljességének. Úgy érezzük, hogy
csak amikor az emberek elkezdik megérteni, elfogadni ezt, és
boldognak lenni ezzel, akkor hagynak fel az ellenállással és
ekkor sokkal könnyebb is lesz megbirkózniuk vele.
Természetesen az emberiség történetének mostani pontján a
magány és elidegenedés érzése intenzív, mivel az emberek
ténylegesen elfeledték, hogyan alkossanak közösségeket, hogyan
csatlakozzanak rá a Fény Forrására egymás között, ami
elkülönültségük ellenére is megéreztetné velük, hogy egy
közösség � a Szerves Egység � tagjai. Ez az, amit ebben a
ciklusban most éppen tanultok, vagyis azt, hogy annak
ellenére, hogy egyedül vagytok, egy nagyobb egész részei is
vagytok egyúttal, mely által érezhetitek az egységet és
teljességet, nnak tudatában, hogy valami önmagatoknál
nagyobbnak a részei vagytok.
Ezen túlmenően, amikor az emberek újra megtanulják, hogyan
létezzenek közösségekben, amelyeket mi a Fény Közösségeinek
hívunk, az elidegenedés és magány érzései csökkennek, az
emberek pedig megtanulnak egyensúlyozni az egyedüllét és a
csoportenergiák között, amelyek a Forrás természetét
hordozzák.
Ha elolvassátok a Kozmosz keletkezésének történeteit, azt
fogjátok találni, hogy a Forrás erőteljes magányt érzett,
ezért az élet, az anyag teremtésén keresztül kívánta
megismerni önmagát. És, mivel a Kozmoszban minden ebből a
forrásenergiából eredt, a magány érzése, valamint a teremtésen
és a kapcsolatokon keresztüli önfelfedezés vágya nektek is
fontos részetekké vált.
Ténylegesen, minél spirituálisabbá válsz, az elkülönültség és
magány érzései annál erőteljesebbek lesznek, amint teljesen
belépsz Istenbe, vagy a Forrás tudatosságába. Most a
legfejlettebb lények megteszik a következő lépést az
üdvösségbe, megengedve maguknak, hogy egybeolvadjanak az
EGY-gyel, a teljes egység és teljesség állapotában.
Azonban ez egy átmeneti állapot, és a materiális világban való
létezés, valamint a Forrásért végzett teremtő és felfedező
lélekmunkátok megköveteli, hogy viszalépjetek ebbe a Forrástól
való elkülönültségbe, önmagatokba.
Most, ahogy korábban is jeleztük, egy igazi �fénymesternek�
vagy �fényharcosnak� képesnek kell lennie, hogy ezen, az
elkülönültség és egység közötti határmezsgyén éljen, és hogy
magában hordozza egyaránt az Egy és a Más tudatosságát.
Szóval, azt szeretnénk mondani, hogy ne érezd hibásnak magadat
azért, mert még az elkülönültség érzését hordozod magadban.
Amikor anyagi testben létezel, ez az érzés bizonyos mértékig
mindig veled lesz. Azonban, ha emellett képes vagy az egység
érzését is hordozni, illetve táplálni magadban, az egységről
való tudás mindig ott lesz, párhuzamosan érzékelheted az
egyéniség érzésével, és így megérted majd az anyagi élet
kihívásának igazi természetét.
Emellett, ahogy említettük, minél közelebb kerülsz Istenhez,
vagy a Forrás tudatosságához, annál intenzívebb magányosságot
fogsz érezni. A magány kiteljesedésekor a Forrás elkezd
teremteni, és előreviszi az életet. Szóval, saját teremtő,
forrásszerepedben ez a te saját isteni vagy forrásenergiád,
amelyet a magány és az elkülönültség érzésében megtapasztalsz,
és ez az, ami téged az élet táncában az alkotásra, a másokkal
való kapcsolatfelvételre inspirál, mivel ez a Forrás módszere
arra, hogy elengedje saját magányosságát, és felfedezze önnön
lényének, mint teremtőnek a teljességét.
És azt is el kívánjuk mondani, hogy spirituális
lélekfejlődésed teljes célja az, hogy elérd azt a tudatossági
pontot, ahol a kettő teljes EGY-ként létezik. Nos, ez a
fejlődésetek célja, a cél, mely felé mindannyian haladtok, de
hiányzik annak megértése, hogy muszáj megtanulnotok, hogyan
éljetek együtt ezzel a magányal és elkülönültséggel, mielőtt
teljesen feloldódnátok a Forrásban, vagy Isten tudatosságában.
Amikor az emberiség, mint faj, felhagy a magánynak való
ellenállással, meg fogja találni a módját, hogyan teremtse meg
az Egységet, amit ti evolúciótok céljának fogtok fel. Ekkor az
evolúció következő lépéseként ráléptek a lélektárs kapcsolatok
útjára, amely révén egy individuum egy másik emberen keresztül
tapasztalhatja meg az Egységet. Ezt a fejlett lelkek
viszonylag könnyen már most is megvalósíthatják. A következő
lépés ezen lelkek számára viszont az lesz, hogy energiájukat
egy folytonos alapon vegyítsék össze, így szó szerint eggyé
váljanak, és következő életükben egy lényként inkarnálódjanak.
Ebben a folyamatban a lélekszilánkok, melyek a Forrás
felfedezőútja során tömeggé váltak, fokozatosan újra
egyesülnek, és évmilliók alatt minden energia visszatér majd a
Forrásba, a legteljesebb örömben, megtanulva mindent, amit az
elkülönültségről és az egységről csak tudni lehet.
Most azonban még a tanulás és felfedezés fázisában vagytok, és
épp azt tanuljátok, hogyan hozzátok egyensúlyba magányotokat a
teljesség érzésével, mely az EGY-gyel való egyesülésből
származik. És azt is tanuljátok, hogy fajként tegyétek ezt,
hogy mindannyian együtt, egyként emelkedjetek fel a Forrás
fényébe.
De, ahogy mondtuk, a jövőben még évmilliókba telik mindez, és
jelenleg sok munka és játék vár rátok, ahogy a létezés
ciklusait felfedezitek, azt, hogy mi lehetséges a teremtésben.
A felemelkedés mostani szakasza arról szól, hogy a Fény
Mestereivé váljatok, hogy a fényharcosok mester-létezésében
együtt hordozzátok, illetve összekapcsoljátok az elkülönültség
tudatosságát az egység tudatosságával. Csak ezzel az �én� és a
�mi� kiegyensúlyozott felfogásával lesztek képesek békés és
szerető társadalmat teremteni, mely egyensúlyt hoz létre az
egyének, illetve a csoport vagy közösség szükségletei között.
És ahol az egyén szükségletei megegyeznek másokéval, ott nincs
egyenlőtlenség, mert ott Minden Egy!
A régi egyiptomiak ezt �az Egy és a Sok� elvének nevezték, és
úgy tekintettek rá, mint egy dialektikus áramlásra, nem pedig,
mind konflitkusforrásra és dualitásra. Az egyén mintegy
átáramlik az egyéni öntudatból az egység tudatába, illetve a
forrás energiájába, amely mindenen áthatol. Mivel minden egy,
a magány és a teljesség csak az Egység tapasztalatának egy-egy
aspektusa, és a tapasztalás folyamatában időnként mindkettőre
sor kerül.
Társadalmatokban a hangsúly a dualitáson van, és ez oda
vezetett, hogy az Egy állapotát a Sok állapota felett
értékelitek. Csak ha mindkettőt harmóniában tudjátok
magatokban hordozni az életnek hívott folytonos
tapasztalatszerzés folyamán, fogjátok a maga teljességében
megtapasztalni a Föld bolygón az élet gazdagságát és
sokszínűségét.�
Fordította: Redáz
forrás : groups.yahoo.com/group/kenyer-bolygoja
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
