A buddhizmus rövid és átfogó lényege A buddhizmus alapítója Gautama Sziddhártha, egy körülbelül i. e. 560-ban, Nepálban született királyi herceg volt. Sziddhártha sokévi meditálás és imádkozás után elnyerte a megvilágosodást, azaz eljutott az élet alapigazságainak végső megértéséig. Ekkor kapta a Buddha („Megvilágosodott”) címet.   Buddha nem akarta, hogy istenként imádják. Azt tanította, hogy az emberek boldogabbak lennének, ha felelősséget vállalnának gondolataikért és tetteikért. Tanításai egyszerűen útmutatások voltak az élethez. Ma több mint négyszázmillió buddhista él a világon, legnagyobbrészt Ázsiában, bár a buddhizmus békés, szeretetteljes eszméi sok követőre találtak a nyugati országokban is. Buddha élete Bár Sziddhártha, apja pompás palotájában, a külvilágtól elzárva nőtt fel, mégis boldogtalan volt. Végül kilovagolt a palotájából, s ez az út megváltoztatta az életét. Először egy öregembert, aztán egy beteg embert, majd egy halott embert látott. Kérdéseire azt felelték, hogy az élet tele van ilyen szenvedésekkel. Végül megpillantott egy szegény szerzetest, akinek nem volt semmije, mégis nagyon elégedettnek tűnt. Sziddhártha megfogadta, hogy olyan lesz, mint a szerzetes, és örökre maga mögött hagyta a palotát. Sok-sokévnyi böjtölés és imádkozás után, az indiai Bodh Gaja városában leült egy fa alá. Lehunyta szemét és meditálni kezdett. Amikor felnyitotta szemét, tudta, hogy végre meglátta az igazságot, és megtalálta a szenvedésből kivezető utat. Buddha tanítása Buddha a megvilágosodás során rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embereknek új gondolkodás- és viselkedésmódot kell elsajátítaniuk. Buddha az első beszédében fektette le tanításának alapjait. A tanítás középpontjában a négy nemes igazság állt: Minden létezés szenvedés. A szenvedés oka a mohóság. A szenvedésnek véget lehet vetni. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út a Nyolc Nemes Ösvény.  A Nyolc Nemes Ösvény középút a szélsőséges kényelem és a szélsőséges nélkülözés között. Nyolc lépcsőfoka segítségével az emberek bölcsebb, könyörületesebb életet élhetnek: Helyes megértés (Buddha tanításain keresztül). Helyes hozzáállás (pozitív gondolkodás). Helyes beszéd (a hazugság kerülése). Helyes cselekvés (mások segítése). Helyes megélhetés (hasznos munka végzése). Helyes erőfeszítés (jócselekedetek). Helyes törődés (gondolkodás a beszéd vagy cselekvés előtt). Helyes elmélkedés (a higgadt, boldog elme kialakítása). A buddhizmus a gyakorlatban Nem sokkal Buddha halála után a követői különböző csoportokra, „iskolákra” szakadtak, attól függően, hogyan értelmezték a tanításokat. A mahájána iskola Indiából eljutott Nepálba, Vietnamba, Kínába, Koreába és Japánba. A théraváda iskola Sri Lankán, Burmában, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban, a vadzsrajána pedig Tibetben, Nepálban, Bhutánban és Mongóliában terjedt el. A mindennapi életben minden buddhista ugyanazt az öt parancsolatot követi: ne ölj; ne lopj; ne hazudj; ne kövess el házasságtörést és ne részegeskedj! Szentélyek és sztupák A buddhisták számára a Nyolc Nemes Ösvény teljes értékű életmódot jelent, amit mindig igyekeznek a lehető leghűségesebben követni.  A buddhisták szentélyekben és templomokban róják le tiszteletüket Buddha előtt, és meditálnak, együtt a többi buddhistával. Sokaknak az otthonukban is van szentélyük. Az első tíz buddhista szentély tíz kupola alakú földhalom, sztúpa volt, amiket Buddha hamvai számára emeltek. Később további sztúpákat építettek a szent ereklyék, például a szent szövegek másolatai, vagy a híres szerzetesek hamvai számára. A sztúpákból végül díszes építmények lettek. Ma sok sztúpa egy-egy nagyobb buddhista templom-együttes része. A szerzetesek élete A buddhista szerzetesek és szerzetesnők közösségét szangának nevezik. A szanga a buddhizmus három kincsének - a három dolognak, melyek azért értékesek, mert segítséget és támogatást nyújtanak az embereknek - egyike. A másik két kincs maga Buddha, illetve tanítása, a Dharma. Buddha sok-sok éven át élt vándorszerzetesként, mások adományaiból tartva fenn magát. A mai szerzetesek is egyszerű, szigorú életet élnek, a szent szövegeket tanulmányozzák és meditálnak. Néhány országban, például Burmában és Thaiföldön, a fiatal fiúk nevelésük részeként több hónapot töltenek kolostorban. Vannak, akik úgy döntenek, hogy örökre ott maradnak – leteszik az esküt, és maguk is szerzetesek lesznek.