A hermetizmus őrizte meg az egyiptomi hagyományokat a legtovább, melyben neoplatonikus, zsidó és korai keresztény elemekkel keveredve találhatjuk meg a kései ókor Alexandriájának hellenista szellemiségét. A hermetikus könyvek Hermész Triszmegisztosz, a „háromszorosan legnagyobb Hermész” nevéhez fűződnek. A név Thot-ot jelöli, vagy más néven Tehuti-t, a bölcsesség egyiptomi istenét, aki, mint már láthattuk, számtalan írásművet hagyott az utókorra a titkos tudományokról (orvoslásról, alkímiáról, stb.).
Leghíresebb műve a Tabula Smaragdina, vagyis a Smaragdtábla. A hermetikusok körében analógiák tana néven ismert szöveget tartalmazza, amely a modern mágusok alapelvét fekteti le: „Ami fent van, megegyező azzal, ami lent van, és ami lent van, megegyezik azzal, ami fent van, így jön létre az egység csodája.” A Tabula Smaragdina legkorábban rögzített változatát 1828-ban találták meg egy sírban, Thébában.
A szöveg három síkon értelmezendő. Tartalmazza a Bölcsek Kövének alkimista receptjét, a halhatatlanság kulcsát és a mágia működésének legfőbb misztériumát. Albertus Magnus, a híres mágus antik forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy eredetileg Hermész Triszmegisztosz egyiptomi sírjában (mely egyes alkimista legendák szerint azonos a Cheops-piramissal) talált rá Nagy Sándor a Smaragdtáblára. Hermész Atlantiszból érkezett mágus volt, akit később az egyiptomiak azonosítottak Thot istennel. Némely tudós szerint azonban Hermész valójában egy bizonyos Hermón nevű pap volt, aki i. sz. 100 körül élt Alexandriában. A hermetikában a próféta vagy spirituális vezető szerepét játssza. Tanait ezoterikus tudomány gyanánt tanították az óegyiptomi papi iskolákban, és isteni inspirációból származtatták.
A hermetikus írások gyűjteményét Corpus Hermeticum néven, vagy az első értekezés címe után Poimandrész néven emlegetik. Ezek egy egységes szellemiség alapjait fektetik le prédikációk, dialógusok és levelek formájában. Hermész Szent Könyveit a templomok legbelsőbb szentélyeiben tartották, és a legmagasabb rangú papok kivételével senki nem olvashatta azokat. Tíz kötet az Istenek kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályairól szólt, további négy a csillagászatról és asztrológiáról, kettő az Istenekhez szóló fohászokat, himnuszokat, valamint az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta. Ezen felül tíz kötet az imádságok formuláit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta össze, a többi részben pedig a filozófiáról, orvoslásról, anatómiáról és más tudományokról írt Hermész. Platón a Szent Könyvek himnuszairól azt írta, hogy azokat az egyiptomiak személyesen Isisnek tulajdonították és tízezer évesnek hitték. Miután Diocletianus császár minden Egyiptomból származó alkimista könyvet elpusztíttatott, a néhány fennmaradt eredeti egyiptomi írást a II.-III. században felbukkanó, Alexandriából származó hermetikus szövegek olvasztották magukba. Ez a tizennyolc fejezetből álló gyűjtemény görög, valamint arab közvetítés útján terjedt szét.
A hermetikus iratokon az ősi bölcseleti vallások páratlan igazsága vonul végig. A lélek Istenséghez való visszatérésének feltétele egyrészt a megnyilvánult világ feletti ráeszmélés és a szeretet mindenen uralkodó hatalma, másrészt az Isten ismerete. A hermetikus tanítás beszélt a Kozmosz és az Ember négyszeres természetéről, melyek közül kettőt halhatatlannak és állandónak tekintettek, kettőt pedig halandónak és átmenetinek. Az előbbiek a szellem és a lélek, az utóbbiak az étertest és maga a fizikai test. A lélek állandó jelképe a víz, mely esszenciájában mindig tiszta marad. A világ ciklikussága a lélekben is megismétlődik: a lélek egyik létállapota az Anyagban való alámerülés, ami által fájdalmat és megaláztatást vesz magára, a másik állapot pedig az Anyagból való kiemelkedés, a megtisztulás és megvilágosodás. A lélek a megismerés vágyától hajtva merül alá a megtestesülés börtönébe, majd a teljes tudás birtokában szabadul. Aki tehát birtokában van a hermetikus titoknak, az többé nincs alávetve saját sorsának, hanem kikerül az örökös körforgásból. Ez az elmélet mutatkozik meg a világ számos vallásának lélekvándorlás elméleteiben. A lélek két arcát az egyiptomiak is felismerték. Isis a belső fény, a világos, tiszta lélek, Nephtys pedig a sötét, félelmetes, ösztönös sejtelmek úrnője.
Eliphas Levi szerint: „A létnek egy léte, és a harmóniák egysége, emelkedve, vagy ereszkedve, a szónak előrehaladó vagy azonos arányú fokozati létrái, az egyensúly átváltoztathatatlan törvénye, az univerzális megegyezések egyenlő arányú előhaladása, az ideák és a szó közötti kapcsolatok egyenlően a teremtő és a teremtmény közötti kapcsolatok mértékével, amit a végesnek egyetlen szegletének a méretével bizonyított szükséges végtelen matematikájában: ez mind kifejezésre jut e nagy egyiptomi főpap egyetlen mondatában.”
A hermetikus könyvek az Istenség három kifejeződési formáját ismerik el: az egyik a felsőbb, elvont, végtelen Isten, mely örökké önfenntartó és meg nem nyilvánult, ez a hinduk Nirguna Brahmanja, a Lét Passzivitása, a bezárkózó Isten (Deus implicitus); a második az Istenség megtestesülése a világegyetemben, a makrokozmosz, a megnyilvánult isten, a Saguna Brahman, a kibontakozó Isten (Deus explicitus); a harmadik pedig az Isten az emberben, a mikrokozmosz, a Megváltó megtestesülése, vagyis Osiris. Ahogy Hermész írja: „A földi ember egy halandó Isten, és a mennyei Isten egy halhatatlan ember.” Ismerni Istent annyi, mint birtokolni, azaz Istenné válni.
A hermetikus titok képviselője Isis: „Én, Isis vagyok minden, ami volt, van és lesz, s halandó fel nem fedheti fátylamat.” Isis fátyla a kabbalisták „Paroketh”-je, a lepel, mely elválasztja egymástól az Élet Fáján a Tiferetet az alsóbb szféráktól. A misztikusnak át kell hatolnia a Paroketh-en, hogy az újjászületést, a beavatást megtapasztalja.
Thot nevéhez fűződik a beszéd, és a huszonkét őshang megtalálása, mely a beszéd alapját képezi. Így a hermetizmus a kabbalával, és a héber abc huszonkét betűjével is összefüggésbe hozható.
A hermetikába való beavatást az alábbi módon fogalmazza meg Eduard Schura: „Az isteni élet, a valóság árnyékaiban jelent meg előtted. Thot megismertette veled a láthatatlan eget, Osiris világosságát, a világegyetem rejtett istenét, aki milliók lelkéből lélegzik, éltetve általuk a bolygó glóbuszokat és a születendő testeket. rajtad áll felé haladni, utadat úgy megválasztani, hogy a tiszta szellemhez emelkedj. Mert íme, te az élve feltámadottak közé tartozol. Ne feledd, hogy két fontos kulcsa van a tudásnak. Íme az első: A külső olyan, mint a dolgok belseje, a kicsi, mint a nagy, csak egy a törvény és Egy, aki működik. Az isteni háztartásban semmi sem kicsi és semmi sem nagy. S ez a másik: Az emberek halandó istenek és az istenek halhatatlan emberek. Boldog, ki érti ezeket a szavakat, mert mindezek birtokában van. Emlékezz, hogy a misztérium törvénye rejti a nagy igazságot. A teljes tudás csak testvéreink előtt tárható fel, kik kiállták ugyanazokat a próbákat, mint mi. Az igazságot az értelemhez kell szabni, el kell fátyolozni a gyöngék elől, kiket megzavarna, elrejteni a gonoszok elől, kik csak töredékeit fogják fel, s azokból a rombolás fegyvereit kovácsolnák. Zárd a szívedbe és műveidből szóljon. A tudás lesz az erőd, a hit a kardod és hallgatásod legyőzhetetlen vértezeted.”