Kelet és Nyugat találkozása

1972-ben egy kutatócsoport, magánvállalkozásból indult útnak Ázsiába. Az út fő célja India, Kína és Tibet kulturális, népi és vallási szokásainak megfigyelése volt. A tervezett indulás 1972 májusa lett volna, de a hiányos felszerelés miatt csak június végén tudtak elindulni. Az első állomásuk India volt, itt a jógik csodálatra méltó önfegyelme és a fizikai fájdalmak tudatból való kiiktatása volt az, ami felkeltette az érdeklődésüket, hiszen mindez az európai gondolkodású ember számára hihetetlen, csodának tűnő jelenség volt.

Következő állomásuk Kína volt. Itt az emberek udvariassága, szerénysége volt érdekes számukra. Megismerkedtek a belső energiát fejlesztő csí-gyakorlatokkal, ami a kínai emberek életvitelének, életmódjának szerves része: parkokban, utcán, munkahelyeken egyaránt végzik ezeket a gyakorlatokat, az egészség megőrzésének eszközeként. Vallási részről a buddhizmust vizsgálták meg, annak több, Kínában jeln lévő eltérő ágát. Emlékművek, szobrok sokaságát fedezték fel, amelyek a valláshoz kötődnek, s közben részt vettek bizonyos vallási szertartásokon. Úgy érezték, hogy a Kínában töltött fél év alatt nem időztek fölöslegesen, mert számtalan érdekes spirituális tant ismerhettek meg.

Ezután következett a legnehezebbnek vélt állomás, Tibet. A különböző engedélyek beszerzése miatt már az országba való bejutásuk is nehézségekbe ütközött. Csak akkor kezdhették meg a munkájukat, amikor már az utolsó részletig minden engedélyt beszereztek. Az emberek idegenkedve fogadták őket, s már-már úgy tűnt, hogy küldetésük kudarcot vall, amikorra sikerült elhitetni és bebizonyítani az ottani embereknek, hogy a szándékuk nem ellenséges, és nem pusztítási céllal érkeztek.

1974 augusztusában visszatértek Amerikába, s beszámoltak a kutatásuk eredményéről. Christian Weber döntést hozott egyik társával, amelynek értelmében a kutatásukért kapott összeget arra fordították, hogy visszajussanak Tibetbe. Vonzotta őket a rengeteg szóbeszéd, amiről kívülállóként hallhattak, de mégsem volt lehetőségük találkozni velük. 1974 novemberében indultak el, és Nepálon keresztül jutottak el Tibetbe, ahol magánemberként több kolostort felkerestek.

1975 márciusában eljutottak egy olyan kolostorba, ahol több hónapot töltöttek el. Közben még egy évet elvesztegettek azzal, hogy egyikük megbetegedet, és el kellett őt vinniük egy olyan területre, ahonnan már egyedül is hazautazhatott. Emiatt a megmaradt utazó, Christian Weber csak 1976 végén érkezett el egy nagy lámakolostorhoz, de mint idegent, nem engedték be. A közeli faluba kevés élelemmel ellátva és meglehetősen fáradtan érkezett meg, de megtudta, hogy ebben a kolostorban gyógyító lámák dolgoznak. Sokan zarándokolnak el ide gyógyulást és tanítást remélve. A kolostor körül négy sztúpa van, ahová a gyógyulni vágyók érkeznek; itt teszik le az ajándékaikat, és itt tesznek felajánlást Buddhának és ide járnak a lámák gyógyítani, főleg a könnyebb betegségek, sérülések kezelése végett.

                                                A kutatás kezdete

Christian tiszta és őszinte szándékát látva az egyik láma elmondta neki, hogy a tanuláshoz szükséges felhatalmazás végett bizonyítania kell, különböző próbák elvégzése által. Több évi próbatétel, kemény munka és tanulás után érkezett el az első beavatása. Ez a beavatás még nem ruházta fel azzal a tudással, hogy gyógyítson; további fejlődéséhez el kellett fogadnia a kolostor szabályait. Ezután újabb tanulás, próbák, beavatások következtek.

1990 júniusáig huszonegy beavatáson esett át, ami már felhatalmazta az önálló gyógyításra is. 1991 márciusában ráébredt, hogy Európában az emberek nagy hasznát vennék ennek a tudásnak; ezért a vezető apát elé járult és elmondta szándékát a módszer terjesztésével kapcsolatban. Ekkoriban következett be a Dalai Láma nyitása Nyugat felé, és ennek hatására megkapta az engedélyt az európai bevezetésre. Le kellett tennie a lámák esküjét, majd ezután kezdődhetett meg a felkészítés arra, hogy hogyan és milyen módon kell elkezdenie az oktatást. Indulása előtt esküt tett, hogy tisztán megőrzi a jelképeket, a szertartások tisztaságát, és nem csatlakozik semmilyen modern energetikai ágazathoz.

Először szülőhazájában, Németországban szervezett tanfolyamot, de a csekély érdeklődés miatt Amerikában próbált inkább szerencsét, ahol akkoriban nagyobb érdeklődés volt a misztikum és az általa tanított dolgok iránt. Később tanítványai kérésére több európai országban is beavatásokat adott. 1991 novemberétől kezdve, 1993. május 28-ig nyolc országban járt, és 38 embert avatott a már New Method-ként, azaz Új Módszer-ként ismert tan mesterévé.

Visszatért Tibetbe, majd ezután még háromszor látogatott el nyugatra, mielőtt végleg visszavonult a kolostorba. Christian Weber, aki a Pránanadi gyógyítást megismertette a nyugati világgal, 1994. október 11-én, a kolostor falai között hunyt el, vagy ahogy a tanítványok tartják, önként elhagyta a testét.

- Megjegyzés: Christian Weber nevét egyébként a Pránanadi-tanítványok tiszteletből nem mondják ki, helyette W-ként említik a hivatalos forrásokban és az egymás közötti kommunikációban egyaránt. -

                                           A pránanadi napjainkban

A pránanadi célja a természetes életmóddal kapcsolatos oktatási, nevelési tevékenység, valamint az önfejlesztő módszerek, technikák megismertetése, terjesztése, különös tekintettel a meditációra; továbbá az önismereti, természeti törvényekkel összhangban álló gondolkodás- és magatartásmód felismeréséhez, valamint ezek gyakorlásához való segítségnyújtás. A Pránanadi-alapítvány hatékony ismeretterjesztési, világnézeti, nevelési és képességfejlesztési, továbbá oktatási, kulturális és sport tevékenységet végez.

Fontos célkitűzése az iskolának megismertetni az emberekkel a természetes gyógymódokat, valamint kezelési lehetőségeket biztosítani a gyógyulni vágyók számára. Ennek kapcsán kiemelt hansgúlyt helyeznek a Pránanadi-gyakorlatok oktatására, a családsegítő magatartára és az idősgondozásra.

forrás : www.prananadi.hu