Uriel Arkangyal Üzenete - JENIFFER HOFFMAN tolmácsolásában
2008, április 14.

Nyerjük el a szeretetet, melyre vágyunk

Személyes utazásunk a szeretet elnyerésére irányul - nem romantikus értelemben, hanem mások részéről ennek érvényesítését, értékelését,
tiszteletét kívánjuk. Egész életünket eltölthetjük e kereséssel, addig amíg nem valósítunk meg két dolgot: az első az, hogyha kevesebbel is megelégedünk, blokkoljuk a szeretet felénk való áramlását, és másodsorban, az ellazulás és a felszabadulás képessége ugyannannyira fontos, mint szeretetet adni és kapni. A szeretetet melyre vágyunk, a valóságban, saját feltétel nélküli szeretetünk megnyilvánulása a szellemben, és az a szeretet, amit másoktól kapunk, egyszerűen saját szeretetünket tűkrözi. Mit tehetünk azért, hogy megkapjuk azt a szeretetet, melyre vágyunk, mivel tapasztalatunk azt mutatja, hogy nem mindig azt a szeretetet kapjuk, melyre vágyunk, másrészt viszonyt félünk lemondani arról amit kapunk, mert talán elveszíthetjük esélyünket arra, hogy ujabb szeretetet kapjunk?

Mindannyian azt szeretnénk ha az emberek szeretnének minket, mivel jó emberek vagyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki úgy kezeljen minket, ahogy mi kezeljük őket és ismerjenek el azért, akik vagyunk. És nem mindig szelektálunk. Bedobjuk a Szeretet hálóját és reméljük, hogy fogunk majd valamit, ami legalább egy kicsit kielégíti szükségleteinket. Azon hitünk, hogy elégedettek kell lennünk azzal amit kapunk, és nem panaszkodjunk és ne számítsunk többre, arra késztet minket, hogy kevesebbel is megelégedjünk annál, amire a valóságban vágyunk.

Akkor nyerjük el a szeretetet, melyre vágyunk, amikor csupán erre a tárgyra koncentrálunk és minden mást elengedünk. Néha a leckénk az, hogy megtanuljunk raagaszkodni ahhoz, ami igazán fontos számunkra és nemet mondjunk az összes számunkra nem megfelelő dologra. Az a kihívásunk, hogy ismerjük be azt, hogy mások a tőlük telhető legjobbat adják nekünk. Ha ez számunkra nem elegendő, az nem jelenti azt, hogy valami nincs rendben velük: látnunk kell a játékba fektetett energiánkat és, hogy hol fogadunk el kevesebbet annál amire vágyunk vagy megérdemlünk. Nagy nyomás nehezedik ránk ebben a pillanatban, hogy eltávolodhassunk a számunkra nem megfelelő dolgoktól, melyek energiánkat fogyasztják és nem hoznak örömet számunkra, ellenkezőleg drámát és káoszt teremtenek.
Két dolog, egyidőben nem foglalhatja el ugyanazt az energetikai teret! Tehát, ha olyan helyzetben vagytok, mely szükségleteiteknek nem felel meg, e helyzet megváltozása nem nyilvánulhat meg addig, amíg nem kívántok a régi helyzetről eltávolodni és lemondani.

El kell köteleznünk magunkat a boldogságnak és azoknak a dolgoknak, melyekre vágyunk és ne engedjük eltéríteni magunkat kompromisszumos helyzetekbe és kapcsolatokba. Ebben az értelemben, nagyon fontos az, hogy bízzunk abban, hogy az Univerzum pontosan azt hozza számunkra amit kérünk, higgyünk abban amit akarunk és maradjunk hűségesek önmagunkhoz. Akkor, amikor eléggé szeretjük magunkat ahhoz, hogy felszabadítsuk ragaszkodáunkat bármivel és bárkivel kapcsolatosan, ami nem hozza pontosan azt nekünk amit kívánunk, megkaphatjuk azt a szeretetet amire vágyunk, abban a mennyiségben, amelyre vágyunk.

AZ EMOCIONÁLIS ENERGIA KIEGYENSÚLYOZÁSA

Spirituális Útmutatói programomban azon dolgozom klienseimmel, hogy segítsek nekik kiegyensúlyozni spirituális és emocionális energiáikat, mely meghozza a változást számukra életük minden területén. Egyes személyeket meglep annak módja ahogyan ez működik, mivel az egész folyamat során együtt dolgozunk. Nem végzek távolsági meditációkat, sem energetikai tisztításokat és jó okom van erre. Emocionális testüknek jelen kell lennie és részt kell vennie e folyamatban, ha meg akarnak tisztulni és ki akarják egyensúlyozni emocionális energiájukat. Emberként, a spirituális és emocionális energiák kombinációi vagyunk. A szeretet, öröm, szomorúság és fájdalom megérzésének képessége, része az emberi tapasztalatnak. Spirituális utazásunk alapja, egyensúlyt teremteni a spirituális és az anyagi között. Azonban, emócióink, részünket képezik és nem tűnnek el nyomtalanul. Azt tehetjük, hogy megbarátkozunk velük, megértjük azt, hogy mik ezek, honnan jönnek, és megtanuljuk kiegyensúlyozni őket.
Befele fordulás nélkül, ki vagyunk szolgáltatva emocionális energiáinknak - ahelyett, hogy ellenőriznénk azokat.

Láttatok valaha egy két éves gyermeket, mérhetetlenül feldühödni, amint minden irányban szétdobál dolgokat? Ilyen a mi emocionális energiánk is, amikor elszabadul az ellenőrzés alól. Irányítja az életünket, káoszt és drámát teremtve, ciklikusan ismétlődve ugyanazokban a szabványokban, egészen addig amíg megértjük őt és megtaláljuk az utat ahhoz, hogy túllépjünk rajta. Ha eldöntjük, hogy dolgozni akarunk vele, emócióink partnerévé válunk. Engedélyezzük magunknak az öröm és csodálkozás megtapasztalását, amit a fájdalom helyett elhoznak nekünk.

Átvesszük a kontrollt - ahelyett, hogy áldozatok lennénk. Ez nem jelenti azt, hogy vissza kell emlékeznünk minden velünk történt borzalmas dologra, hogy újra átéljük azokat az emóciókat. Egyáltalán nem. Egyszerűen, tudatosítanunk kell emocionális történelmünket, ahogyan életünkben manifesztálódtak és együtt kell dolgoznunk vele, meg kell értenünk az életünkben betöltött szerepét és hogyan fordíthatjuk őt hasznunkra. Itt az ideje annak, hogy behozzuk az egyensúlyt életünk minden területére és emocionális energiánk kiegyensúlyozása lehetővé fogja tenni számunkra azt, hogy békés kapcsolatokat teremtsünk magunknak, túllépve a jelenbe jövő múlton.

URIEL ÜZENETE: HOL VAN A FÉLELMETEK?

A félelem, a Fény hiánya, hitvallásaitokban az a hely, ahol leváltatok a forrástól. A félelem tekintetében egy ismeretlen jövő fogalomban gondolkodtak, mely a valóságban hezitálásotokat tartalmazza abban a tekintetben, hogy egy ismert múltra alapozva, egy valószínű eredményt illetően előre haladjatok. A félelmet egy kényelmetlen vagy habozó érzésként érzitek, egy negatív előrérzethez hasonló módon.De, sokkal több ennél. A múlt, az ebben vagy egy másik életben már végbement események emléke.

A félelem, emocionális DNS-etekben van, ami elraktározta különböző inkarnációitok tapasztalatainak emlékét.
Ezeket a kételyeket, egyik életből a másikba viszitek, azzal a céllal, hogy fényt vigyetek be ezekbe a sötét zónákba, hogy meggyógyítsátok és felszabadíthassátok ezeket. Amikor le vagytok válva a Forrásról, bármilyen területen, a félelmek az elmúlt kudarcok és veszteségek emlékeivé válnak. Emocionális DNS-etekkel való kapcsolatotok miatt érzitek emócióként e félelmeket, mivel tulajdonképpen előző életeitek traumáinak emocionális emlékeivel kapcsolódtok össze.
Amikor blokkoltnak, erőtlennek és hatékonytalannak érzitek magatokat az életben, felszínre kerül a félelem, hogy meggyógyulhasson. Ebben az életben elfogadtátok karmátok gyógyítását és a félelem és a karma össze vannak kapcsolódva: karmátok, a félelemre alapoz, a félelem a karmának az emléke.

Amikor a félelem életetek középpontjává válik, átveszi a kontrollt.
Amilyen mértékben folytatjátok azt, hogy kételyeitek irányítsanak titeket, ezek megállítják evolúciótokat és az életetek egy emocionális múlt reakciójává válik.
Összes életeitek, e csodálatos pillanathoz vezettek. Gyógyulásotok és az egész emberiség gyógyulása a karma és a félelem gyógyulását feltételezi, ami az emberi tevékenységre legnagyobb hatással lévő elem volt. Hol vannak a kételyeitek? Hol érzitek blokkolva, erőtlennek és kontroll nélkülinek magatokat?

Tekintsetek a félelmekre mint felszínre kerülő múltra, értsétek meg az emociók történelmét, melyről félelmeitek tudósítanak titeket.
Ideje emlékeznetek karmikus kapcsolatukra és lépjetek a megbocsátás, a gyógyulás és a feltétel nélküli szeretet fényébe. Amint tudatosítjátok a félelmet, anélkül, hogy erőtöket elvenné az, távolodjatok el tőle és öltöztessétek Fénybe őt. Most van a Mennyország Földre hozatalának pillanata és a félelem eltávolításának ideje a Földről. Annak ténye, hogy tudjátok, hol vannak a félelmeitek, segít megvalósítani nektek e feladatot és behozni a Földre és életetekbe a Mennyországot.

A mai gyermekek - építő jellegű kritika

Az Indigó nemzedék szüleiként és tanáraiként, van egy szerződésünk: segítsünk nekik elhagyni a gyermekkort és eljutni ajándékaik tudatosításához és támogassuk őket útjukban.
A mi dolgunk egy része az, hogy segítsünk nekik tudatosítani saját ajándékaikat és hogyan használhatják azokat. De, sokszor elég nekünk meggyőzni őket arról, hogy rendelkeznek ezekkel az ajándékokkal. Különböző módokon tehetjük meg ezt, beleértve az építő jellegű kritikát is. Az Indigó gyermekek esetében a kihívás az, hogy megtaláljuk a módját, hogyan segítsük őket saját potenciáljuk megtapasztalásában és az irány megváltoztatásában, úgy adva hasznos tanácsokat nekik, hogy ne váljunk kritikussá.
Az Indogó gyermekek azért vannak itt, hogy rámutassanak arra, hogy változásra van szükségünk és hogyan változtathatjuk meg kölcsönhatásunkat önmagunkkal és másokkal szemben. És melyik kezdet jobb mint a kritika problémája?

Hányszor kapunk jószándékú tanácsokat másoktól és sértve érezzük magunkat. Hányszor bírálunk másokat, számukra bántó módon? A kritika az ítélkezésnek egy formája és akkor, amikor indigó gyermekkel állunk szemben, gyorsan megtanuljuk, hogyan jó és hogyan rossz e helyzet megközelítése. Az Indigó felnőtt nemzedék emlékszik arra, hogy olyan szülőkkel volt dolga, akik egyszerűen kritizáltak, anélkül, hogy kontrollálták volna kommentárjaikat. Ez tett minket nagyon érzékenyekké az ítélkezésre vagy kritikára és a mi indigó gyermekeink még nálunk is érzékenyebbek. A mi kritikus kommentárjaink, bármilyen jószándékúak is lennének azok, minden elképzelésünknél jobban megsebezhetik őket.

Egy hasznos stratégia az, hogy kezdjük egy emlékeztetővel arra, mennyire szeretjük és értékeljük őket különleges képességeikért.
Értsék meg, hogy semmi személyes nincs ebben, nem róluk, mint személyről van szó, hanem viselkedésükről vagy választásaikról. Nehéz megértetnünk velük ezt, anélkül, hogy kritikának tűnne főként akkor, amikor nehéz választásokat hoztak.
Belső gyötrődésük, külső viselkedésükben is tükröződik. Ha sikerül elterelnünk figyelmüket arról amit "tenniük kellene", sikerül jó kommunikációt létrehoznunk velük.

Ha anélkül sikerül tanácsot és támogatást nyújtanunk nekik, hogy kritikussá lennénk, emlékeztetve őket arra, hogyan éreztük mi magunkat akkor, amikor kritizáltak minket, sikerül nekünk létrehozni egy olyan megértési szintet, mely lehetővé fogja tenni számunkra, hogy a következő lépésre rátérjünk. Tudni fogjuk, hogy sikerült nekünk ez, amikor segítségünket vagy tanácsunkat fogják majd kérni. Ez akkor történhet meg, amikor indigó gyermekeink megérzik, hogy mennyire szeretjük őket és jót akarunk nekik, olyan módon nyújtva számukra építő jellegű kritikát, hogy támogassuk őket anélkül, hogy elítélnénk.

forrás : www.tudatossag.com